A kviddicsválogatásra kivonult az egész mardekár. Draco túl könnyen is megszerezte a mardekár fogójának a posztját. Igazán nem is volt ellenfele. Senki sem mert kiállni ellene. Büszkén vigyorgott fel évfolyamtársainak. S most egyedül az izgatta, hogy barátai bekerüljenek a kviddicscsapatba. Monstro és Crak válogatását a terelők helyére. Draco egész nyáron igyekezett edzésben tartani a két méretes barátját. Minden nap legalább két órát kviddicsezett velük, s remélte ez elég lesz a két fiú felfejlesztésére olyan szintre, hogy bejussanak a csapatba. Monstro teljesítménye kérdéses sem volt. Monstro erőteljes, magas és félelmetes külsejű volt. S ráadásul kifejezetten ügyes a kviddicsben. Jól használta az erejét. Rövid göndör haja most is pedánsan tincsekre rendezetten kunkorodott a fején. Erős bikaszerű nyakával, finom tokájával úgy festett akár egy római arénában a gladiátorok. Millicent izgatottan szisszegett minden félelemtesen kviddicsmegmozdulásra. Úgy szurkolt Monstrónak, hogy majd leugrott a lelátóról. Ráadásul izgalmában majdnem bepisilt. Blaise idén nem vett részt a válogatáson. Őt ebben az évben a kviddics érdekli a legkevésbé. Montague mégis bevette a csapatba tartalék hajtónak ahogy régen is játszott Blaise. Persze valószínű volt hogy Pucey marad idén is az, aki rendszeresen fellép a megmérettetéseken.  Draco résnyire húzott szürke szemekkel figyelte két barátja küzdelmét a levegőben. Pansy a vállának döntötte a fejét. Álmatagon pislogott ki a sötétzöld esernyőjük alól. Ketten bújtak össze egy ernyő alatt. Permetezett az eső ma is. Mint egész héten. Esett és esett.Megállás nélkül. A fekete-tó szép zöld színe is szürkés árnyalatot vett fel.

- Ne aggódj úgyis bekerülnek, náluk alkalmasabb testalkatú terelő nincs a mardekárban – nyomott puszit Pansy Draco aggódó arcára. Draco tűrte Pansy szeretgetését ma délután a lelátón. Draco prefektusi járőrözés közben szerette Pansyt kerülgetni, Pansy meg kviddics közben. Egyikük sem akkor, amikor a másik rá lett volna hangolódva.

- Ühüm, jól van, jól van – intette le türelmetlenül Draco. – Pansy nem látom a hajadtól az eseményeket! – szólt a lányra Draco, s eltolta tisztes távolba, hogy Pansy ne a szája csókoglatásával takarja el előle a kilátást.

- A férfiak ha kviddicsről vagy az őket érdeklő dolgoktól tántortíthatatlanak, ilyenkor esélyed sincs náluk – jegyezte meg bölcsen Daphné. Kijött velük a lelátóra. Blaise a könyvtárban kuporgott. Daphné viszont már unta a tanulást vele. Változatosságra vágyott, s a kviddicsválogatás remek lehetőségnek tűnt. – Ne is álmodozz róla, hogy most épkézláb mondatokat válthatsz Dracóval. A kviddics az olyan nekik, mint nekünk…a körömlakkszáradó idők. Ilyenkor nem lehet zavarni – magyarázta mindent tudón Daphné. – jaj de pocsék időnk van – nézte átnedvesedő bőrcipőjét Daphné.

- Ó igen! Bevették Greget és Crakot a csapatba! – borult Draco nyakába milly. Együtt izgulták végig az egész válogatást a két unokatestvér. Pansy és Daphné ellenben unatkozva várták, hogy vége legyen. Draco kézen fogva Pansyt a fejük felé tartva az esernyőt lehúzta a pályára, kezet fogott Monstróval és Crakkal.

- Látjátok ez az én érdemem! Én kupáltam ki őket kviddicsjátékosokká – nevetett elégedetten Draco, ahogy belépett a Roxfort folyosójára, s lehúzta az ernyőt.

- De odáig vagy magaddal – tett keresztbe a karját Pansy.

- Ami jó az jó el kell ismerni – felelte rá beképzelten Draco.  A klubhelyiségbe érve Draco megállította Pansyt. A Hirdetőtáblán a Roxmortsi hétvégék időpontjai voltak. – Megfelel az időpont? – kérdezett rá halkan Pansytól, hogy más ne hallja. Pansy ránézett a dátumra, s hangtalanul bólintott. Draco átkarolt a lányt, s a fülébe mormolta.

