Vadhajtások varázsa
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Aranyszabály a mardekárban
Roxfort hetedév Carrow tanítások
 
Menü
 
Draco/Pansy (nagy11)
 
HP nyomán DM és a...
 
Tom Denem trilógia
 
A Lestrange-ház
 
Mardekár reménysége
 
Új világ fic
 
Roxforti jegyzetek
 
Mardekár pincéje '98 - névsor
 
Smaragdkövek
 
Aranyvérű gardróbok
 
Szavazóüst
Lezárt szavazások
 
Draco Malfoy és a prefektusi cím(5)
Draco Malfoy és a prefektusi cím(5) : 8. Nyári bizonytalanság

8. Nyári bizonytalanság

callie  2008.12.26. 00:21

 

8. fejezet

 

-         Milyen volt Daphnéval táncolni? – jött mellőle az öblös, mély hang.

-         Nagyon ügyes táncos. De olyan közönyös arckifejezéssel táncolt, mintha inferus lennék egy absztrakt Halloweeni képen – jegyezte meg Draco. – S azok a smaragd szemek hűvösen, érzelemmentesen, szinte unottan mindig téged néznek! Nagyon felkavaró – harapta be az ajkát Draco. – Már mint nem úgy… érted. – Meghúzta a kantért hogy sárga pej szárnyas lova lassítson a kocogásban. Monstro is fékezte a lovát.

-         Lehet, hogy értem – felelte kitérően Monstro. – Daphné elég számító nő. Olyan, aki tudja használni a testét arra amire kell. A Greengrassok mindig törtetőek voltak. Nem véletlen, hogy a legbefolyásosabb családok közé emelkedtek a századok során.

-         Szerencsére nekünk a Greengrassokkal semmi dolgunk – rántott vállat Draco. – Mi a helyzet a pályaválasztással? – ugratta meg a lovát Draco egy bokorcsoport felett.

-         Arra megyünk amire te Draco! Tudod jól…követünk bármit is tégy – mondta őszinte, mély felvállalt elhivatottsággal. Draco visszanézett a barátjára. Monstro is rácsapott a lova farára, hogy megugrassa a következő árok felett a lovát. – A te ösvényed, a mi ösvényünk, kérdés nélkül hűen.

-         Igaz barát vagy Monstro – vett mély levegőt Draco, s megállította a lovát. Fejével az ellenkező irányba intett.

-         Forduljunk vissza – hátráltatta a pejt Draco.

-         Mi az miért álltunk meg?  - kiáltotta előre Pansy, akik Millyvel ügettek, egy- egy abraxanon mögöttük.

-         Menjünk arra szebb a kilátás – felelte kitérően Draco, lovaglópálcájával  egy új ösvényre mutatva.

-         Ó…de hát itt sem rossz a kilátás  - jegyezte meg Milly. Draco szürke villanása találkozott az unokatestvére tekintetével. A vízesésnél, ahová kirándulást akartak tenni. Már mások voltak. Draco vette észre a leghamarabba a fürdőzőket. Mielőtt a többiek észreveszik , akart irányt változtatni, de már késő volt. Milly kuncogott, Pansy zavartan rángatta a lova zabláját, hogy megfordítsa, s háttal legyen a mélyben zajló eseményektől. A tiszta vízesés mélyében, a virágzó barackfák árnyékában, a kis keletkezett tóban Blaise és Daphné volt. Blaise félreseperte a fekete tincseket Daphné meztelen válláról, s lehajolt a lány vállára, hogy végigcsókolja vízcseppes bőrét. A vízesés robaja sem tudta elnyomni a sziklákról visszaverődő jellegzetes, kéjes női sikolyokat. Daphné ha úgy hitte kettesben vannak nem fogta vissza magát sohasem. Egyáltalán nem volt visszataszító a fülnek. Legalábbis Draco maga is elismerte, hogy Daphné magas nőies szép hangját kellemes még kívülállóként is hallani. Vagy egyszerűen csak ennyire vágyott már arra, hogy az ő munkálkodásától is ilyen hangokat adjon ki egy nő? Szerette volna a lányoknak, nem nem a lányoknak, hiszen Milly már ismerte a helyet. Konkrétan Pansynak megmutatni a helyet. Az egyik legszebb természeti környezetet a Malfoy-birtokon. Mert igaz, hogy maga a kert is Pazar volt a sétautakkal, ligetekkel, pergolás nyárilakkal, halastóval, de ezek mesterségesen kialakított részek. A sziklás vízesés a barackfákkal, a jellegzetes barackfavirág illatával, ahogy a nyári szellő fújja a vízre és most Daphné meztelen mellére  a barackfavirág apró szirmait, az azért teljesen más. De Blaise-ék úgy látszik nem véletlenül maradtak ki a közös délelőtti lovaglásból. Draco elhúzta a száját, s megsarkantyúzta a lovát. Négyesben kezdtek újra a vágtának. Könnyed tempóban, a fiúk elöl haladtak a két lány egyre jobban leszakadozott tőlük.  Nem versenyeztek, csak élvezték a szárnyas lovak vágtájától arcukba csapó szelet. A sport adta örömöket. Milly lassított. Pansy is visszafogta a lovát.

