Draco

A Malfoy-kúria kristálycsillára megtörte a gyertyák fényét. A gazdagon terített hosszú asztalnál díszes családi összejövetelt tartottak. Draco flegma arckifejezéssel pislantott rám. Lenéző villanásom volt a válasz. Draco sötét pillantást váltott az asztalfőn ülő apjával, majd fejével intett, hogy vonuljunk félre. Összepréseltem az ajkam, de követtem a sötét folyosón. Hangtalanul vonultunk, Draco zárta az ajtót, a bőrfotelbe zuhant, s unottan fenyőillanóra gyújtott. Bosszúsan én is előkaptam egy illanót. Draco felsandított rám, s ő gyújtotta meg pálcája végével a lótuszillanót. Beszívtam a füstöt és eregettük egymás felé saját illatunkat. Le-fel járt a szemünk a másikon.

- Meddig ismerkedsz még velem? – sóhajtottam unottan. Draco keresztbe vágta a lábát, s a hamusba pöccintette az illanójáról az elégett szemcséket.

- Te vagy a rangidős! – vigyorgott rám flegmán.

- Ne szemtelenkedj! – fújtattam gúnyosan, s a hamusba tettem égő illanómat. Felé léptem, hajam az arcába borult, s összeérintettem az ajkainkat. Kezével a lábaim közé nyúlt, s közben átdugta nyelvét a számba. Végigfuttattuk nyelvünket a másik fogsorán, majd Draco a térdhajlatomra csapva rántott az ölébe. Olyan váratlanul ért az ütést, hogy a lábam automatikusan felmondta a szolgálatot, szószerint a csípőjére estem.  Draco pimasz fintort eresztett el, majd ujjaival a mellkasomra rajzolva pöccintette a hamut a dekoltázsomba. Zihálva felnevettem a forró szemcsék ingerlését érezve a bőrömön.

- Ki sem néztem belőled – rebegtettem meg a szempillám a nyakán súrolva a bőrt.

- Sok mindent nem – morogta, s komótosan megszívta az illanóját. – Kösd ezt ki! – mutatott a dekoltázsom apró szalagjaira.

- Kösd ki te! – haraptam a fülébe. Draco egyetlen tépéssel szétbontotta a csomót, s ráfújta a füstöt a melleimre. Az illanót tartó kezével simított végig a lágy íveken.

- Fájna? – nevetett kéjesen, s futó érintéssel végighúzat a bőrömön a füstölgő illanót. Kicsaptam a kezéből, s hajába markolva csókoltam újra. Kezével a combomon gyűrte az anyagot. Lefejtette rólam a ruhát, majd becézőn simogatta a hátam, s derekam vonalát. Elhúzódtam az ajkaitól. Draco szemei a mellemre tapadtak. – Tényleg megégettem – figyelte a vörös foltot a bőrömön, s fogait kivillantva előrenyúlt. Az ölében ülve én is dőltem vele, hajam a drága perzsaszőnyeget söpörte. Draco kivette a hamusból a még mindig füstölgő lótuszillanót, s előbb nekem tartotta. Szívtam egy slukkot belőle, s a szájába fújtam ki a füstöt. Torokból nevetett vissza, s ő is megszívta a lótuszillanót.

- Szabadulj meg ezektől! – mutattam a talárjára, s kivettem kezéből az illanót.