- Annyira szeretném már Pansy, elmondani sem tudom mennyire – mormolta megrészegedve a lány esőillattal kevert levendulaillatú hajába fúrva az orrát. – Te nem akarod?

- Dehogynem – mondta erőtlenül Pansy. Meggyőződés kevesebb volt a hangjában.

- Hogy fogom kibírni addig – puhította a lányt apró csókokat hintve a tarkójára. Imádta ezt a részt. A felnyírt ébenhajat, ahogy szabadon hagyja a tarkót. Megőrült ettől a vékony tarkótól. S imádta puszilgatni.

- Majdcsak megoldod valahogy Draco. Nagyfiú vagy már – felelte rá Pansy. Draco beharapta a száját. Vajon Pansy is olyan perverz dolgokra gondolt, vagy nem? Hogy Pansy ilyesmit tanácsoljon neki? Draco most már tényleg elvörösödött. Elhúzódott a lánytól, s Mosntró után ment a fiúhálóba.

- Pansy! – kiáltott Daphné a lányháló ajtajából. Intett a fejével, hogy jöjjön utána. Pansy vállrándítva felszaladt a lépcsőn. Milly szinte röpködött az örömtől a lányhálóban, hogy Gregjét a kviddicstalárban láthatja majd idén. Daphné ellenben jeges vizslató pillantással Pansyt méregette.

- Közeledik az első Roxmortsi hétvége Pansy – jegyezte meg Daphné jelentőségteljesen.

- Igen tudom – felelte Pansy szárazon.

- Felkészültél rá? – kérdezte Daphné megemelt szemöldökkel, s fejét megtámasztotta ágya fejtámláján.

- mire? – tetette az értetlent Pansy.

- tudod te azt nagyon jól. Nem húzhatod most már Draco idegeit – kereste elő körömlakkos dobozkáját Daphné, s a méregzöld lakkal elkezdte kifesteni a körmeit.

- Erről egyáltalán nem Draco dönt – felelte kimérten Pansy, s kihúzta hajából a rózsaszín pántot.

- Azt csak hiszed – mosolygott fagyosan Daphné. – Tapasztalatból mondom, jobb ha nem hergeled tovább Dracót, emrt ott fog hagyni a fenébe. A végletekig ő sem türelmes veled. Astoria tegnap is olyan szemeket meresztett rá ami felért egy felajánlkozással. Draco meg azért férfiból van. Nem ostoba. Ha kell akkor a könnyebb utat válassza. Ennyi. A férfiak ilyenek – mondta ki teljes nyugalommal Daphné, s laza vonással végighúzta az ecsetet a körmén.

- Nem érzem azt, hogy felkészültem volna még erre – bizonytalankodott Pansy.

- Hülyeség. Láttalak már titeket együtt Pansy. Itt már nincs mit időt húznod. A félelmeidet pedig lépd át ennyi – felelte Daphné.

- Fájni fog, és én ezt nem akarom – nézett rá morcosan Pansy. Elégedetlen volt a helyzetével. Mert tudta, hogy meg kell adnia Dracónak, azt amiért már annyira nyomul és olyan követelődzve akar.

- Ez a szűzlány para – legyintett Daphné. S újra belemártotta a zöld lakkba az ecsetet. – De nem kellene ennyire rászoronganod. A legfontosabb az ellazulás – oktatta Pansyt Daphné.

- Hát nekem az az egy biztos nem fog menni – erősködött Pansy.

- Mert rágörcsölsz. A szexben mindig egyszerűen érezni kell. Élvezni a dolgokat és hagyni hogy történjenek. És nem kell gondolkodni – magyarázta Daphné. Milly tátott szájjal hallgatta Daphné tapasztalt mondatait. Pansy homlokráncolva hallgatta.

- Nagyon kellemetlen lesz? – nézett kétségbeesetten Pansy.

- Az. Mert minden olyan szokatlan. És furcsa. És ráadásul mindketten tapasztalatlanok vagytok. Vak vezet világtalant téma – bólogatott komoran Daphné. – De ez csak eleinte lesz így Pansy. De ne húzd tovább a dolgot. Dracót csak  felbosszantod vele. Ingerültebb erőszakosabb és türelmetlenebb lesz. És az árt mindkettőtöknek – mondta jó tanácsként Daphné.