-         Mi az? – nézett rá vissza Pansy.

-         Maradjunk le, a kastélynál már úgysem tudunk kettesben beszélni – intett Milly a fiúk felé. – Milyen volt Blaise-el? – kérdezte Milly.

-         Mi? Csak táncoltunk Milly, nem volt semmi – nevetett Pansy nézve a távolodó szőke hajat, ahogy lobog a szélben. Ügető lépésben vezették egymás mellett a lovaikat.

-         Blaise mindenkinek tetszik Pansy. Nem kell letagadnod csak azért mert az unokaöcsémmel jársz. Nekem is tetszik Blaise pedig…Gregbe vagyok szerelmes  - vigyorgott rá Milly.

-         Egy szóval sem tagadtam. Nem mondtam, hogy nem tetszik Blaise. Természetesen tetszik. De ő túlságosan is jóképű nekem – kacagott fel Pansy. Milly várakozóan nézte. – Már megint a régi játékot játszod Milly? – vonta össze a szemöldökét Pansy.

-         Miféle régi játékot? – kérdezte ravasz ártatlansággal Milly.

-         Hogy aki kitartóan kérdez az mindig feleletet kap. Olyan kis sunyi alattomos vagy Milly. LE sem tagadhatnád, hogy mardekáros vagy – ugratott párat a lovával Pansy.

-         Válaszolj! – előzte ki Milly, hogy a lova elé vágva megállásra kényszerítse barátnőjét.

-         Úgy táncol… - Pansy mély levegőt vett és elnézett, a napsütötte szederbokor zöld leveleire. - …hogy ha behunyod a szemed, fogalmad sincs függőleges vagy vízszintes helyzetben vagytok-e még.

-         Öhm… - nyögött ámultan Milly.

-         Hogy éppen a vízszintes vágyakat elégíti e már ki vagy még függőleges helyzetbe vetíti őket. Pedig igazán hozzám sem ért… - Milly kérdőn, s kétkedőn megemelte a szemöldökét. -… az ajkaival. Mégis úgy tűnt, mintha egész felfedezőútra indult volna a testemen. Tudod…ő olyan férfi…aki pontosan tudja, hogy válsz a kezei közt nővé… - simította át a homlokát zavartan Pansy. – Félelmetes volt, ahogy semmi sem volt diszkrét a táncában, a mozdulataiban. Ahogy tenyerével végigsimít a combodon, a derekához emeli, s ahogy hátradönt érzed, a kemény nemző ívét. Teljesen a combjaid közé simulva. Annyira jó volt, hogy attól már megrettensz – vallotta be Pansy fejét Millyre kapva.

-         Hogy miért nem táncol csak egyszer velem is így. Mint ahogy Daphnéval. Veled bezzeg táncolt így. És láttam, hogy Sally-Anne-el is táncolt már így. Nem vagyok eléggé kívánatos neki – állapította meg Milly. – Mit nem adnék csak öt perc ilyen élményért. Blaise briliáns lehet a táncban.

