Hétfő reggel Draco a szokásosnál is korábban ébredt. Egyszerűen kipattant a szeme, vagy Seaffy lelkes dorombolása ébresztette az ágya végéből azt már nem tudta megállapítani. A vörös macska puha léptekkel mászkálta végig a lábszárát, mintha stabil faágnak használná, oroszlánképével Draco álmos arcába meredve. Draco oldalt nézett Blaise ágyára. Blaise frissen borotváltan karikás szemekkel már az ágyban ült, vigyázva nehogy az ágyneműre cseppentse a tintát szorgalmasan írt. Gyógynövénytanra egyéni házit tisztáz. Már csak másolás volt, ahogy megállapította Draco. Az ágyon szanaszét jegyzetelő papírdarabkák, áthúzott sorok. Blaise ismét kotorászni kezdett a feljegyzések között, s tekintete találkozott Dracóéval.

-         Már fent vagy? – lepődött meg Blaise, s megakadt egy pillanatra a mozdaultban, de aztán lázas keresgélését tovább folytatta.

-         ÉN? Inkább te mikor keltél? – kérdezett rá Draco.

-         Már nem emlékszem – ejtette el a füle mellett Draco kérdését Blaise.

-         Blaise ki fogsz készülni alig alszol – jegyezte meg Draco figyelmeztetően barátjának.

-         Nekem nincs időm aludni, a nyakamon vannak a számmisztika dolgozatok. Minden második héten írunk, és én nem ejthetek hibát Draco! – kapta fel a fejét futólag Blaise, hogy aztán sebesen írja is a következő gyógynövényjellemzőt. – Vector professzor árgus szemekkel javítja minden numerológia dolgozatomat. Már megfigyeltem minden számítási sorom mellé teszi a piros pennapöttyöt magának, hogy jelezze ezt a sort átnézte. Szinte látom ahogy a pennája hegyével a lap felett követi a vonalat, csaknem hozzáér a pergamenhez, sokszor száraz csíkot szokott húzni rajta. Minden sort, minden számot átböngész. S egyetlen hibánál áthúzza az egészet – túrta hátra a haját idegesen Blaise, s egy pillanatra összeszorította égő szemét. Vérben úszik már napok óta a szeme. S alig egy hónapja járnak a Roxfortba.

-         Neki is szólt piton? – kérdezett rá csendesen Draco.

-         Mindenkinek! S minden tanár rámszállt! Egyszerűen most már nincs olyan, hogy valamiből ne teljesítsek maximálisan, mert azonnal kapom a ráolvasást, mint McGalagonytól. Kiráz a hideg az átváltoztatástan óráktól – fújtatott Blaise.

-         Felöltözök és menjünk le reggelizni – javasolta Draco, hogy kirángassa Blaiset a gyógynövénytan jegyzetlapok tengeréből.

-         Jó, addig ezt befejezem – bólintott rá futólag Blaise. Draco gyorsan végzett a reggeli mosakodással, s álmosan törölgetve az arcát kinézett a Fekete-tó árnyas korareggeli vizére. Csendesen úszkáltak az apró halak az ablak előtt. Szürkés a víz alja. Odakint tehát megint esik. Visszament a fiúhálóba.

-         Mehetünk? – nézte Blaiset, ahogy összetekeri a pergament, bedobja a táskájába, s meg megigazítja a nyakkendője csomóját. Ahogy a klubhelyiséget átszelték már messziről látták a hivatalos pecséttel ellátott hirdetést a faliújságon. Draco lekapta a pergament, s átfutották. „ 24-es számú oktatásügyi rendelet. Az iskolában nem működhet semmiféle szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat, vagy kör a főinspektor tudta és beleegyezése nélkül…” – Ahm. Biztos apám is írja a reggeli postával. Mindegy elugrom előbb akkor Umbridge-hoz megszerzem a kviddicscsapatnak az engedélyt – sietett előre Draco. Kettesével véve a lépcsőfokokat futott fel Umbridge szobájához. Mielőtt bekopogott kifújta a levegőt. Átseperte a haját az ujjaival, megigazgatta a nyakkendőjét, s bekopogott.