- Nem tudom én mindig úgy tudtam ,hogy amit nem akarok azt ne csináljam – érvelt Pansy bizonytalanul.

- És tényleg nem akarod? – szegezte a kérdést Pansynak kérdőn felemelt fejjel Daphné.

- Fogalmam sincs. Persze biztos érdekes új élmény lenne…Dracót megismerni, egy ilyen helyzetben. Úgy együtt lenni vele ahogy még senkivel. S ilyen intim együttlétet megélni vele – sorolta esetlenül Pansy.

- Na igen. Hát valami ilyesmire gondolj. Egyszer át kell esni rajta Pansy. Mindenki átesik rajta. Neked is menni fog – győzködte Daphné.

- Sosem voltam még ilyen helyzetben. Azt sem fogom tudni mit csináljak, hogyan viselkedjek… - túrta  hajába zavartan Pansy.

- Draco sem volt még ilyen helyzetben ne mfog tőled semmi extrát várni ne idegeskedj ilyesmiken. Nem egy vadidegennel csinálod hanem Dracóval! – tekerte vissza a tubusra az ecsetet Daphné nevetve.

- Igen…persze… Tényleg annyira akarja? Biztos? – próbálkozott még Pansy.

- Biztos. Szóval tedd meg vele. Ne vacakolj már ezzel az egésszel Pansy. Már majdnem egy éve jártok! S még mindig nem feküdtél le vele! Ráadásul már mindjárt tizenhat vagy! A középkorban a nők már ilyen idősen szültek – erősködött Daphné. Pansy beleegyezően bólogatott. Bár arcán aggódó bizonytalanság terült szét.

Draco megnézte saját kézinaptárában is az első Roxmortsi hétvége időpontját. Pansy tehát beleegyezett, hogy azon a hétvégén neki adja magát. Amire egész nyáron hiába vártak és próbálkoztak, arra úgy tűnik most ismét lehetőség nyílik, s Draco bízott benne, hogy a soron következő egyőttlétük nem alakul át megint egy próbanappá. Mert már rettenetesen unta a főpróbákat a premier előadásra várva. Blaise felkapta a fejét a numerológia új elmélete könyvből, s figyelte ,ahogy Draco elrőe bukó szőke hajtincsekkel méregeti a naptárját.

-         Na nézed a Roxmortsi első hétvége időpontját? – kérdezett rá Blaise. – Pansy beleegyezett. Megfelelő az időpont.

-         Így van igen – bólintott rá Draco. – Uh már fogalma sincs mennyire akarom.

-         Aham. Gondolom. A legfontosabb, hogy ne látszódjon rajtad bizonytalanság. Te vagy a férfi. Neked kell irányítani. Különösen a szexben. Az van amit te akarsz, légy határozott, céltudatos. Ne bambáskodj, mert akkor Pansy megint visszavonulót fúj! – figyelmeztette Blaise. – Ha nem vagy elég jó fellépésű, akkor máris meggondolja magát, mert látja hogy te sem vagy biztos a dolgodban. Keményen tökösen kell csinálni – bólogatott komolyan Blaise a pennája végét rágcsálva.

-         Persze. De amikor már ott leszünk biztos hogy azt sem tudom hogy mit csináljak. Hogy kell egyáltalán…mozogni? – ráncolta  homlokát tanácstalanul Draco.

-         Ez végtelenül egyszreű – legyintett Blaise. – Te vagy a férfi. Minden csípőmozgással te adod a lökést, a ritmust a tempót. Te diktálsz! S ezt ne feledd el! Úgy kell csinálnod, hogy érezze is, hogy te vagy a férfi, elsősorban a magad örömére, de az ő kedvére. Mh?

-         Elég bonyolultan hangzik – habozott Draco.

-         De az elején éppen eléggé el leszel foglalva azzal, hogy egyáltalán hova kell illeszkedni – vihogott Blaise. – És nem kell azon aggódnod, hogy jó felé haladsz e. Egy irány van. Befelé – adta meg a tuti választ kimeresztett meleg szemekkel Blaise erősen bólogatva hozzá, s tenyerével előre felé mutatott.

-         Aham. Ez logikus igen – bólogatott szétnyílt ajkakkal elgondolkodva Draco.