-         Nem természetes dolog ez. Milly – Pansy megrázta a fejét s révetegen maga elé nézett. – Blaise veszélyes férfi. Mert túl jó. Ebben. Olyan, aki bármire képes rávenni, mert tudja hogy ellenállhatatlan. Nekem pont ez olyan visszataszító benne.

-         Miközben elismered, hogy piszkosul helyes, fergeteges a táncban legalább annyira mint az ágyban – ingatta a fejét Milly.

-         Nem tagadom. De Blaise  túl erős kábítószer, túl szemérmetlen, nehogy azt hidd, hogy az a fajta, aki beéri a rózsaszín és zöld csíkos romantikus lányregények limonádé vágyaival – jegyezte meg megkeményedő hideg hangon Pansy.

-         Lemaradtam valamiről? Mire kell gondolnom? – nézett rá naív értetlenséggel Milly.

-         Hogy lehet jobb ha nem tudjuk mit hallgat el Daphné a Blaise-el töltött közös együttléteiről. Olyan dolgokat, amik nemhogy erkölcstelenek, de…szerintem megalázóak is. Nem látod rajtuk? Az a fölényes tekintet, a magabiztos, hideg közöny mögé rejtett lenézés. Olyan dolgokat műveltek már ők ketten, amiket mi elképzelni sem tudunk, nem hogy olvasni róla. Ha nem tűnt volna fel Daphné azért nem árul el mindent. És igaza van. Ezek a dolgok nem ránk tartoznak. Ha nekik úgy tetszik csinálják. De én tényleg nem is akarok tudni róla. Elég volt hogy tegnap este megcsapott a szele. ez már olyan ismeretlen zóna, ahova legjobb lesz soha be nem tenni a lábunkat. Hozzájuk képest a mi szerelmi életünk mindig is semmi lesz. Mert ők teljesen mások. ÉS teljesen máshogy élik ezt meg. Mindent kipróbáltak már. Nem hiszem hogy lenne új nekik a varázsvilágban a nap alatt ami a szexszel kapcsolatos. Belegondolva Daphné tizenöt éves. De ahhoz képest…teljesen más világ mint mi – sürgette meg a lovát Pansy lehagyva az ámultan utána bámuló Millyt.

 

Draco ledobta a fűbe a seprűjét, s homlokáról törölgetve az izzadtságot, kifulladva és kimelegedve rogyott le a lányok melletti napernyő alá. Monstróról és Crakról patakokban ömlött a víz.  Blaise és Daphné már megint mindenből kihúzták magukat. Kész orgiákat csapnak nála. És már idegesítette ez. Pansyval bár együtt aludtak minden este. Igazán semmi érdemleges nem történt. Örült ,hogy előrahaladásként végre hagyta a lány, hogy tenyerével meztelen bőrét simogassa órákon át, miközben teljesen meztelenül fekszenek egymás mellett a meleg augusztusi éjszakákon. Tudta, hogy Pansyt értelmetlen dolog lenne siettetni, mert a sürgetése csak arra lenne jó, hogy Pansy visszahúzódjon a csigaházába előle. Tehát most a kitartó türelemmel próbálkozott. S úgy tűnt valóban eredményre vezet Pansy felolvasztására tett kísérletezése. Blaise és Daphné egymással szemben ültek a fűben. Blaise tenyerével Daphné meztelen lábát simogatta, villanó tüzes tekintettel Daphné szokásosan le-lelibbenő fekete szempillái mögül csábosan válaszolgatott rá smaragd tekintetével. Daphné hátratámaszkodott. Akár egy kényeztetés alatt heverő macska, hagyta, hogy Blaise tenyere fel-és lecsússzon a combján, a lábszárán, a belső ölén.

-         Egész nyáron gyakoroltunk! Monstro Crak sokat fejlődtetek – veregette meg a barátai vállát Draco.

-         Az jó – pihegte Monstro, nedves, göndör tincseit törölgetve.

