BLISS :Az augusztusi boszitalit megelőző hét 
 

    Freeb és én bejártuk a fél várost, hogy megfelelő papírt vagy füzetet találjunk a saját kis Malfoy-kódexünkhöz, de nem jártunk szerencsével. L Hogy lehet olyan világban élni, ahol nem lehet régi kódexlapokat kapni? Szörnyűség!

    Ezután kitaláltuk, hogy majd lapokat fogunk barnára égetni öngyújtóval. Mivel én egy jósnő szerint, előző életemben máglyán lettem megégetve, mint boszorkány, és emiatt rettegek a tűztől, így szegény Freebre maradt ezen feladat. Ő, az ujjait nem kímélve egy csomó időt áldozott arra, hogy segítsen nekem tervem megvalósításában. Sőt, az égetés mellett még rajzolt is a kódexbe. Ezúton is ezer hála érte!

    Én kitaláltam pár kis igézetet, amiket beleírtam a kódexbe, és úgy gondoltam, hogy az üres lapokat majd a többi boszival együtt, közösen töltjük meg a mostani találkozón és a későbbi találkozásaink során, mindig bővítve a könyvecskénket újabb varázsigékkel, bűbájokkal, átkokkal és egyéb érdekességekkel. 
 
 

    Augusztus 8. 8:00-13:00 
 

    Mivel az én szobám volt a szálláshely, így még takarítgattam egy kicsit, aztán izgatottan nekiálltam készülődni, hogy kimehessek Stigu elé a vonathoz. Fürdés, hajmosás, öltözködés, és máris elrepült az idő. Gyors kapkodás után végül elkészültem minden aprósággal, és megúsztam a buszozást is, mivel anyum élettársa elvitt naaagy, sárga, Volános kocsival a pályaudvarra. Aztán rájöttem, hogy kár volt annyira sietni, mivel a MÁV megint vacakszik, és a vonat késik. Szerencsére, csak fél órát. Aztán Stigu megérkezett egy plusz csomaggal. :D A csomag alatt egy helyes, külföldi egyetemista fiút kell érteni, aki a vonaton ragadt rá, mert segítségre volt szüksége a helyjegy vételét illetően. (Szerz. megjegyzése: nem lepődtem meg, hogy pont Stigutól kért segítséget. Én is a vonaton utazó legcsinibb lányhoz fordultam volna, ha gondjaim vannak. :D ) Szóval, miután a plusz csomag leszakadt rólunk, hazajöttünk lepakolni Stigu saját csomagjait.  
 

    13:00-18:00 
 

    Miután itthon lepakoltunk, dumcsiztunk egy kicsit, és Stigunak és Topinak (alias laptopnak) hála végre hallhattam Helena Bonham Cartert énekelni. :D Igaz, elég halk volt a laptop, de azt hallottam, hogy nagyon kedves és szép hangja van. J Aztán Pán Péter részleteket néztünk. Stigu megmutatta a kedvenc jelenetét: Jason Isaacs… ül egy székben… kampókeze van… éééés félmeztelen. :D Megértem, hogy miért az a kedvenc jelenete. :D Azt hiszem, nekem is ez lett. :D

    Miután kilaptopoztuk magunkat, visszamentünk a városba, és megmutattam Stigunak a kedvenc teázómat, aminek Teatár a neve. Ittam finom jeges teát, amiben kis, rózsaszín, gömb alakú jégkockák voltak. Olyan kis édesen néztek ki, hogy kényszerem volt kivenni, és simán elszopogatni őket. Azért mindenkit megnyugtatok, ezen kényszerem időben elfojtottam. :D Egy csomót beszélgettünk Stiguval, többek között vámpíros filmekről (Szerz. megjegyzése: imádom a vámpírokat. És a vámpírnak kinéző embereket… Imádom Pitont! :D ) Ezen pár óra alatt Stigut egy párszor hülyeségek miatt zaklatták a munkahelyén dolgozó életképtelen idióták, de ezen kívül, nagyon jól telt a délutánunk. Én legalább is, jól éreztem magam. J