-         A többi már megy magától. Pansy ne aggódj majd gondoskodik a jó hangulatról, meg arról, hogy ne kelljen sokáig teljesen bizonytalannak érezned magad. Ne hagyd nagyon nyavalyogni! – intett a kezével óvatosságra Blaise. – Persze nyilván nem kellemes, de sokszor túldramatizálják. Egy nő tűrjön. Egy nő a befogadó. Ennyi.

-         aHam, ok ok – bólogatott habozva Draco.

-         Szóval ne légy puhány és ne te légy a megalkuvó. Férfi vagy! És meg akarod szerezni ami jár neked! – magyarázta keményen Blaise.

-         Jól van jól van – intett neki Draco. Bedobta a táskájába a naptárt és inkább kimenekült a hálóteremből mielőtt Blaise túlságosan belelovallja magát a témába. Milly a kanapén szétterülve Szombati boszorkány magazint olvasott elégedetten csámcsogva a zaftos pletykákon.

-         Mit írnak? – kérdezett rá Pansy.

-         Házasodik a Walpurgis lányainak basszusgitárosa – felelte Milly fel sem nézve az újságból.

-         Ó az a jó pasi! – formálta csalódottan Daphné.

-         Minden férfi megházasodhat egyszer. Az a férfi már nem is olyan fiatal – felelte kimérten Pansy.

-         De fiatal. Harminc körül ha lehet – erősködött Daphné. – És én össze akartam jönni vele egy koncerten – durcákodott Daphné. – Nős férfiakkal már nam az igazi.

-         Hasznos hírek nincsenek? – kérdezett rá Draco.

-         De írnak apádról is – felelte Milly.

-         Az én apámról? – lepődött meg Draco, s közelebb ült Millyhez.

-         Nézd itt azt írja! Egy megbízható forrás szerint Sirius Black a tömeggyilkos Londonban rejtőzködik. Apád az a forrás nemde? – mosolygott Milly.

-         Aham. Jó hogy megírták, hogy itt van Londonban. Biztos valami célzás lesz, ha apám kiszivárogtatta az információt – harapott az ajkára elgondolkodva Draco.

-         Akciósak a talárok Madam Malkinnál – folytatta Milly.

-         Van talárunk bőven. Az akciókban meg mindig csak selejt termékeket adnak – felelte hidegen Pansy. Az aranyórájára nézett. – Mindjárt kezdődik a griffendél edzés nem nézzük meg?

-         De menjünk! – élénkült meg a társaság.  Kisütött a nap. Derűs friss szellő csapott az arcukba, s a napfényes lelátókon elhelyezkedve nézték a kivonuló griffendéleseket.

-         Azzal akar repülni Wealey? – kiáltotta hitetlenkedve Draco a csapatnak. -  Ki volt az az ütődött aki röptetőbűbájt tett arra a korhadt husángra? – kiáltotta nevetve. Pansy visítva felnevetett mellette. Crak és Monstró szokásos mély nevetőbasszus mellékeltek Pansy szoprán éles visongásához.

-         Hé Johnson, ki átkozta meg a hajadat? Nem zavar hogy férgek lágnak ki a fejedből? – kiáltotta fel a sötét bőrű lány afrohaját kritizálva. Draco sem bírt magával.

-         Hogy van a homlokod Potter? Nem kellene lepihenned egy kicsit? Már egy hete itt vagyunk és te még nem voltál a gyengélkedőn ez nálad egyéni csúcs nem? – a mardekárosok elégedetten nevettek Draco gúnyos megjegyzésén. Jól érezték amgukat mint mindig ha fikázni lehetett a Griffendéleseket és hangosan bekiabálgatni nekik és gúnyolódni velük, mi több szemükbe vágni az igazságot. Egymás ellen versengtek a pfujjolással az ügyetlen megoldásokra fütyültek és doboltak a lelátón. Végül egyszerre skandálták hogy : Bénák, Bénák!  Draco Pansy vállát szorongatta. Jókat kacagtak és nevettek együtt. S alapvetően olyan derűsen töltötték a délutánt mint amilyen az idő is volt. Milly boldog volt ,hogy Draco elérte, hogy Monstro és Crak bekerüljenek a csapatba. Persze főleg Greg miatt nagyon hálás volt unokaöccsének. Draco pedig örült ,hogy Pansy úgy tűnik rászánta magát az olyan meghatározó tettre ami a felnőtté válás egyik része. Draco elégedetten mosolygott a lelátóról a kviddicspálya felé.