-         Figyeljétek meg lányok! Bekerülnek idén a Roxfort kviddicscsapatába! – vigyorgott barátaira elégedetten. Rengeteg munkája és fáradozása volt a két fiú fejlődésében, de nagyon akarta, hogy bejussanak a csapatba. Már csak azért is mert nem kételkedett abban, hogyminél több hozzá közeli barát van vele együtt fenn a levegőben annál sikeresebb lehet ő maga is a kviddicsben, vagyis előbb vagy utóbb de a gondos összedolgozás eredményeként legyőzheti akár Pottert is.

-         Crak és a kviddics? – hitetlenkedett Pansy.

-         Meg sem gondolod milyen jók! Ráadásul Bole és Derrick már végeztek! Tehát két új terelő kell a csapatba! Ki az a két másik fiú a mardekárból aki megfelelőbb lenne Bole és Derrick helyére? – nézett körbe Draco. – Szerinted  Blaise?

-         Ah! – bukott ki Daphné húsos ajkai közül a sóhaj. Draco beharapta a száját. Blaise rezzenéstelen, nyugodt szemekkel felnézett Dracóra és válaszolt is.

-         Valóban a válogatásnál nagy eséllyel indulhatnak. Milyen jó lenne! Az egész évfolyamunk benne lenne a kviddicscsapatba! Na kivéve persze Nottot – felelte, miközben Dracónak éppen eléggé egyértelmű volt, hogy Daphné feltörő sóhaja annak volt köszönhető, hogy Blaise egyetlen hirtelen mozdulattal felnyomta az ujját Daphné ölébe. Daphnén egész nyáron falatnyi alsóneműk voltak, Blaise pedig zavartalanul inzultálta a lányt a legváratlanabb helyzetekben. Dracót állandóan feszélyezték ezek a helyzetek, mert hogy olyan egyértelmű volt, hogy mit művelnek pofátlanul a szemük előtt. De egyszerűen nem akart összekapni Blaise-el. Mert azonnal elárulná magát. Hogy zavarja a dolog. Zavarja mert szíve szerint ő is ezt csinálná. Itthon van. A Malfoy-birtokon. Majd megőrül a barátnőjéért. Csak egyszerűen nem akarja lerohanni Pansyt. Mert mindent elrontana a dolog. Draco pedig elég sokat kezdett fantáziálgatni Daphnéról. Ami viszont zavarta. Mert nem érzelmileg kötődött a smaragd szemű kívánatos lányhoz, hanem testi vággyal, mert tudta, hogy Daphnénak csak egy intésre is menne minden. Daphnét viszont a legkevésbé se érdekelte senki más. Blaise a minden. A többi férfi olyan hidegen hagyta, hogy simán frigidnek tartaná a lányt. Idegesítette a páros, mert ő is Pansy lábát akarta volna simogatni mindenki előtt és nem érdekli, hogy látják a barátai. Mi a bűn abban, ha az unokanővére, a két legjobb barátja és az erkölcstelen Blaise és Daphné látnák őket intimen együtt. Irigykedett Blaisere. Hogy ő megteheti ezt. Kielégülhet minden este. S napok óta ilyen erotikanyaralást tartanak náluk. Vendégségben.

-         Ma kifejezetten rossz a kedved Draco, elhallgatsz előlünk valamit? – kérdezett rá Pansy.

-         Pottert felmentették! Ebéd után mondta apám! Nem rúgják ki a suliból! Minden el van simítva úgy utálom! – csattant Draco.

-         Várható volt – sóhajtott Milly.

-         Persze mi másra is várhattunk. De csak idő kérdése és még egy végzetes találkozásban lesz része – nevetett gonoszul Pansy. – Egy már maradandó emléket hagyott rajta, a második egészen biztos, hogy a végzete is lesz – mosolygott Dracóra.

-         A Nagyúr ezentúl egészen biztosra fog menni, apám is utalt rá – bólintott Draco.

