Vadhajtások varázsa
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Aranyszabály a mardekárban
Roxfort hetedév Carrow tanítások
 
Menü
 
Draco/Pansy (nagy11)
 
HP nyomán DM és a...
 
Tom Denem trilógia
 
A Lestrange-ház
 
Mardekár reménysége
 
Új világ fic
 
Roxforti jegyzetek
 
Mardekár pincéje '98 - névsor
 
Smaragdkövek
 
Aranyvérű gardróbok
 
Szavazóüst
Lezárt szavazások
 
Draco Malfoy és a prefektusi cím(5)
Draco Malfoy és a prefektusi cím(5) : 20. Beköszönt a tél

20. Beköszönt a tél

callie  2009.01.09. 19:47

 

Másnap reggel azonban borzalmas dologra kellett eszmélnie Dracónak és az egész mardekárnak. A Roxfortba visszatért régi Legendás lények gondozása tanárjuk. Ami Draco számára felért egy súlyos testi sértés fenyegetésével. Mintha eddig nem most hevert volna ki egyet. Draco elborzadva meredt a tanári asztal felé, ahol Suette- Pollts tanárnő helyett ismét a hatalmas behemót Rubeus Hagrid foglalt helyet.

-         Jaj ne! Pedig már kezdtek egészen normális óráink lenni! – csapta le a villáját Pansy is. Az egész mardekár olyan kényszeredetten készülődött legendás lények gondozása órára amire szeptember óta nem volt példa. Draco előre érezte, hogy a számára nem sok örömet fog nyújtani az új óra, ráadásul a testi épsége felől is komoly kétségei merültek fel. Talán ki kellene hagyni ezeket az órákat és leadni az egész legendás lények gondozását. A félóriás az erdő szélén várta a diákságot egy fél tehénnel a vállán.

-         Na már rosszul indul – morogta Draco. – Milyen állat szereti a húst? Tuti valami ragadozót mutat nekünk, ami letépi a fél karomat! ÉS a behemót majd azt is védeni fogja, hogy nem bánt az senki! – dühöngte Draco rosszkedvűen.

-         Ma az erdőben tartjuk az órát, ott kellemesebb az idő. Meg hát a sötétet szeretik… - fogadta vidáman az érkezőket a félóriás.

-         Mi? Mik szeretik a sötétet? – kérdezte riadtan Draco a mardekárosokat. – Mit mondott mi szereti a sötétet? Ti hallottátok? – várta a választ. A tiltott Rengetegbe mennek már megint. Pedig annál veszélyesebb környék még Bogar bárd csoffadt száradt meséiben sincsenek kitalálva. Draco irtózott a Tiltott Rengetegtől, azért, mert nagy piros táblákkal jelezték belső zsigerei, hogy veszély leselkedik ott rá. Sőt mi több. Sérülés! Na és az már végképp nem kell. Az ő vére drága. Már csak nevében is érték. Arany. Aranyvér. És ő aztán nem szereti hullajtani. Főleg nem fenevadak támadása miatt. Hagridból meg semmi jót nem nézett ki .

-         Legjobb ha természetes élőhelyükön nézzük meg a kis bestiákat. A mai témánk egy igán ritkán látható faj. Úgy tudom, hogy csak nekem sikerült megszelidíteni őket – mondta derűs képpen a félóriás.

-         Biztos, hogy szelídek? – kérdezte Draco most már komoly riadalommal a hangjában. – Volt már olyan, hogy vérszomjas állatokkal kellett dolgoznunk órán… - mondta fennhangon Draco nem kis félelemmel a hangjában. A mardekárosok mind helyeslően bólogattak.

-         Persze, hogy szelídek! – vágta rá Hagrid.

-         Akkor meg mitől sebhelyes az arca? – kérdezett rá szemtelenül Draco.

-         Semmi közöd hozzá! Gyertek utánam! – zárta le váalsz nélkül hagyva Draco kérdését  a behemót.  Megindult előre.

-         Szerintetek mitől sebhelyes az arca? – kérdezte társait megszeppenve Draco. A markdeárosok közelebb húzódtak egymáshoz, ahogy megindultak a Tiltott rengeteg mélyébe.

-         Crak, Monstro ti menjetek előttünk – szólt oda két védőbástyájának Draco. Hagrid rikoltással hivogatta az állatokat, s levágta a húst a földre. Sehol semmi. Draco értetlenül nézett körbe.

-         Tegye fel a kezét aki látja őket!