-         Tessék! – hallatszott a kislányos, vékony női hang belülről. Draco belépett a rózsaszín macskanyávogástól hangos irodába.

-         Umbridge professzor szeretnék engedélyt kérni a mardekár kviddicscsapatának, a rendszeres edzéseink megtartásáral, a hétvégén lesz az idény első kviddicsmeccse, és most minden délután szeretnénk edzeni rá – mondta Draco gyanús pillantásokat küldözgetve a kerámiákon nyávogó macskák felé. Reménykedett benne, hogy élő háromdimenziós példányuk nem fog rárontani valamelyik sarokból.

-         Ó az első figyelmes és gondos diák! Nagyon örülök Draco, hogy éppen te jöttél hozzám először! Igazi Malfoy-stílus! Mindig előrelátóan és lehengerlő modorban – mosolygott Umbridge professzor. – A minisztériumban is többször találkozom édesapáddal – vette elő a pergamentartóból a legfelő lapot, s miközben beszélt, már lányos gördülékeny kerek betűivel írta is az engedélyt. – Nagyon hasonlítasz rá Draco! Tisztára apád fia vagy. Meg is említem Luciusnak, hogy milyen figyelmes voltál, hogy első utad egyenesen hozzám vezetett ma reggel – nyújtotta át nyájasan az engedélyről a lapot Umbirdge professzor.

-         Nagyon köszönöm Umbridge professzor. További szép napot! – biccentett neki Draco, s mellényzsebébe csúsztatva az engedélyt leszaladt a nagyterembe. Blaise már a rántottája felét bekebelezte, s igazi angol bacont katonázgatott hozzá.

-         Na megvan a kviddicsengedély? Látom azon a vigyorgó képeden – nézett fel rá katonázgatás közben Blaise. – Tudod Draco úgy utállak, hogy te ilyen nyugodt vagy – húzta el a száját Blaise.

-         Ez van, apám jó helyen van. Nekem semmiért sem kell aggódnom – felelte felvetett fejjel Draco. Jó volt ma reggel csak Blaise-el csevegni a reggelinél. Olyan korán volt, alig lézengett néhány diák a nagyteremben. A tanári asztal is üres volt.

-         Mivel ilyen szemfüles voltam ma megjutalmazom magam egy igazi prefektusi fürdéssel – nyújtózkodott Draco elégedetten, akár egy lusta macska. – Már alig várom.

-         Invitáld meg Pansyt is  - kacsintott rá Blaise.

-         Gondolod, eljönne velem? – hezitált Draco, tejeskávéját kortyolgatva.

-         Egészen biztos, hogy tetszeni fog neki az ötlet – súgta az asztal felett bizalmasan Blaise. – S Draco ha lehet egy jó tanácsom, előbb kézimunkázz és utána húzd fel – kacsintott vihogva Blaise. Draco nem válaszolt belekortyolt a kávéba, s figyelte, ahogy Daphné friss lendülettel átkarolja Blaise nyakát, hogy csókot nyomjon Blaise telt ajkaira.

-         Jól aludtál Cicám? – paskolta meg Daphné kezét Blaise, ahogy a lány elült mellé.

-         Mint a tej – felelte elégedetten Daphné.

-         Ezt teszi a jó szex – bólogatott elégedetten Blaise. Draco megforgatta a szemét.

-         Bájitaltanon találkozunk – hagyta magára a párt a reggelinél. Apjától megérkezett a levél. Jól sejtette. Lucius Malfoy figyelmeztető szavai voltak benne, hogy a Főinspektor engedélyét kérje ki mindenben. Nos ez már megtörtént. Egy lépéssel előre járt már. Ez azért egészen jó érzés.

A bájitaltanterem mellett a falnak dőlve egyik lábát felhúzta, s a talpát a falnak döntve mesélte el Monstrónak és Craknak a reggeli ravasz húzását. Meglebegtette a fiúk előtt a Főinspektori engedélyt. Ahogy meglátta Potterék közelednek a lépcső felől megemelte a hangját, hogy biztosan eljusson hozzájuk is.