- Inkább te! – csavarta ki ujjaim közül az illanót, s kényelmesen hátradőlt a fotelban. Kioldottam a nyakkendőjét, s nekiláttam a fehér gombokat szétgombolni. Draco unottan félrelökte matató ujjaimat, s néhány rántással lekapta magáról az inget. Még mindig a combján ültem, lustán elterült a fotelban, hanyagul szétdobva lábait, s lapos tekintettel végigmért. Előre hajolt, meztelen mellkasával beterített teljesen. Lecsúszott velem a perzsaszőnyegre, s közben szívott egy mély szippantást az illanóból. A belső combomat dörzsölte a tenyerével, miközben nyelvével megrajzolta melleim domborulatát. Felfutott a mellbimbóig, elidőzött, majd ismét a melleim közötti völgybe csúsztatta nyelvét. Megemelte a csípőm, s lekapta rólam a ruhát. A hasamra pöccintette a lótuszillatú hamut, majd forró leheletével szétfújta őket. Az utolsó szemeket is lefújkálta a bőrömről. A hajába túrtam, de ő a legkevésbé sem foglalkozott velem. Csak a szürke szemek néztek fel gonoszul minden percben. Várakozón nyitottam szét a lábaim. Tekintete a szeméremdombomon időzött. Sokáig csak nézte a lassan megnyíló bejáratot. Izgatott a nézése. Ahogy illanót szívva csak nézi, s hozzá sem ér. Belélegezte a lótuszt, s a füstöt a hüvelyembe fújta. Vigyorogva néztünk egymásra. Lerúgta magáról a nadrágot, s ágaskodó vesszőjét belém döfte. Nem hagytam, hogy megjárassa bennem. Kikaptam magamból, s a kezem közé fogva méregettem meredező férfiasságát. Gúnyosan mosolyogtunk mindketten. Lenézett kitágult hüvelybejáratomra, a belőlem csordogáló nedvességet a gátnál állította meg az ujjbegyével. Várta, hogy rágyűljön a lassan csordogáló nedv, majd ajkaihoz emelte az ujját, s lenyalta róla. Számba vettem a makkját. Lehúztam róla egészen a bőrt, s a kis gödörben hintáztattam a nyelvem. Artikulátlanul nyögött fel, kikapta számból vesszejét, s lecsapott szétnyíló ajkaimra. Úgy kínáltam neki ajkaimat, mintha hüvelyem bejárata lenne. Felváltva csókolt a számba, s tette bele szerszámát. Hátradöntött a perzsaszőnyegre, s egyetlen lökéssel belém hatolt. Azonnal sűrű, gyors lökéseket adott, együtt nyöszörögtünk az aktus alatt. Amilyen hosszúra nyújtotta az előjátékot olyan gyorsan értük el a csúcsot. Csatakossá lövellte az ölem, áztattuk a perzsaszőnyeget, az utolsó cseppjeit a számba fogtam fel, s kortyoltam, nyeltem a magját. AZ illanó kialudt a kezében.

- Gyújtsunk újabb illanóra? – vihogott rám a köldökömbe állítva az illanóvéget.

- Húzzunk innen, nem akarom, hogy apád a szalonjában a perzsaszőnyegén fetrengve találjon minket – mondtam gúnyosan, s a talárom után nyúltam.

Harry

A Lestrange-börtön nehéz vasajtói nyikorogva nyíltak meg előttem. Csikorogtak talpam alatt a salakos kavicsszemek. Csak a holdvilág sütött be az apró ablakokon, s én vittem a fényt a kezemben tartott lámpással. Berúgtam a legutolsó cella ajtaját. A vasajtó kongva csapódott a kőfalnak. A zajra felriadt a sarokba dobott pokrócon kuporgó alak. Szemüvegén megcsillant a lámpásom fénye, megvilágítva a villám alakú sebhelyet a homlokán.

- Mit akar itt? – rontott nekem kemény hanggal.

- Teljessé teszem a művünket – sziszegtem az arcába, s átkarolva kioldoztam hátul összekötözött kezét. Harry megdörzsölte sebzett csuklóját, s átsimított a még duzzadt sötét jegyen a karján. Gyűlölködve néztem a smaragdzöld szemekbe. Mellkasa kivillant a szakadt ing alól, körmömmel végigkarcoltam rajta, mélyen szántva a bőrébe élesre reszelt karmaimat. Harry vállamnál fogva taszított el, hogy a szemközti falnak zuhantam. Mindketten felordítottunk, s még nagyobb indulattal rohantam meg. Visszalöktem a falhoz, s durván a lába közé nyúltam erősen megmarkolva nadrágja halmát. A hajamba markolt s szinte tépve a hajszálaimat rántott el magától, s az oldalfalhoz lökött. Visszaléptem elé, s tenyerem hatalmasat csattant az arcán. Asz ütés erejétől elfordult a feje, Harry gyilkos tekintettel rám meredt. Farkasszemet néztünk.  Már száradt a szemünk, de egyikünk sem akart hamarabb pislantani, gyűlölködve néztük a másik pirosodó szemét. Izzott az én mélykék szemem és az ő smaragd szemei is.

- Hozzám ne merészeljen nyúlni! – sziszegte.

- Márpedig megteszem! – csattant rá a feleletem.