-         Elnézést kérek – kérdezte Draco megszeppenve. – De elárulná, hogy mit kell látnunk? – A tanár a tehénre bökött, s Draco olyat hátrált, hogy a mögötte levő Nott lábára taposott. A tehénről hatalmas falatokban tűnt el a hús, mintha magát enné. Félelmetesen ijesztő látványt nyújtott. Pansy rémülten kapott Draco keze után.  Blaise csak komoran meredt maga elé.

-         Thesztrálok – adta meg végre a választ Hagrid. Legalább már tudják mivel van dolguk. Draco továbbra is gyanakvó szürke tekintettel meredt a semmibe, szemével próbálta kitapogatni az állatok elhelyezkedését. Végül megérkezett a felmentősereg Umbridge professzor személyében. S csiptetős mappájára máris szorgalmasan jegyzetelt, félhangosan mormolva feljegyzéseit.

-         Óráján primitív jelbeszéddel érteti meg magát – diktálta magának Umbridge.

-         Na szóval…hol is tartottam? – fordult a diáksághoz Hagrid.

-         Rövid távú emlékezete gyenge… - A félóriás zavarodottan kapkodott ide-oda  beszédében. Umbirdge befejezte jegyzetelését.

-         Folytassa az órát, én addig körbejárok a diákok között, s beszélek velük – Umbridge két ujjával leutánozta a járást, néhány diákra mutatott, s tátott szájára bökött a beszédre utalva. Draco és Pansy rázkódtak a visszafojtott nevetéstől.Umbirdge pontosan úgy beszélt Hagridhoz, mint egy nem teljesen épeszű lényhez, és ez a jelző szerintük is nagyon illett a félóriásra. Draco már meg sem lepődött rajta, hogy Umbridge feléjük közelít és kipécézi magának Pansyt.  Umbridge a kérdéseit ismét Pansyhoz intézte:

-         Áruld el nekem általában érteni szoktátok amit Hagrid professzor kérdez? – Pansynak könnyes volt a szeme a nevetéstől.

-         Nem mert…sokszor…olyan mintha csak…brummogna – felelte Pansy vihogástól elcsukló hangon.

-         A thesztrálok remekül tájékozódnak, csak megmondom nekik hová akarok menni… - folytatta Hagrid az órát.

-         Ha ugyan megértik amit mond – szólt közbe hangosan Draco. Pansy nevetőgörcsöt kapott mellette. Umbridge  Draco és Pansy párosára mosolygott ,s tovább sétált. Umbridge még tett fel néhány ravasz kérdést, s utána ismét kézjelekkel elmutogatta Hagridnak, hogy elküldi majd a felülvizsgálat eredményét. Draco Pansy mellett hasát fogva görnyedt össze a nevetéstől. Umbridge feldobta az órájukat és Dracónak kétsége sem volt felőle, hogy a nagy mamlasz nem ment át Umbridge vizsgáján. S most már ahhoz sem fért kétség, hogy Umbridge kedvelt párosa a Roxfortban Ő és Pansy. A Pansy iránti vonzalma az első perctől egyértelmű volt. Umbridge valahányszor észrevette, hogy Pansynak valami rózsaszín holmija van, már kislányos huncut mosolyt küldött felé, s Pansy maga is nagyon bírta a gonoszkodó, de ugyanakkor nagyon alapos munkát végző tanárt. Az összhangot eltitkolni sem tudták volna. Az egyetlen tanár, akinél Pansy mindent vitt, tarolt és kisajátította Umbridge teljes rokonszenvét magának. A decemberi faggyal és hóval beköszöntöttek a prefektusi feladatok tömkelege. A díszítés borzalmasabb volt mint Halloweenkor. Rengeteg, szalag, fagyöngy, ezüst és arany díszek fenyőágak és egyéb kellékek zsúfolásig megpakolt ládákban. Argus Frics sem kímélte őket teendőkben. Draco és Pansy többet lógtak most együtt órákról mint életükben bármikor. Egymást túllicitálva kapkodták el egymás elől a fagyöngyöket, hogy a másik feje felé igazítva lopjanak csókot a karácsonyi énekeket zengő nagyterem készülődésében. Pansy Mrs. Norrissal rótta a folyosókat le-fel, ha Dracót Frics elküldte valami egyéb feladattal. Az egyetlen jó dolog, hogy Frics a mardekárosokat nem utálta. Mogorva természetét meg a mardekárosok alapból ismerték, s ez zavarta őket a legkevésbé. Pansy és Draco tehát alapból jól kijöttek a gondnokkal, és ez a közös munkájukat is nagy mértékben segítette. Frics kiadta az utasításokat mint rutinos Roxfortot díszítő, Draco és Pansy pedig végrehajtották. Már csak abból az előnyből adódóan is, hogy ők varázslattal egyszerűbben meg tudták ezt oldani, mint Frics két kezi munkájával. A Véres Báró maga is besegédkezett, sőt ötletekkel halmozta el a kis csapatot. A péntek este azonban tanulástól, prefektusi karácsonyi díszek aggatásától, szalagkötözésektől mentesen csakis a megérdemelt szórakozásé volt. Már a Fekete-tó aljának megélénkült forgalmából tudták, hogy mi történt. Befagyott a tó felszíne, ezért húzódtak le az élőlények. Vagyis. Itt az ideje a téli sportoknak. Draco és Blaise lelkesen vetették bele magukat a tervezgetésbe.