- Igen, reggel rögtön elmentem Umbridge-hez és a Mardekár csapata gond nélkül meg is kapta az engedélyt. Apám sokat jár ba a minisztériumba, és jól ismeri Umbridge-et. Majd meglátjuk, hogy a griffendél is alakíthat-e csapatot… - emelte meg kihívóan a szemöldökét Draco, s gonosz szürke szemekkel Potterre meredt. – Ha azon múlik, hogy van-e elég támogatójuk a minisztériumban, akkor szerintem nincs sok esélyük. Pottert ráadásul apám szerint előbb utóbb el fogják szállítani a Szent Mungóba…úgy hallottam van ott egy külön osztály az olyanoknak, akiknek valamilyen varázslattól megzápult az agyuk – mutatott a homlokára Draco, majd ernyedten eltátott szájjal bambán bámult maga elé. Monstro és Crak hangosan röhögve nevettek. Pansy élesen visított mellette. A Griffendélesek készültek neki rontani. De Montsro és Crak már készen álltak, hogy megvédjék Dracót, testük takarásában Pansy Draco nyakába ugrott.

- Imádlak amikor ilyen vicces vagy – Draco még magához sem tért, amikor érezte, hogy a lány már áttolja a nyelvét a szájába. Draco futólag viszonozta a csókot, de el is húzódott, mielőtt észrevennék mit művelnek Crak és Monstro háta mögött. – Nálad jobban senki sem tud parodizálni – mosolygott rá gonosz sötét szemekkel Pansy.

- Tudom – felelte rá Draco flegmán, de összevigyorgott a lánnyal. Hirtelen vágódott ki a terem ajtaja Pansy mögött. Piton professzor állt a vasajtóban. Végigmérte az ötödéveseket.

- Potter, Weasley, Longbottom! Verekedtek? Tíz pont a Griffendéltől! Ereszd el Longbottomot Potter különben büntetőfeladatot is kapsz. Befelé mindenki! – utasította őket fagyos hangon Piton. Draco elégedett vigyorral lépett be a bájitaltanterembe. Ez az ő termük és a pince az ő birodalmuk. Potteréknek itt esélyük sincs semmire. És nagyon jó érzés öntötte el, hogy megint sikerült pontlevonást kicsikarnia a Griffendélnek. A teremben már bent ült a sarokban rózsaszín ruhájában Umbridge professzor. A mardekárosok odaköszöntek a főinspektornak.

- Folytatjuk az erősítő energiafőzetek elkészítését, a feladatot a táblán látjátok. Lássatok munkához! – fordult el Piton. Umbridge kérdéseket intézett a bájitaltantanárhoz. Draco és Pansy nyugodtan dolgoztak egymás mellett. Tudták, hogy Pitonnal semmi gondja nem lesz Umbridge-nak. Blaise elmerült a bájitalfőzésben, őt minden más hidegen hagyta. Ismét nagy erőfeszítéssel csak a feladatra koncentrált. Ilyenkor azzal sem lehet kizökkenteni, ha Monstrónak megint felgyulladna a talárja, mint a múltkor óra végén, amikor azt a robbanóanyagos bájitalt főzték.  Miután Umbridge végzett Piton kikérdezésével Pansyhoz lépett.

- Miss Parkinson meg van elégedve a bájitaltanórákkal? – kérdezett rá Umbirdge professzor.

- Ó igen. Piton professzor nagyon jó tanár, és kiválóan adja át az ismereteket. Mindig érthetően magyaráz. Pontosan tudjuk mi a feladat. Nagyon alapos, és minden órájára jól felkészült – felelte komoran Pansy, de a hangjából azért érződött a mellékzönge, hogy áradozik Pitonról.

- Az RBF- vizsgák előtt megfelelőnek találja az órai tananyagot? Úgy érzi elegendő lesz a felkészüléshez? – kérdezte Umbridge csiptetős mappájára jegyzetelve szorgalmasan.

- Egészen biztos vagyok benne, hogy Piton professzor öt éves felkészítő munkájának köszönhetően nem lesznek gondjaim az RBF-vizsgákkal. Mindig kellő nehézségű feladatokat kaptunk az órákon – bólintott rá komolyan Pansy.

- Történt már a a bájitalórákon esetleg baleset magával, mert nem tudta milyen anyaggal dolgozik? – kérdezte tovább Umbridge professzor.