-         Mond csak Draco…! – kezdett bele elgondolkodva Pansy, ahogy a strandkendőjét megigazgatta a combján. Dracónak kiszáradt a szája a mozdulatot követve. Pansy rózsaszín bikiniben napozik előtte…s ő legszivesebben rárontana, s szeretkezne vele itt a nyugágyon. – A hívei minden zokszó nélkül azonnal ismét a szolgálatába álltak? – Draco lehunyta a szemét. Mély levegő. Még egy még egy. Csak semmi forró gondolatok. Még akkor sem, ha  a nadrágja halma már követelődően valami élményre mohón emelkedni is kezdett.

-         Azonnal. Kétség és bizonytalanság nélkül. A NAgyúrt vagy  életfogytig szolgálod vagy meghalsz – mondta ki a súlyos szavakat  leeresztette szemhéjjal Draco.

-         Ezt jól mondtad Draco! – bólogatott határozottan Monstro is, s megismételte a szavakat: - Vagy életfogytig szolgálod, vagy meghalsz!

-         Draco és a családja elég sokat is tud erről igaz Draco? Elfelejtette a fél családod  az életfogytig szolgálatot, s fűbe is haraptak – jegyezte meg ironikus hidegséggel Blaise, aki kihúzta időközben az ujjait Daphné öléből.

-         Fogd be Blaise! – mordult rá ingerülten Draco.

-         Az igazságot tárom csak eléd – tárta szét nevetve a karját Blaise. – Fáj igaz? Fáj az igazság?

-         Dugulj el te szemét! Fogalmad sincs róla…hogy…mi hogy… - rontott a fiúnak Draco.

-         Draco ne! – sikoltott Milly, s felpattant a nyugágyról, hogy unokaöccsét visszatartsa. Monstro és Crak várakozva nézték az ügy kimenetelét, hogy mikor kell Draco segítségére sietniük, addig nem mertek beleavatkozni barátjuk vitájába.

-         Apád is életfogytig kell hogy szolgálja, nem csodálom, hogy ekkora para van itthon nálatok! Nem veszélytelen zsonglőrjátszmába kezdett, főleg, hogy a nagyúr tényleg visszatért – jegyezte meg Blaise.

-         Neked fogalmas sincs róla milyen ennyire híven szolgálni bármit is, te a gyógyítás tudományát sem tudod olyen hűen szolgálni sohasem! Ne járjon a szád, ha csak hősködni és nagyzolni tudsz! Azt hiszed mindent jobban tudsz te felpöffeszkedett önző golymók!? Hogy merészelsz a mi birtokunkon így viselkedni egyáltalán?

-         Draco ne ne ne csináld! – vonyította Millicent kínjában.

-         Két lábbal kellett volna hogy kirúgjalak innen már réges régen! Elviselhetetlen vagy, a sértéseid ez a vendéglátókat nem tisztelő viselkedésed, amivel a képünkbe röhögsz itt nálunk!  Hogy is nevezhettelek valaha is a barátomnak?

-         Szóval ezt akartad igaz!? Végig erre ment ki a játszma? Én csak megpróbállak megmenteni az őrültségeitektől. De aki a szakadéknak szalad azt elég nehéz már megállítani a zuhanás pillanatában! – sziszegte rá Blaise fagyosan. – Mi ez ha nem barátság Draco? Én érzelemmentesen és józanul látom a politikát, ne múgy mint te és a te családod. Én nem folytam úgy bele mint ti. Vagyis reálisabban is látom. Megfogadhatnád a baráti tanácsomat, hogy nem rohansz a vesztedbe, maradj ki a halálfalóbuliból, vagy csúnyán rá fogsz fázni! Nem mondhatod hogy én nem figyelmeztettelek az új korszak hajnalán! De botorság ha legalább nem hallgatod meg amit mondok, és el sem gondolkodsz rajta!

-         Fiúk! Fiúk! Blaise, Draco nyugodjatok le! – állt közéjük Milly rémülten.

-         Menj előlem Milly hagy tépjem le azt a beképzelt fejét! – akarta eltolni Draco.