-         Lányok melegen öltözzetek, mert át fog ázni a bugyitok, és most nem a kényeztetésünktől – kacsintott be a lányokhoz Blaise, kesztyűjét csapkodva egymáshoz. Aztán Dracóval nekiindultak beszerezni a kellékeket.  Blaise termoszban igazi forralt bort csempészett ki hozzájuk, miközben Frics macskáját dicsérgette lelkesen. Frics annyira elérzékenyült, hogy el is felejtett gyanús szemekkel végigvizsgálgatni és szagolgatni Blaise-en.  Draco mögött Monstro és Crak cihelték a szánkókat, és a korcsolyákat.

-         Csináljunk igazi szánkózási versenyt mi ketten, a lányokkal – ütögette meg Draco mellkasát Blaise.

-         Úgyis leverünk titeket, mert te félúton megállsz szánkón baszni Daphnét! – vágta rá gúnyosan Draco.

-         Hé! Ne beszélj ilyen közönségesen Draco! – kiáltotta a háta mögül Pansy. Na ez is jó. Nem az állítását kritizálta, csak a módot, ahogy mondta.

-         Tehát a fiúk a vezetők a lányok a sikongatók jó munkamegosztás nem? Akár az ágyban? – dörzsölgett a kezét elemében Blaise, s mindenkinek töltött egy gőzölgő bögrével a forralt borból. Draco végigmérte Pansyt. Rózsaszín fülvédő volt rajta. Rózsaszín kesztyű, és kabát vastag sötét nadrág, és szőrmés belsejű csizma. Daphnén magas szárú tűsarkú csizma, gömbölyű fenekére feszülő nadrág, és csípőkabát, a haján pedig fehér horgolt sapkaszerűség volt. De ez inkább valami díszítésnek számított, mint sapkának olyan szellős volt a horgolása és úgy kidobta Daphné fekete haját. Blaise szárazon nyelt, s gyorsan emghúzta forraltboros poharát.  Pansy is jóízőűen kortyolgatta a bort.

-         Már nem is fáztok igazam van? – vigyorgott rájuk Blaise. Draco is kimelegedett. Pansy kipirulva nézett rá. Draco magához rántotta, s maga után húzta a szánkójukat.

-         Leverjük őket! – mondta elszántan.

-         Persze! Blaise-ék úgyis elbaromkodják – legyintett Pansy. – Pedig a versengés szuper dolog. Blaise viháncolva kergette fel Daphnét a dombtetőre, a lány formás fenekébe csípve, ha lelassult, amiben éppen elég szándékosság volt.

-         Egymás mellett két lépés távolságban induljunk – igazgatta el a szánkókat Blaise. Draco biccentett, s Pansy mögé ült a szánkóra.  Feltette a lábát a lécre. Belélegezte a levendulaillatot. Merlinre milyen jó, már csak így is átölelni Pansyt, hogy a szánkót irányító kötelet tekeri jó erősen a csuklójára, hogy irányban tudja majd tartani. Pansy a tájat nézte. Sötét volt a táj. Lágy fehér fényt adott a hóesés mindennek. A Roxfortból fények vetődtek a domboldalra. Vidám nevetések, sikítások, kiáltások hallatszottak mindenhonnan.

-         A tél szuper dolog – nevetett mellettük Blaise. Daphné már behelyezkedett Blaise karjaiba. Fenekét szorosan Blaisehez préselve. Blasie belefúrta az orrát Daphné éjfekete hajába.

-         Szép a kastély igaz? – súgta Pansy Draco mellkasának dőlve.