- sosem fordult még velem ilyesmi elő. Piton professzor mindig előre figyelmeztet, hogy mire kell vigyáznunk, milyen anyagot ne lélegezzünk be, vagy kerüljük a bőrrel való érintkezését. Aki odafigyel az utasításaira az biztos hogy még sosem sérült meg bájitaltanon és nem kellett gyengélkedőre mennie. Piton professzor mindig előrelátóan figyelmeztet minket az esetleges balesetveszélyes feladatokra, hogy milyen anyagokkal, hozzávalókkal dolgozunk – jött az alapos felelet Pansytól.

- Hogy érzi elfogódott Piton professzor az osztályozáskor? – nézett fel Pansyra a főinspektor. Pansy szemrebbenés nélkül válaszolt.

- Nem – vágta rá egyenesen Pansy. – Piton professzor mindig érzelemmentesen és reálisan osztályoz. Az értékelése mindig objektív és a valóságnak megfelelő. Sosem tapasztaltam még, hogy ne azt az érdemjegyet kapnám, amit valóban a munkám után megérdemlek. A tudásomnak megfelelő korrekt jegyet szokott adni.

- Az utolsó kérdésem Miss Parkinson és utána hagyom is hogy folytassa tovább a munkát – mosolygott rá mézes-mázosan Umbridge. – Hogyan érzi magát a bájitaltan órákon?

- Mivel Piton professzor első bájitaltan óránktól kezdve is mindig megteremtette a jó órai munkához szükséges feltételeket én úgy érzem minden bájitaltanórám hasznosan és tartalmasan telt el. Piton professzor mindig ügyel arra, hogy megteremtse az órai munkához megfelelő körülményeket, sosem vonja meg a segítségét. Én elégedett vagyok a bájitaltanórák hangulatával és légkörével. Az egyik legjobb órám a bájitaltan, s ez nem kis mértékben Piton professzornak köszönhető – zárta le Pitonról készült dicshimnuszát Pansy.

- Nagyon köszönöm a válaszait Miss Parkinson. Végeztünk is – mosolygott elégedetten Umbridge professzor. – Piton professzor jövőhéten megkapja a felülvizsgálatom eredményét – nézett méghátra a denevérszerűen morcos arccal felügyelő tanárra. Piton csak hűvösen biccentett hozzá. Ahogy Umbirdge virágos táskájával eltűnt a pinceajtó mögött Draco odasúgta Pansynak.

- Kicsit sem fényezted túl – mondta gúnyosan.

- Senki sem piszkít a saját fészkébe – felelte rá Pansy határozottan.

- Szerintem ezért Piton még talpig rózsaszínben is megszorongatna most – vihogta Draco.

- Szemét! – sziszegte neki mosolyogva Pansy. Piton igazán örülhet, hogy Umbridge egy mardekárost szemelt ki, hogy kifaggassa az óráiról, bár talán Umbridge maga sem véletlenül választott egy mardekárost. Főleg Pansyt. Akit Umbridge feltűnően bírt. A rózsaszín mániájuk összehozta őket, annyira, hogy megértsék a másikat. Draco egyenesen odáig merészkedett a gondolattal, hogy ha Pitonnak ő, akkor Umbridgenak Pansy a legkedvesebb tanítványa jelenleg a Roxfortban.