-         Draco nem varázsolhatsz hiszen még nem vagy nagykorú, persze apád biztos elintézné neked ezt is. Mindig az apáddal sem takarózhatsz Draco! Egyszer magadnak is ki kell állnod egyes egyedül – felelte rá gúnyosan Blaise.

-         Azt hiszed mindent megengedhetsz magadnak te …te – Pansy állt Draco mellé karba tett kézzel.

-         Draco nyugodj meg! A nagyúr majd megfizet a hitetleneknek, amikor eljön az ideje! Ez nem a mi dolgunk! Blaise remélem majd rájön akkor, hogy mit veszített – nézett elutasítóan rájuk. Draco oldalt nézett a lányra. Kedvetlenül átvetette a karját Pansy vállán. Kiengedte a gőzt.

-         Igaz is, menjünk be! – Pansy tarkójára nyomott egy puszit, hogy lenyugtassa magát.

-         Fölösleges volt a kirohanásod, ráadásul ezzel azt mutatod Blaisenek hogy milyen gyenge vagy. Nem tudsz uralkodni az eszméiden a gondolataidon az indulataidot. Csak hergelt. Kifejezed, hogy tudod milyen bizonytalan még a helyzet. Blaise pont ezt akarta most megtudni tőled. Tudta, hogy sosem beszélnél előtte halálfaló témáról. De az ügyek alakulása azért Blaiset is izgatja. Ne hagyd hogy kiprovokálja belőled az ilyen jelzésekkel az információkat. Blaise ravasz. ÉS gyógyítónak készül. A reakcióidból vonja le a maga számára az információkat.

-         Gyűlölöm amikor ilyen okos vagy – morogta Draco rosszkedvűen, s morcos csókot nyomott Pansy szájára. – Minek köszönhető ez a bölcselkedés. A tegnap táncnak Blaise-el? A füledbe súgta, hogy pontosan érzem, hogy mire vágysz mert elárulnak a reakcióid? – kérdezte rosszmájúan Draco, nem is sejtve mennyire rátapintott a lényegre. Pansy elpirult. – Nem tehetek róla, hogy Blaise mögött már olyan tapasztalatok vannak, amik mérföldre megelőznek engem. Neki volt már jó ideje kivel gyakorolnia.

-         Nem kell mentegetőznöd Draco! Nem érdekel Blaise! Az, hogy megtalálja rajtam a bugyit semmit sem jelent számomra – nyugtatta Pansy.  – Gyere! – Pansy a hálóba érve lekapta magáról a bikinifelsőt és felült az ágyra.  Draco lehunyta a szemét.

-         Talán lefürdök előbb – mosolygott PAnsyra. – Órákon át izzadtam a seprűn – nevetett.

-         Nincs hozzá hangulatod? – bántódott meg a lány. Draco visszalépett a fürdőből. Tényleg igaz. Pansy olyan ritkán ajánlkozik így fel. Mint ahogy ma is tette. Önmagát meghazudtolva a lenyugvó nap narancssárga fényeiben félmeztelenül ült az ágyán. Egyértelműen rá várva. Draco a lány felé mászott. Megadva magát Pansy kérlelésének.

-         Dehogyisnincs hozzá hangulatom – búgta puhán harapdálva a halvány rózsaszín ajkakat. Pansy készségesen viszonozta a csókot. Kezét Draco derekára csúsztatva. – Veled mindig tudod!  - mormogta a lány bőrére Draco. Hanyatt feküdt az ágyon. A rúnafeliratos idézetes kandallóját nézte szemközt. – Veszekedtünk Blaise-el. Pottert felmentették. Miért van mindig csak a gond? – kérdezett rá panaszosan Draco. Pansy a mellkasához simult.

-         Várható volt, hogy Pottert azért ilyen könnyen nem rúgják ki. Még ha sokan is munkálkodnak ellene. Ne rágd magad ezen. Ne  is foglalkozz vele. Eddig is ott volt a Roxfortban és kibírtuk a sulit. Kit érdekel egy halálraítélt?  - nézett fel gonosz szemekkel Pansy.