-         Ühüm, igen az – mormogta Draco. Hozzá akarta tenni, hogy de te szebb vagy. Aztán valamiért még sem tette.

-         Na ne bámészkodjatok mert lemaradtok a rajtról! – dobott hozzájuk egy hógolyót Blaise. Draco combját találta el.

-         Ok akkor számoljál! – intett a  fejével Blaisenek Draco.

-         Figyelj! – nézett rá Blasie vidám szemekkel. – Felkészülni! Vigyázz! Rajt! – kiáltotta el amgát Blaise, s ellökte magukat a dombtetőről. Draco is ugyanakkor rúgta el magukat egy határozott indítással. Ahhoz képest ,hogy nem tűnt meredeknek a domb nagyon felgyorsultak. Pansy a karjába kapaszkodott.

-         Áh jesszusom de jó Blaise ne hagyd abba! – sikította Daphné nevetve. Pansy szorította Draco karját.

-         Draco! Draco! Fogd vissza a szánkót! Fel fogunk borulni! – kiáltotta rá Pansy. A hópelyhek az arcukba csaptak, ahogy az enyhén csípős téli szél is. Blaise még csak irányba tartotta a szánkót, nem fogta vissza. Draco erővel húzta, hogy lassuljanak. – Lassíts!

-         Pansy ennek a játéknak az a lényege hogy ki ér le hamarabb! – csattant Draco. – Ha visszafogom a szánkót, akkor hogy akarsz győzni!

-         Én ezt nem merem nézni – motyogta Pansy rémülten, ahogy elsuhannak felettük a cserjék ,a sötét fák a fenyvesek.

-         Akkor csukd be a szemed! – mondta neki Draco, s ismét engedte ,hogy a szánkó nekilendüljön a domboldalon. Behozták Blaise-éket. Blaisenek is tartania kellett most már a szánt, nehogy felboruljanak a sebességtől.  Már a lankásabb területeken haladtak. Blaise átkacsintott Dracóra.

-         Ne- ne hagyd nyerni őket! – sikította Daphné. Pansy is kinyitotta a szemét. Draco látta, ahogy blaise ránt a szánkó kormányzó kötelén.

-         Hülye! – rántotta el Draco nevetve Blaise elől a szánjukat. Blaise röhögve irányította felájük a szánkót, már csak a lendület vitte őket a sík terepen.

-         Blaise! Ne már! Nekünk fogtok jönni! – vihogta blaise is a fiúval küzdve, hogy kikerüljék egymást.

-         Pont azt akarom, totál karambol szuper lesz! – röhögte Blaise. A két fiú egymás mellett zihált.  Mindketten levegő után kapkodva nevettek.  Draco is a kötelet markolva próbálta irányba tartani a szánkót és blaise is. Daphné nevetve figyelte mit hoz ki Blaise a helyzetből, Pansy még mindig lehunyt szemmel várta hogy véget érjen a száguldás.  Blaise egy erős rántással beléjük vezette a szánjukat mindkét szánkó felborult. Blaise lerántotta Daphnét a hóba. Pansy pihegve simult Draco karjaiba.

-         Vészes volt? – kérdezte Draco.

-         Nem egyben vagyunk, nem tört el semmink semmi gond, jó volt – mosolygott rá Pansy. – Ügyesen kormányoztál minket.

-         Még egyet? – cuppant el Daphné ajkaitól Blaise.

-         Benne vagyunk – mosolygott rá Pansy. Kézen fogva a két pár ismét felbaktatott a dombtetőre.

-         Vezessenek most a lányok? – kacsintott Dracóra Blaise.

-         Semmi esetre sem! Akkor végünk – ellenkezett Draco Pansyra meredve.

-         Kösz, hogy így megbízol bennem – fújtatott Pansy.

-         Olyan jó móka lesz majd meglátjátok – helyezkedett a szánkó elejére Blaise.

-         El tudom képzelni – forgatta a szemeit Draco, de engedett az unszolásnak. Hagyta, hogy Pansy legyen hátul. – Kilátsz tőlem? – nézett hátra a lányra.

-         Mh…nem – nevetett Pansy.

-         Aham, akkor nagyon fájdalmas lesz ez a lejutás – fintorgott Draco.

-         Jaj ne problémázzatok már annyit! – legyintett Blaise. – Vigyázz kész rajt! – Adta ki. A két szán meg sem moccant. Csak a lányok ugrottak egyet.

-         Na mi van már? – nézett hátra Draco.