Az agyleszívó mágiatörténet órák után, ahol az óriások háborúiról hallgattak felolvasást Binns professzor előadásában Draco már kifejezetten örült, hogy a zuhogó esőbe kviddicsezhet. A hideg eső, ahogy mosta az arcát legalább felfrissítette. Az óriások háborúi természetesen főleg a mostani helyzetben talán nem is voltak olyan lényegtelenek. Hiszen a halálfalók ismét be akarják vetni egy igazán nagy háborúba az óriásokat. Binns amilyen unalmas órákat tartott, olyan jól értelmezte a történelem ciklikusságát. Hogy éppen az óriások háborúiról folytatott előadássorozatot, most amikor a nagyúr maga is az óriásokat állította maga melle ismét, hát ez azért igazán nem lehet véletlen egybeesés. Draco miközben a szitáló esőben a kis fürge aranycikesz után száguldozott a hideg szélben ezeken elmélkedett. Figyelte Monstro és Crak terelői teljesítményét, s elégedett volt velük. Montague alaposan ráedzett, az ő felkészítő nyári programjára, s Monstro és Crak tényleg erejük teljében és kviddicsteljesítményük csúcskorszakát élték meg idén. Draco átvigyorgott az esőfüggönyön át Monstróra. Aki lazán megülve a seprűt elégedetten  bólogatott neki. Monstróval fokozatosan lett tartalmasabb a kapcsolata. Igaz a két fiú többnyire hallgatag maradt nagy társaságban, rájuk jellemzően nem beszéltek mások előtt, kényelmi szempontból meghagyták ezt a többieknek. De amikor Draco csak velük volt, akkor Monstro egészen meglepően jó beszélgetőtársnak bizonyult. Politikai téren ráadásul éppen Draco szemléletét vallotta Monstro is. Ugyanúgy gondolkodott a halálfalókról mint Draco. S nagy ritka futó beszélgetéseikben mindig felmerültek ezek a kérdések. Jó volt apjától kívüláló forrással is megvitatni a fejleményeket, amik a háttérben zajlanak. Hiszen Monstro is jártas a halálfalók dolgaiban apja révén. S ketten együtt mindig többet tudtak kihámozni a homályból, főleg ha Nott is  a közelben volt és vel is megvitathatták a dolgokat. Milly csodálata Monstro felé lankadatlan hőfokon lobogott. Draco nem kérdezett rá barátjánál, hogy vajon Milly szénája hogyan állt nála. Monstro elég zárkózott volt ezen a téren. De Milly és Pansy élénk visítozása a közelükben azért elég egyértelmű volt. Draco kényelmesen körülröpködött a póznák körül. Lenézett a mélybe.  Montague integetett nekik, hogy vége az edzésnek. Bőrig áztak s átfagytak a hideg őszi szélben. Draco maga is alig várta, hogy megszabaduljon nedves kviddicstalárjától. Most tényleg jól fog esni egy kiadós forró fürdő a prefektusi fürdőben.

Este kilenc után indultak el Pansyval a negyedik emeletre. Talárban, prefektusi jelvénnyel. Kézenfogva. Este kilenc után már senki nem mászkál a folyosókon. Ha igen akkor meg olyan büntetnőfeladatot sóznak rá, hogy azt is elfelejtheti, hogy kézenfogva látta a mardekáros prefektusokat a folyosón. Draco alapelve az volt ha hatalmat szereztél, azt használd arra, hogy visszaélsz vele. A leglogikusabb mardekáros szabály. S ő igazán ki is használta ezt az év minden egyes napján, amikor csak megtehette. A prefektusi fürdőnél előerengedte Pansyt, s csak utána lépett be. Hívogatóan meleg levegő fogadta. Éppen olyan hőmérséklet volt, hogy az ember szívesen dobta le magáról a ruhadarabokat. A prefektusi fürdő tényleg luxusigényeknek felelt meg. Magas boltozatos, mozaikmintásüvegablakos, márványborítású, tágas, hatalmas medencével, szép, méretes tükrökkel. Padlóba mélyesztett medencével. Pansy rutinosan válogatott az illatanyagok között.

-         Levendula? – nézett fel Dracóra pajkosan.

-         Semmiképpen sem – vágta rá tiltakozva Draco. – Nem szeretnék én is a te illatanyagoddal mászkálni a folyosókon, még rámvetné magát Crak, vagy mások, esetleg…Dumbledore. Úgyis bírja a lilát. A levendula is olyan lilás. Nem semmiképpen sem – borzongott meg Draco. – Nem akarok hercegnőiesen illatozni.

-         Mert olyan illatom van tőle mint egy hercegnőnek? – kérdezett rá búgó hangon Pansy.

-         Azt nem mondtam – zárkózott el Draco.

-         Mert sosem mondasz nekem semmi szépet. Olyan utálatos vagy – felelte rá Pansy, s megengedte a csapot.

-         Milyen illat lesz? – kérdezte félénken Draco.

-         Óceán. Megteszi? – húzta el a száját Pansy.

-         Jah jó lesz – rúgta le a cipőit Draco.