- Gyűlölöm! – süvöltötte magából Harry.

- Ettől függetlenül most szexelni fogunk! – löktem vállánál fogva a falhoz könnyedén. – Én sem saját élvezetem re teszem.

- Pedig azt hittem – húzta elutasító mosolyra a száját. Rácsaptam az ajkaira, s felrepedt a szája széle. Harry harcra készen vágott vissza. Dulakodni kezdtünk, elzuhantunk a földre, a hajam felszedte a talaj mocskát, én kerültem ki győztesen. A földre szorítottam a csuklóit, s harapva csókoltam meg. Éreztem a vére ízét a számban. Bosszúsan szakítottam meg a csókot, s kiköptem a földre, hogy a vérével kevert ízt ne érezzem.

- Eresszen! – nyögte erőlködve, s megpróbált ellökni, de magammal rántottam, s én préselődtem a súlya alatt a börtöncella földjére.

- Úgysem fog menni! – fröcskölte az arcomba elszántan.

- Ne bízd úgy el magad! -  töröltem le a cseppeket az arcomról dühösen. Letéptem róla az ingjét, s a nyaki ütőerére haraptam. Ismét a hajamba markolt, s elrántotta a fejemet. Összekoccant a fogunk, ahogy megpróbáltam újra megcsókolni. Fájdalmasan húzódtam el, s akart ő ellökni. Beleakadtak az ujjai ruhám fűzőibe, s az eredménye az lett, hogy a földre zuhantam, a talárom reccsenve szakadt szét, egy darabja Harry kezében maradva. A mellem fedetlenül hullámzott előtte. Mellkasom kipirosodott a dulakodásban. Most másodpercekig meredt az asszonyosan dús, fehér melleimre, a hidegtől megkeményedett mellbimbóimra, melyek felfelé meredeztek. Harry száraz ádámcsutkával nyelt egyet, miközben szemei a keblemre tapadtak, s képtelen volt levenni rólam a tekintetét.

- Ez úgysem fog menni! – utánoztam gúnyosan Harry hanghordozását, s fellökve magam a talajról a lába közé nyúltam. – Akkor ez mi? – markoltam meg keményen növekvő férfiasságát. – Már csak a látványa ezt hozza ki belőled? – nevettem fel gúnyosan. – De ezzel be is kell érned, mert hozzá nem nyúlhatsz! – emeltem meg hűvösen a szemöldököm. Harry durván megmarkolta a mellem, s én újból pofon vágtam teljes erőmből.

- Tűnjön innen! – zihálta a falnak esve.

- Majd ha végeztünk  -nyomtam hozzá fedetlen melleim.

- Undorító – mondta utálkozva.

- Nehogy azt hidd nekem akkora élvezet veled csinálni ezt – köptem a mellkasára, s kezemmel szétkentem a nedvességet rajta. – Alig bírom visszafogni, hogy ne hányjak – jegyeztem meg utálkozva.

- Legalább ez az érzés közös lesz ma éjszaka – felelte rá undorodva. Kegyetlenül meredtünk egymásra, s én egyetlen rántással lehúztam róla nadrágját. Kiléptem a ruhám maradványaiból, s Harry hideg ujjait az ölembe vontam. Ahogy rájött mire készülök teljes erőből próbálta visszahúzni a kezét, de erősebb voltam. Elfordította a fejét, ahogy megérezte a nedvességet az ujján. Ajkammal a sebes ajkára tapadtam. Harapva csókoltuk egymást, s több volt benne a fájdalom, mint az élvezet. Durván szorítottuk egymást, ujjaink nyomán vörös foltok maradtak a másik bőrén. Fájdalmat akartunk okozni a másiknak minden lehetséges módon. Harry lehajtotta a fejét, s ajkai közé vette a mellbimbómat. Egyszerre harapta és szívta meg. Felhördülve téptem a haját, elhúztam a fejét a mellemről, s újra lecsaptam ajkaira. Harry kiszakította magát a sebét tépő csókból, s fogait a húsomba vájta ahol csak ért. Hörögve dobáltam a fejem, ahogy a fájdalmas harapások mögött ajkai érintésére végigsöpört rajtam a vágy. Felsebzett ajka vércsíkokat húzott a bőrömre, nyakamon, mellkasomon, hasamon kusza vércsíkok és rendszertelen harapásnyomok vésődtek, emlékeztetve kutató, kíméletlen érintésére. A körmöm nyoma ott maradt a vállán, a karjain, a mellkasán, ahogy fájdalmamban és gyönyörömben is tehetetlenül belemélyesztettem  a húsába. Ellöktem magamtól s kemény férfiasságát a markomba szorítottam. Szétterpesztett lábakkal álltam meg előtte, de nem hagyta, hogy magamba vezessem vesszőjét. Hátralökött a vesszőjénél fogva húztam magam után a pokróc felé, de el akart újból lökni. Előre hajoltam a lökés erejétől, s zihálva fenekemmel a csípőjéhez feszültem. Megéreztem a hüvelyembe nyomuló férfiasságát. Felsikoltottam a gyönyörtől, Harry ajkán tompa hörgés hangzott fel.