-         Hát azt hiszed olyan könnyű ellökni magunkat. Oylan nehéz vagy – morogta Pansy.

-         Daphné cicám te mit művelsz ott hátul? – kérdezett rá Blaise.

-         Ó hát…belesüllyedt a sarkam a hóba – kacarászott Daphné, tűsarkú csizmáját próbálva kirángatni a hóból. Blaise hahotázva röhögött, de segített a lány lábát kirángatni a hóból.

-         Modntam ,hogy nagyon poén lesz ez – nevetett át Dracóékhoz Blaise.

-         Jaj Pansy ha ne mszerencsétlenkednél ennyit – morogta Draco.

-         Segíts ellökni magunkat! – dühöngte Pansy. Draco előrébb csúsztatta a szánkót, hog az megbillenve előre induljon a lejtőn.

-         Innen már el tudod lökni magunkat? – kérdezte kötekedve Draco.

-         Igen – rúgott egy próbalökést Pansy mire megindultak a lejtőn.

-         Hé! Nincs mardekáros aljasság most! Még nem is mondta mhogy rajt! – kiáltott utánuk Blaise. – Daphné pattanj mögém és induljunk mert ezek a szemetek előnyhöz jutottak – sürgette a lányt Blaise, s ők is megindultak a lejtőn. Draco kikerekedett szemmel nézte,ahogy szabadjára kelve száguldoznak a lejtőn.

-         De Pansy fogjad azt a kötelet a fenébe is! – morogta Draco. – Kormányozz minket mert mindjárt nekimegyünk itt egy fának, vagy valaminek. Hallod. De ne csukd be a szemed előre nézz, mert nálad a gyeplő most! – kiáltotta Draco.

-         Huhú! – siklott Daphné és Blaise is melléjük. – Hé nekik megyünk vigyázz! – nyúlt a gyeplőhöz Blaise, s elránttota, mielőtt teljesen ledöntik egymást a cserjésbe. Draco a sarkával próbálta fékezni magukat, s ő is segített Pansynak visszatartani a szánkót és megfelelően irányba állítani. Blaise-ék félelemetes tempóban viharzottak le a sík területre. Pansyék csigatempóban araszoltak le. Ahogy Draco melléjük kormányozta a szánkót. Blaise és Daphné a szánkón ülve várták be őket.

-         Hát kettő null ide – bökdöste a mellét Blaise.

-         De most jön a visszavágó – nevetett gonoszul Draco. – Most én irányítok és esélyed sem lesz Blaise.

-         Hú de félek, nagyon megijedtem! – vihogta Blaise. Daphné ráült a szánkóra, hogy felfelé húzassa magát. – Heh cicám kiköpöm a tüdöm. Dombbal felfelé megyünk a fenébe is nehéz vagy ám – pihegte.

-         Hát mert biztos terhes vagyok – vágta rá Daphné. Blaise megtorpant, s visszanézett a lányra.

-         Komoly? – nyögte Blaise.

-         Csak ugratlak, de komolyan vetted most – nézett rá Daphné smaragd szemekkel.

-         Ah a szívverésem is megállt – dörzsölte a mellkasát Blaise. – ki akarsz készíteni ma?

-         Jaj, menjünk már Blaise! Olyan lassú vagy – legyintett Daphné elterelve a témát. – Látod hogy te gondolsz állandóan erre?

-         Nem gondolok állandóan erre – vágta vissza Blaise, s megrántotta a szánkót.

-         Na Blaise jöttök már? – türelmetlenkedett Draco. Már rajtra készen izgatottan ült a szánkón. Pansyt ölelgetve.

-         Mi van nem tudtátok lekötni egymást? – mérte végig őket Blaise. Kifulladva ült Daphné mögé. Kezét becsúsztatta Daphné lába közé. Daphné borzongva sóhajtott fel.

-         Indulunk! – kiáltotta el magát Draco, s ellökte magukat a lejtőről. Blaise megint fáziskéséssel indult utánuk. Gyorsan behozták Dracóék szánját, s fej fej mellett siklott a két szánkó. Pansy és Daphné visongva sikoltoztak. Draco és Blaise kipirulva röhögtek ahogy megpróbálták egymást lelökni a szánkóról.

-         Na mi van kviddicsest játszotok? – kérdezte tőlük Pansy látva, hogy mit művelnek a fiúk a hátuk mögött.

-         Ez az Blaise fejezd ezt be – felelte rá Daphné is.

-         Cicám te nyugodj inkább mert lelöklek innen a szánkóról – vihogta Blaise.