    Hamar elrepült az idő, és a Teatárból azonnal a pályaudvarra mentünk Callie és Saccka elé. Pár percre rá, hogy kiértünk a peronra, olyan vihar jött, amilyet már nagyon régen nem láttam. Tornádó erősségű szél, szakadó eső (Szerz. megjegyzése: és nem, a hajunk nem maradt ugyanolyan csillogó és tartós és nem tudom még milyen… :P  ), és természetesen a telefonom is bekrepált az időjárás miatt. A vonat persze, megint késett… Aggódtam, hogy Callie-ék aggódni fognak, amiért nem érnek el telefonon, és aggódtam, hogy halálra fagyunk, mire megérkezik a vonat. De szerencsére végül megérkezett Úrnőnk és fogadott anyukánk is, és bár megáztunk rendesen, és fagyoskodtunk is egy kicsit, azért jókat nevettünk.  
 

    18:00- 19:00 
 

    Fagyoskodtunk a házunk előtti buszmegállóban, miközben Freebre vártunk. Közben énekelgettünk, már csak a tábortűz és a nyárson sülő kaja hiányzott. :D Valószínűleg a minket látó emberek részegnek néztek minket, vagy keresték az ápolókat mellőlünk, de nem igazán zavartattuk magunkat, előadtunk egy egész repertoárnyi musicalt. :D Aztán már éppen kezdtünk volna megdermedni, mikor befutott legfiatalabb boszikánk is. Ezután indultunk haza, ami szerencsére, csak pár lépésnyire volt.  
 

    Augusztus 8. 19:00 – Augusztus 9. hajnali 04:00 körülig 
 

    Otthon lepakoltunk, fél perc alatt a szobám tele lett szanaszét heverő bőröndökkel, ruhákkal és egyéb dolgokkal. Ezután beszélgettünk, nevetgéltünk, kiosztottuk egymásnak a kis ajándékainkat (kaptunk HP-s matricát és kártyalapokat, fényképkeretet, illatos olajat, HP-s rajzokat, rúnaírással a nevünket, Stigu ficének a nyomtatott változatát, és a saját kis Malfoy-kódexünket), majd jöttek a jó kis Harry Potteres játékok. Először Callie úrnőnk által készített kis teszt és kvízjátékokat játszottunk, amik nagyon klasszak voltak (Szerz. megjegyzése: és némelyik elég agymozgató is. Pedig azt hittem, hogy már mindent tudok a HP-ről, de kiderült, hogy mégsem… :D ), aztán jöttek az én mutogatós és színjátszós játékaim. Nagyon jól szórakoztunk, ez onnan is látszott, hogy majdnem egész este ébren voltunk, és én például fejfájós természetem ellenére egyáltalán nem voltam rosszul a fáradtságtól, sőt, fel voltam töltve energiával. Tisztára mintha Duracell elem lett volna bennem. :D Imádtam, ahogy a többiek minden gátlás nélkül eljátsszák a kis szituációmat, és azt is, hogy milyen nagy fantáziával rendelkeznek. J

    Végül persze, csak lepihentünk egy kicsit, bár személy szerint, én alig aludtam valamit… És korán is keltem. 
 

    Augusztus 9. 08:00-20:00 
 

    Mint már említettem, korán felébredtem. Segítettem anyunak paprikáskrumplit főzni, amíg a többiek szunyókáltak. Aztán lassan ébredezni kezdtek a kis boszi-Csipkerózsikák is, és egy gyors reggeli után újabb napi móka kezdődött. J Bátor Saccka anyucikánk felolvasta Stigu-boszi HP-s erotikus alkotását hangosan, mi meg olvadozva hallgattuk (Szerz. megjegyzése: ki ne olvadozna a gondolattól, hogy egyszerre kényezteti Draco és Lucius Gonosz de Szexi Malfoy). A ciki csak az volt, hogy anyám is a konyhában hallotta az egészet, de sebaj, eddig is tudta, hogy perverz vagyok, csak nem tudta, hogy mennyire. :D 

    Utána Callie Úrnőnk által kitalált játékokat játszottunk. Egymás hátára különböző HP-s szereplők neveit ragasztottuk, és a többiek segítsége által kellett kitalálnunk, hogy kik is vagyunk, vagyis, hogy kinek a nevét tapasztották a hátunkra. Nagyon mókás játék volt, én szörnyen élveztem. Jókat nevettünk közben, és nagyon klassz és érdekes szereplőket találtunk ki egymásnak. J

    Délután ebédre megettük a paprikáskrumplit, ami úgy tűnt nekem, hogy ízlett a többieknek. J Közben High School Musicalt néztünk a tévében. Aztán meg zenéket hallgattunk és beszélgettünk. 
 