- Ezt szereti a mardekáros kurva pinád?

- Nyomjad már azt a löttyedt griffendéles farkad befelé! Ezt meg sem éreztem – lihegtem, s Harry mélyen belémfeszítette vesszőjét. Ujjai a fenekemet szorítva fehéredtek vörös foltokat nyomva a bőrömre. Hajam előre-hátra suhogott a lökésektől, reszkettek a lábaim, s néhány gyors lökés után felsikoltottam a csúcsra érve. Kikaptam a farkát magamból s elé térdelve kaptam az ajkaim közé. Harry tövig belökte hímvesszőjét, s pergettem a nyelvem, gyorsan huzigáltam a bőrt nemzőjén, s megmarkoltam a heréit. A hajamnál fogva ráncigált férfiasságán s egy utolsó erős cibálással nyögött fel a kielégüléstől. Teljes erővel ráharaptam a makkjára, s fogaim nyomán kiserkent a vére. Magja és vére egyszerre ömlött a számba, az arcomra a melleimre.

- Te szajha! – sziszegte az utolsó remegésekkel megrántva a hajam, s az ajkamra nyomta a száját. Percekig faltuk egymás ajkait. Csókunk ízébe keveredett a vére is a magja íze. Eltéptem az ajkaimat az övétől s a vállamra terítettem a földről felkapott talárom maradványait.

- Most már halálfaló lettél – vetettem neki foghegyről a vállam fölött visszanézve rám s kecses libbenéssel kifordultam a cellájából.

Blaise

Édes pezsgő töltötte be a számat, sokáig ízlelgettem míg hagytam, hogy végigcsorogjon a torkomban. Újratöltöttem a poharam, s ahogy az ajkaimhoz emeltem újra, belépett a terembe. Egyenesen rám nézett. Dülledt szemei körül lassan rajzolódtak ki a hajszálvékony nevetőráncok, ahogy telt ajkait lágy, fanyar, s szemtelen mosolyra húzta. Nadrágja zsebébe csúsztatta ujjait, hüvelykujjával félreérthetetlenül egy pont felé irányítva a figyelmet. Felvetettem a fejem, megbillentettem sötét pilláimat, s hátradobtam a hajam. Nem beszéltük meg. Nem volt előre eltervezett ez a találkozás itt ezen az estélyen, mégis, ahogy itt egymásra néztünk tudtuk, hogy most fog megtörténni. A beavatás utolsó aktusa. Csípőjén feszült a nadrág, ahogy lomha, mégis ruganyos párducmozgással közeledett hozzám. Ajkán levakarhatatlan csibészes mosoly. Megnyaltam az ajkam, pedig nem akartam neki visszajelezni. A testem mégis reagált minden jelzésére, s pillantására. Ujjait rákulcsolta pezsgőspoharamat tartó kezemre, s kiemelte belőle a kristálypoharat. Lebbent a szeme, lassan tette a damasztabroszra a poharamat, túl lassan. Pattanásig feszülve vártam, hogy ugyan mit fog lépni. Talán az első férfi Voldemort óta, aki átvette tőlem az irányítást. S én hagytam neki. Visszaemelte rám a tekintetét. Simogatott a pillantása, a fátyolos szemek, ahogy a vonásaimat pásztázta. Találkozott a tekintetünk.

-         Szép estét! – suttogta rekedten, s olyan közel hajolt közben, hogy orromat megcsapta a lehelete szantálillata. Enyhe boros illata volt.