-         Csak azt próbáld meg! – nevetett Daphné. Draco lábbal is tovább lökte a szánkót. Blasie ahogy beérte őket, pihegve lökte le Dracót a szánkóról. Pansy felpattant a szánkóról s a két lány figyelte ahogy a fiúk a hóban küzdenek.

-         Nagyon gyerekek – állapította meg Daphné.

-         Menjünk korcsolyázni? – javasolta Pansy.

-         Benne vagyok – vágta rá Daphné horgolt fehér kis sapkáját igazgatva fekete hajában. Pansy vastagabbra igazgatta a fülvédőjét.  Millicent még mindig a Fekete-tó szélénél üldögélt.

-         Bort még? – mosolygott a lányokra a bögréjét szorongatva.

-         Szomjas vagyok legyen – tartotta a börgéjét Millynek. Daphné is mohón lehúzta a forró italt. Amikor havas szőke fejjel kipirult arccal Draco is megérkezett nyomában a pihegő Blaise-el ők is ittak egyet. Kipirosodva topogta ka hóban.

-         Nincs verseny! – szólt Draco mielőtt Blaise bármit is javasolna. Blais a szánkóra rogyva húzta meg a bort.

-         Nem is akarok versenyezni, csak modntam, hogy jobb móka legyen – nevetett Blaise.

-         Persze mi sem versenyeztünk, csak Pansy este elfenekel ezért, hogykikaptunk – nevetett Draco. – Ha neked nem votl fontos legalább hagyhattál volna minket nyerni.

-         Hogpyisne! Jó lesz este az az elfenekelés majd meglátod- kacsintott Blaise, s  fürgén kezdte kötözni a korcsolyát a lábán. Pansy fehér korcsolyáját már megkötni is képtelen volt. Egyfolytában vihorászott. Csillogó szemekkel, kipirulva.

-         Nem megy, nem tudom megkötni – lendítette Draco combjára a bokáját Pansy.

-         Becsípett – állapította nem jókedvűen Blaise.

-         Mert minden vackot belekevertél a borba! Naná hogy mindenkit fejbevágott – vágta rá Draco. Blaise csak elégedetten röhögött. Draco kötötte meg elég szorosra Pansy korcsolyáját.

-         Milly jössz te is? – invitálta a lányt Pansy.

-         Ó nem összetört alattam egy szánkó, ez nem az én napom – sopánkodott Milly. Draco nem hagyta Pansyt leragadni a szánkón kuporgó Millynél, s magával húzta a Fekete-tó jegére. Imbolyogva álltak meg a jégen.

-         Játszunk – adta meg a bűvös szót megint Blaise.

-         Blaise elegünk van a játékaidból – ellenkezett Draco.

-         De ez jó lesz megigérem! – vihogott Blaise. – egyébként az előző is jó volt – tette hozzá kacsintva. – Tehát a mardekárosokat gyűjtsük össze és csináljunk Roxfort Expresszt a jégen. Benne vagytok?

-         Hát nem tudom – bizonytalankodott Pansy.

-         Én vezetem a vonatot figyelem! – Blaise a mellette csúszkáló Daphné kezét a derekára szorította.

-         Gyerünk csatlakozzatok! – húzta maga után Daphnét. Pansy gyorsan bearaszolt Daphné mögé, mielőtt Dracónak lehetősége lett volna rátenni kezét a lány derekára, így Draco az ő derekát szorította meg. – A mardekáros expressz itt jön! Felszállás! – kiáltotta oda Draco Montague és Warrington táborának. A mardekárosok sorba felzárkóztak a kígyózó sor után. Együtt csúszkáltak a Fekete-tó jegén. Blaise kurjantgatott, mindenki nevetgélt. Draco is kimelegedve kifáradva mosolygott Blaise jókedvű beszólásain.  Draco kedélyesen merengett el azon, hogy milyen jó most a tél és milyen jó a Roxfortban lenni. Ahol a mardekáros társaival szórakozhat és ütheti el az időt. Jó kis csapat volt ez az aranyvérűek társasága. Most mindenkit nagyon bírt. Blaise-el együtt.

 

 

             

             

Draco & Pansy
 
Szalon
 
Idézet

„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./

 
Forradalom/Revolution
 
Így írtok ti
 
D&P novellák
 
Versek
 
D&P szerepjáték
 
Muglivilág soraiból
 
Szombati boszorkány top 10
 
Könyvespolc
 
Malfoy-gyűjtemény
 
Malfoy képtár
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?