-         Teljesen meztelenül fürödjünk?

-         Miért te ruhástól szoktál? – kérdezte gúnyosan Draco. Pansy csak felhúzta az orrát. Draco mögé lépett, s lefogva Pansy kezeit, maga kezdte el kigombolni Pansy fehér blúzát. Levendulaillatú volt. Még a nyakkendője is. Becsúsztatta a tenyerét Pansy meztelen hasára. Mindketten lehunyt szemmel sóhajtottak fel. –Íme a prefektusság előnyei. A fiúzuhanyzóban nem lehetne ilyen nyugodtan együtt fürdőzni – mormolta Pansy fülét harapdálva Draco. Pansy zihálva fordult meg, s mohón rángatta ki Draco ingjét a nadrágjából. Lassan haladta gombokkal. Draco remegve várta, hogy a hűvös apró női tenyér a mellkasához érjen. Pansy lassan húzta végig a tenyerét Draco beesett mellkasán. Draco Pansy álla alá nyúlt, hogy megemelje a fejét. Éhesen csaptak össze az ajkaik. Draco már el is felejtette mennyire jó ez, s most ébredt rá, hogy hogy hiányzott neki. Akadozva húzta le Pansy fenekén a szoknya cipzárját, s erősen megrántva húzta le a csípőrefeszülő anyagot. A szoknya ernyedten hullott le a földre. Pansy le sem nézett csak kilépett belőle, s a lábfejével rúgta el maguktől. Már jó ideje Draco nadrágjában bőrövén babrált. Nem bírta szétrángatni. Draco segített neki. Pansy legörgette lábáról a harisnyát, s elkapta Draco mosolyát, ahogy a rózsaszín alsóneműn megakad a tekintete.

-         Jól van na! – nevetett fel Pansy könnyedén. Draco előrement a vízbe. Pansy hozta utána a fürdőköntösöket, a medence szélére kézközelbe igazgatva, s a medencébe vezető lépcsőn közeledett. Draco a víz páráján át bágyadt szemrebbenéssel figyelte a lányt. Pansy vékony karcsú combjait, ahogy hófehéren ereszkednek a mélykék habos vízbe. S felé közeledik. Az utolsó métereket úszva tette meg hozzá. Elrejtve a habok közé a melleit. Draco a víz alatt már kinyújtott kézzel várta, hogy elkapja a lány derekát ,s magához húzza. Óceán illat. Pansy nedves ajkai. A lány a tarkóján játszott a nedves tincsekkel. Draco megemlte a fejét a csókból. Pansy a nedves haját nézte nagy szemekkel. – Már el is felejtettem, hogy mennyivel sötétebb nedvesen a hajad – súgta szerelmesen Pansy.