-         Remélem meglesz – emeltem meg kihívón a szemöldököm.

-         Ha rajtam múlik – súgta a fülembe. Lehelete súrolta a fülem, s a nyakam, ahogy lehajtotta a fejét a vállam is. Megborzongtam. Pedig még hozzám sem ért. Enyhe érintést éreztem a derekamon. – Menjünk egy csendesebb és sötétebb helyre – búgta, s ujjait mielőtt elhúzta volna átsimított a csípőmön és a fenekemen. Elindult előttem, s mintha mézesmadzagon húzott volna maga után, kábultan követtem. Tompán érzékeltem, hogy becsukja mögöttem a háló ajtaját. Hangtalanul lépett. Nem fordultam meg. Vártam, hogy tegyen, amit akar. Megéreztem a keze súlyát a tarkómon. Félreseperte a fekete lótuszillatú hajam, s lehajolt a nyakamra.

-         Blaise! – suttogtam remegő ajkakkal, ahogy megéreztem a forró nedves ajkait a bőrömön. Belesimultam a karjaiba. Tenyere a csípőmön csúszott előre, begyűrte a szoknyám selymét a lábaim közé. Megszorítottam a karját, s kifújtam a visszatartott levegőt a tüdőmből.

-         Sss! – súgta a halántékomig húzva nedves ajkait. Tenyere már birtoklón siklott felfelé a hasamon, s lágyan beterítette vele a melleimet. Lehunytam a szemem, s teljesen elernyedtem, ahogy finom mozdulattal átmasszírozta a melleimet. Oldalra fordítottam a fejem, s ajkaimat a szantálillatú bőrébe szorítottam. Ujjait felsiklatta a nyakamon, s az állam alá nyúlva emelte csókra a fejem. Lehajolt az ajkaimra. Lágyan indította a csókot, édes volt a csókja íze, enyhe fanyar utóízzel. Fokozottan vált követelődzővé és mohóvá a csókja. Úgy oldozta ki ruhám megkötőit, hogy észre sem vettem. Csak akkor döbbentem rá, hogy kivetkőztetett ruháimból, amikor tenyerét megéreztem meztelen mellemen, ahogy megemeli a halmokat, hogy elhajtva a fejét csókot leheljen rájuk. Erőtlenül vetettem át a karomat a vállán, s a széles franciaágyig araszoltunk. Ujjaival áttúrta, átfésülte hajam selymét, újra és újra hátradobta éjfekete hajam, ami minduntalan előrebukott, ahogy ajkait követve előre hajtottam a fejem. Ajkaival a hasamra tapadt s csábos szemvillanással felnézett rám. Az ágyra eresztett, reszkető szempillarezzenéssel adtam meg neki a választ, s ujjaimmal beletúrtam erős hajába, ahogy megéreztem ajkait legérzékenyebb testrészemen. Gyengéden érintette nyelvét a csiklómhoz . Átsimította. Ajkai közé vette, majd ismét elengedte. Átpergette rajta a nyelvét, ajkait rászorította, s megszívta. Reszkettem alatta egész testemben. Átnyalta a csiklóm egészen a hüvelybejáratig. Gyorsított a tempón, s belecsókolt a megnyíló nedves járatba, becsúsztatta a nyelvét, majd ismét visszatért megduzzadt, kivörösödött csiklómhoz. Fogai közé vette, s finoman megszívta. A hajába markolva vergődtem alatta a tehetetlen vágytól.

-         Ó Blaise, Blaise! – sóhajtoztam elhalóan.

-         Türelem cicám! – suttogta mosolygós hangon. Bárkit meg tudtam volna ölni ezért a megszólításért, de őt lehetetlen volt. Mert annyi kedvesség és gyengédség hallatszott e mögött a becézés mögött, amitől neki minden megbocsátható volt. Még ez is, így is, hogy nekem mondja. Csókot nyomott a szeméremajkakra. Felhördültem amint megéreztem enyhet adó ujjait magamban. Puhán siklatta bennem, majd enyhén begörbítette az ujját, ujjbegyét a hüvelyfalnak nyomva. Hangosan felnyögtem az élvezettől. Kócossá ziláltam a hajam a vergődéstől. Nyelve még mindig virtustáncot járt a csiklómon, egyre gyorsabban pergetve rajta a nyelvét, megszívta, újra ráterítette nyelvét, megszívta, beterítette a nyelvével, s közben feszítette  az ujjait a nedves forróságba.