-         Igaz! – nyomott csókot a lány homlokára Draco. – ÉS Blaise? Utálom, hogymindenben ilyen bizonytalan vagyok. A pályaválasztásban, a jövőben, a politika volt az egyetlen, amiben biztos voltam, az eszme meg minden. Miért kell Blaise-nek elbizonytalanítani ebben is? Ezért utálom most! Mert idegesít! Mindig mindenben azt hiszi, hogy ő az okosabb és ő a jobb és ő tud mindent jobban! És magabiztos és határozott és a nőknél is bejön és még a szex is jól megy neki! Ki nem állhatom! – fakadt ki draco.

-         De Draco! Blaise idősebb is nálad. Természetes, hogy ő már másképp gondolkodik. Nem volt apja, állandóan bizonytalanságban élt, férfiak jöttek-mentek az anyja oldalán, természetes hogy igyekszik megteremteni a maga számára az életében a bizonyosságot a biztos alapokat. A hivatást, a racionális helytállást, helyzetértékelést, őt erre tanította az élete. Egészen más élete volt mint neked. Egyáltalán nem jobb mint te! Más sem tudja jobban mit akar. Nézd meg Crakot, Monstrót. Nott sem tudja mit akar még!  - nyugtatta Pansy.

-         Miért lesz egyre bonyolultabb és nehezebb az élet? Annyira gyűlölöm. Kiráz a hideg ha az RBF-re meg a pályaválasztásra gondolok – borzongott meg Draco. – Semmi kilátásom nincs de tényleg. Nem is kellene erről beszélnem neked. Most már végképp nem nézel semmibe – bosszankodott elégedetlenül Draco.

-         Éljen a mgabiztos, flegma, és undok Draco Malfoy. Aki a hálószobájában kesereg az életén. Valóban csakis ezért vagyok veled. Hogy ezt a felejthetetlen élményt megoszthassam itt a hálódban – húzta el a száját Pansy.

-         Akkor milyennek látsz most? – mérte végig a lányt sötéten Draco.

-         Olyan vagy mint egy vulkán – nevetett Pansy. – Sosem lehet nálad tudni mikor törsz ki! Látszólag nyugodt, hűvös, közönyös aztán egyszer csak bumm! Robban minden, mint ma délután is kint Blaise-el. Itt benn forrongsz a mélyben! – tette a tenyerét Draco mellkasára. -  Elég kötekedős, veszekedős türelmetlen és agresszív vagy mostanában – nevetett Pansy.

-         A bizonytalanság úgy látszik türelmetlenné és erőszakossá tesz – nevetett magán fáradtan Draco.

-         Engem is idegesít a pályaválasztás, de ezzel mindenki így van szerintem – gondolkodott Pansy.

-         Idén kicsinálom Pottert az tuti! Legalább a kviddicsben lealázom ha másban nem is – szorította ökölbe a kezét Draco.

-         Jó tedd azt! – felelte Pansy minden meggyőződés nélkül.

-         Nem hiszel bennem? – sértődött meg Draco.

-         Ezt te sem mondod komolyan? Nem vagyok vak! Négy éve nem gyűrted le kviddicsben! Azért ne legyünk szentimentálisak! – mondta sötéten Pansy.

-         Állati jó! Íme a barátnőm, aki felnéz rám, bátorít és csodál! Csak úgy csepegteted belém az önbizalmat, kösz – morogta Draco gúnyosan.

-         HA egy libával akarsz járni aki naívan elájul tőled akkor keress mást mert ez ne mén vagyok!  - húzódott el Pansy.

-         Nem tudom ki az aki egyfolytában vihog a vicceimen és zavarban van a közelemben – húzta el undokul a száját Draco.

-         Az is csak kegyelemből történik – vágta rá Pansy.

-         Szeretsz te engem egyáltalán? – szegezte neki a kérdést Draco.

-         Megint témánál vagyunk – jegyezte meg ironikusan Pansy.

-         Látod, hogy soha nem válaszolsz? – vágott vissza fölényesen Draco.