    20:00-24:00 
 

    Este Stigu laptopján HP-s játékot játszottunk. A Roxfortban kellett keringeni Harryvel, Hermionével és Ronnal, és különböző feladatokat kellett végrehajtani. Szegény Harryt egy párszor nekivezettem a falnak, de hát, egy sebhely mellett már mit számít még egy pár a homlokán. :D Jah, és a varázslatok sem mindig mentek… Egy csomót szórakoztunk azzal, hogy az egyik vécében meggyújtsuk a fáklyákat (Szerz. megjegyzése: Ez egy fontos feladat volt, mert a férfiak világosban sem tudnak célozni, nemhogy sötétben… :D ), meg hogy a könyvtárban megszerezzünk egy könyvet. Végül elfáradtunk, és feladtuk a játékot. Aztán következett megint pár óra pihizés. 
 
 

    Augusztus 10. 05:00 körültől (asszem… de a memóriám pocsék :D ) – 12:00 
 

    Korán kellett kelnem, mert Stigu egy hajnali vonattal indult haza. A többiek még szundiztak, mi meg felkészültünk, csináltam Stigu boszinak útravalót (Szerz. megjegyzése: nem, nem hamuba sült pogácsát, csak szendvicset.), aztán elindultunk a pályaudvarra. Nehéz szívvel búcsúztam el első távozó boszitestvérkémtől, mert nagyon jól éreztem magam, és rossz volt, hogy hamarosan vége az egésznek. L

    Szóval, egy belül könnyezős búcsú után hazamentem a többi még otthon maradt boszihoz, megreggeliztettem őket, nekik is csináltam az útra enni és inni (szerk. megjegyzése: nem, ők sem hamuba sült pogácsát kaptak.), aztán miután összepakolták bőröndjeiket és táskáikat, elindultam a második körrel a pályaudvarra.

    A szívem még jobban kezdett fájni, mikor először Freeb hagyott el minket a buszpályaudvarnál, aztán Callie-t és Sacckát kellett elbúcsúztatnom a vonatoknál. Végül egyedül maradtam. És meglepő módon még mindig nem éreztem jelét fáradtságnak, pedig három nap alatt kb. 2 és fél órát, ha aludhattam. De a boszik annyi energiával töltöttek fel, hogy egyszerűen meg sem éreztem, hogy fáradt vagyok. Sőt, még bírtam volna, ha pár napot maradnak. :D

    Szóval, hazaballagtam egyedül és magányosan. Leültem egy kicsit a gépem elé, aztán tévéztem, végül szundiztam 1 órácskát.

    Ami még nagyon aranyos volt, hogy Callie, drága felhívott még aznap délután, hogy jól vagyok-e… Tudta, hogy milyen kis magányos lélek vagyok, és hogy milyen jó volt, hogy velem voltak egy kicsit, és milyen rossz, hogy elmentek, és nagyon jól esett, hogy gondolt arra, hogy utólag érdeklődjön a lelki állapotom után. J 

    Összefoglalva az eseményeket, felfaltunk egy csomó nasit, többet nevettünk, mint 24 évem során összesen, és életem legjobb három napját töltöttem el olyan barátok között, akik mellett csak vidám és boldog lehet az ember. Akik nem szívják le az energiámat, hanem csak adnak, adnak és adnak. Akik mellett tényleg varázslatos minden egyes perc, és akik, bármilyen furcsán is hangozzon ez egy kívülálló számára, a második családom lettek. Köszönöm ezt a három csodálatos napot nektek! J (Szerz. megjegyzése: És már alig várom, hogy újra láthassalak titeket J )