-         Blaise! Blaise! – nyeltem nagyokat. – Ezt nem bírom tovább kérlek! – húzta mfel a fejét.

-         Mire vágysz még Bellám? Mond! – nevetett torokból Blaise.

-         Tudod te! – néztem a nevetős vágytól felhevült arcába. – Legalább csókolj meg! – kínáltam fel neki az ajkaim. Azokkal a titokzatos, szép húsos ajkaival újra az enyémre hajolt. Egész számat beterítette a nyelve, mélyen hosszan, s izgatóan csókolt. Mohón kapkodtunk egymás ajkai után, s megéreztem az ujjai helyén azt, amire már annyira vágytam. Kemény lüktető férfiassága egyetlen hosszú lökéssel siklott belém. Egyszerre nyögtünk fel megszakítva a csókot. Feszült a pőre bőrére a hüvelyem, szívta magába mélyen a behatolót. Kihúzta újra. A csiklómhoz dörzsölte a makkot, majd újra belökte. Egész hosszra. Adott néhány lökést, teljesen magamba fogadtam, bejárta csípőjével adva az irányt az egész belsőmet, s újra kirántotta. Átsimította vele a csiklómon.

-         Ne csináld ezt mert nem lesz jó vége! – nevettem rá kéjesen, hogy húzza a perceket a végsőkig. Megmarkoltam a férfiasságát, s átfordultunk az ágyon. A csípőjére ültem, s teljesen magamba gyűrtem a kemény hímvesszőt, s nem is eresztettem. Csak csípőringással adtam a mozgást. Blaise nekem feszítette ágyékát még beljebb próbálva nyomni vesszejét. Megragadta a csípőm, s előre-hátra irányítva adta a tempót. Hajam a mellkasát csiklandozta a sűrű mozgás alatt. Tenyerével a fenekem alá nyúlva megemelt, majd visszanyomott az ágyékára. Jól irányított. A térdemmel szorítva a derekát sikoltottam fel ahogy a gyönyör hullámai végigsöpörtek rajtam. Sokáig remegtem rajta, levegő után kapkodva, köpülve a behatolót, de ő még tartotta magát. Kicserepesedett ajkamat nyalogatva kérdőn néztem rá.

-         Te miért nem? – meredtem rá értetlenül. Blaise lebiggyesztette alsó ajkát, mosolygott, s ujjait az ajkamra tette, hogy ne beszéljek. Csípőmre tette a tenyerét, s egyetlen lendülettel átforgatott, s a párnára nyomott. Felém könyökölt, s kiseperte a hajszálakat az arcomból. Ajkait kimelegedett nyirkos nyakamra szorította, s újból megkezdte az aktust. A derekára fontam a lábaim, s úgy ringtunk az élvezet hullámain. Tenyerével átdörzsölte a végletekig érzékennyé vált felfelé meredező, kivörösödött mellbimbóimat. Nyöszörögtem alatta, mert másra már képtelen voltam, az ájulás határán voltam a gyönyörtől. Erőtlenül elengedtem magam, s csak élveztem, ahogy ő küzd kettőnk gyönyöréért. Ő tartotta a lábam, mert már a lábaimból is kiszállt az erő. Ujjait ismét a csiklómon éreztem, s becézte a vérbő duzzadt bőrt. Hirtelen feszítettem belém kemény férfiasságát, s az ő számára gyönyört hozó lökések engem is újra a csúcsra juttattak. Egyszerre nyögtünk fel a beteljesülést adó lökések alatt. Rám rogyott, s csókokat hintett a melleimre, a csípőmre, a combjaimra, majd kimerülten zuhant mellém a hűvös ágyneműre. Nadrágja zsebéből illanótárcát  húzott elő, s meggyújtott egy szálat. Ráérősen hosszan szívta meg a szantálszálat, mintha még mindig a csiklómmal játszana. Kifújta a füstöt.

-         Nos? – rándult meg fél szemöldöke, ahogy kérdőn felém nézett.

-         Nem rossz, Zabini, nem rossz – ingattam a fejem, rejtettem gúnyos mosolyom mögé a valódit, a kielégüléstől arcomon szétterülő elégedett mosolyom.