-         Majd megszárad – bazsalygott az orra alatt Draco. Pansy haja is átnedvesedett a víztől. Egészen fekete volt most. De mégsem az a színtelen fekete. Mert ott voltak benne a barnás árnyalatok. Az ébenes mély szín. A vízben felbátorodva simogatta végig Pansy karcsú nőies formáit. Pansy kutakodva nézte, hol az egyik, hol a másik szemét, felváltva gyönyörködve a szürke szemekben. Draco figyelte, ahogy Pansy arca kipirosodik a melegtől, sőt a mellkasa is, a mellei felső gömbölyű, formás ívei. Vízcseppek gördültek le Pansy nyakán, s Draco lehajolt, hogy a nyelvével végigkövesse útjukat. Pansy a medence falának dőlt. Akkor sem nézett fel, amikor Draco bevezette ujját az ölelő forróságba. Csak az ajkait nyitotta szét. Draco már várta a tiltakozást, de nem. Pansy csak levegő után kapott. Csobogott a víz a medencébe, a lefolyón valahol távol gurgulázó hangon folyt el. Most végre nem volt hideg egyikük keze sem. Minden testrészük egyformán forró volt. És nedves. Párás minden. Draco hajából vízcseppek csöpögtek Pansy vállára. Pansy hátrafésülte a nedves, hosszú szőke tincseket. Vízcsobogás, pára, mély óceánillat. S ahogy lehunyt szemmel csókolták egymást elfelejtették egy pillanatra azt is hogy hol vannak. Hogy valójában a Roxfortban a prefektusi fürdőben vannak ketten, nem a vízeséses barackfák árnyékában a Malfoy-birtokon. Pansy jól emlékezett még az ottani illatokra, a szellőre a napfényre. S az emlék maga is elég volt ahhoz, hogy oda képzelje magát. S titkon talán Draco is elképzelte, hogy nem a prefektsui fürdőben van, hanem otthon. Minden csak tompán jutott el a tudatáig, hogy Pansy a medence szélére könyökölve átkulcsolja a derekát a lábaival. S a forró lágy hullámzású vízből, egy szoros belső nedvességébe siklik. Olyan könnyen ment, hogy Draco maga lepődött meg a legjobban. A kezdeti nehézségeikhez képest, most Draco igazán csak meg akarta próbálni, hogy haladnának a dolgok, s erre teljes hosszában Pansy forró ölelésében volt. Pansy felsóhajtott a behatolásra, de ugyanabban a pillanatban fel is pattant a szemhéja. Draco is ledöbbenve nézett a lányra, s megemelve a lányt a medence szélére ültette. A köntöse zsebéből halászta elő a csomagot, s a medence szélén rá váró Pansy felé nehezedett. Pansy leeresztette a szemhéját. A sűrű sötét szempillákon lebegtek a vízcseppek. Draco a márványlapra könyökölve hintett csókokat a nedves  kulcscsontokra. Pansy nedves combjai a derekát szorították. Alig néhány borzongatóan jó surlódás után Draco kielégülve zuhant a lányra. Zihálva szorította száját Pansy vállgödrébe.

-         Merlinre de jó volt! – nyögte nehezen. Pansy Draco nedves tincseit simogatta az ujjával. Draco megemelte a fejét, hogy a lányra nézzen. Pansy lágy mosollyal nyalta meg az ajkait. Draco szívének lüktetését érezteahogy a fiú tarkóját simogatta.  Felkönyökölve kapott Draco szétnyíló pihegő ajkaira. Mohón harapva csókolták egymást.

-         Gyere ússzunk még egyet! – kacsintott rá Pansy. Draco kisiklott Pansy lábai közül, s hagyta hogy a lány visszereszkedjen a medence vizébe. Pansy a vizet csavarta a hajából, amikor Draco is a vízbe csobbant. Pansy a mellkasának dőlt, fejét a vállára hajtva. – Jó lenne itt maradni kettesben egész éjszaka, s őt mindig – mondta álmodozó hangon.

-         Olyan durván szétáznánk itt a vízbe, hogy megnézhetnénk magunkat. S gondold el, holnap hogy mennénk Umbridge órájára! Nem látnád legújabb rózsaszín kollekcióját – mormolta Pansy tarkóját puszilgatva Draco.

-         Miért vagy mindig ilyen utálatos? – nevetett fel Pansy, a sellőket nézve a mozaikos üvegen.

-         Talán azért ,hogy jobban belém habarodj – felelte rá gonoszul Draco.

-         Ennél jobban már nem lehet – legyintett Pansy. Elhallgattak. Draco Pansy derekát simogatva élvezte, hogy a lány ernyedten dől a mellkasának. Draco is álmosakat pislogott. Fogalmuk sem volt mennyire járhat már az idő, mióta lubickolnak a prefektusi fürdőben. Draco kiemelte a vízből a kezét, s megvizsgálta a tenyerét.

-         Uh, kezdek hasonlítani a félóriás valamelyik szörnyetegéhez – jegyezte meg kiázott bőrét bámulva.

-         Nem kezdesz! Már olyan vagy mint egy viziszörny – vágta rá gúnyosan Pansy. – Menjünk tényleg – adta be a derekát sóhajtva Pansy.  Draco derkánál fogva segített Pansynak kijutni a vízből, s maga is kilökte magát utána. Kapkodva öltözködtek fel. Annyira jó volt ma. Semmi kedve nem volt holnap órákra beülni. Egész nap az ágyban akart volna maradni Pansyval. Hogy miért nem csinálhatja azt, amit akar? Miért nincs most legalább hétvége? Draco neház sóhajjal búcsúzott el a lánytól ma estére.