-         Ne várd, hogyén kimondjak is előtted bármi ilyet. Miért nem te mondasz ilyet? Szeretsz engem? – tette fel a kérdést Pansy is követelődzve. Feltérdelt az ágyon és várakozva néztek egymás szemébe.

-         EZ meg milyen kérdés? – vágta oda flegmán Draco.

-         Eldöntendő – vágta keresztbe a karját Pansy hűvösen Dracóra nézve.

-         Miért nem azt kérded, hogy le akarok e feküdni veled. Arra rögtön rávágnám, hogy igen – felelte undokul Draco.

-         Kikerülöd a kérdést Draco! – csattant Pansy gonoszul.

-         Te miért vagy velem ha nem is szeretsz? – kérdezett rá Draco ravaszul.

-         Nem mondtam hogy nem szeretlek! – felelte rá Pansy.

-         Szóval szeretsz? – provokálta incselkedve a lányt.

-         Azt sem mondtam – harapta be az ajkát Pansy.

-         Ez nem válasz – vágta rá egyenesen Draco.

-         Jól van. Azt mondjam, amit hallani szeretnél, vagy az igazságot, esetleg mást? – kérdezett rá gonosz mosollyal Pansy.

-         Hát….most elbizonytalanítottál – vallotta be Draco.

-         Mintha mostanában olyan nehéz lenne téged elbizonytalanítani – felelte rá kegyetlenül Pansy.

-         Élvezed, hogy szivatsz mi? – nézett a szeme sarkából a lányra Draco.

-         Csak annyira mint te! -  bazsalygott az orra alatt Pansy. Draco fejéből minden kiszállt. Imádta ezt a boszorkányt! Mindenestől! Az éles, feleselős édes nyelvétől, a szurkáló megjegyzéseitől az intelligenciáján át, a mosolyáig, a testéig. Pansyval élvezet volt nem csak a bimbózó szerelmi együttlét, de a kommunikáció is. Sőt talán a beszélgetés izgalmasabb is mindkettejüknek. Ők elsősorban szellemi lények, a testiség messze ne molyan központi téma náluk mint Blaise-éknél. Persze Daphnéval azért annyira nem lehet beszélgetni, mint Pansyval. Draco felhagyott a beszélgetéssel, s akár kígyó az áldozatára lecsapott, s hanyatt döntötte Pansyt az ágyon.

-         Megerőszakollak te boszorkány! – sziszegte a fogai között Draco, s csípőjét a lány combjai közé nyomta. – BE akarok már jutni oda! – morogta elégedetlenül. Pansy csak kacagott , olyan kínzóan, ahogy gyötri ezzel a lassú felengedéssel is. Igazán nem mondhatta, hogy Draco nem volt kitartó. Mindent megtett. Órákon át simogatta a lányt. Izgatta, csókolta már minden tőle telhetőtt megtett. De Pansy még mindig lemerevedett, ha oda került a sor, hogy Draco a bejutással próbálkozott. Draco meghempergette a lányt az ágyban.

-         Ne, ne csikizz! Draco! – visította Pansy. Szanaszét túrták az ágyat. Pansy menekült, kacagott és zihált egyszerre. Draco lihegve kapott újra és újra a lány után. Maga alá gyűrte. Pansy próbálta megcsiklandozni. Egész este játszottak, hancúroztak az ágyban. A nevetésük, a visítások és a zihálásuk hallatszott messze a termeken. S most este először ők nem jelentek meg a vacsoránál. Draco csak éjfélkor csengetett a házimanónak tálcán érkező harapnivalókért. A baldachinos franciaágyban vacsoráztak kettesben, egymás csillogó tekintetébe kapcsolódva. Kipirulva a nevetős-hancúrozós óráktól.

 

 

 

             

             

Draco & Pansy
 
Szalon
 
Idézet

„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./

 
Forradalom/Revolution
 
Így írtok ti
 
D&P novellák
 
Versek
 
D&P szerepjáték
 
Muglivilág soraiból
 
Szombati boszorkány top 10
 
Könyvespolc
 
Malfoy-gyűjtemény
 
Malfoy képtár
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?