A válasz a kérdéseikre. A dementorok átállására és a titkos föld alatti mozgalmakra utaló jelek hamarabb berobbantak a köztudatba és ezzel Draco életébe is mint ahogy azt gondolta volna. Ahogy azon a téli reggelen a nagyterem furcsa levegőjében már kiszimatolta, hogy valami szenzációs dolog történt. Valami félelem szag, vegyes izgalom izzadt párája lengette a légben. S Pansy sötét szemvillanásából. Milly különös tekintetéből már tudta, hogy mi lesz ez. A saját reggeli prófétáját ki sem nyithatta. A lányok elé dobták a vezércikket. „Csoportos kitörés az Azkabanból.” Draco felnézett, s Monstro, Crak és Nott is viszonozta a pillantását. Tíz fekete-fehér fotó, köztük az egyetlen boszorkány a fölényes, megvető mosolyú Bellatrix Lestrange vonzotta magához Draco tekintetét. El sem olvashatta rendesen a szökésről írt cikket, mert Milly rátenyerelt az újságra. Draco tudta, hogy miért. Felnézett a szürke szempárba, s egyszerre mondta ki Millicenttel:

- Beszélnünk kell! – mondta fojtott hangon. A két unokatestvér faképnél hagyta a reggelizőket, s sietős léptekkel rohantak vissza a pincehelyiségbe. Fel a lányok hálójába, bezárták az ajtót.

- Bella nénénk… - zihálta Milly izgatottt, örömtől elcsukló hangon. – S az athamé?

- Nem felejtettem el. Évek óta rá sem néztem az athaméra. De biztos ott van. Anyám tuti visszaadja neki – hadarta Draco is izgalmában.

- Ugye nem veszi észre, hogy használtuk? – bizonytalankodott Milly.

- Fogalmam nincs. De ez valami hihetetlen. Persze tudtam ,hogy előbb-utóbb kiszabadítja őket a Nagyúr, hiszen a leghűségesebbjei ültek az Azkabanban – kapkodott levegő után izgatottan Draco. – Persze, hogy kimenekítette őket otthon. AZta! De ez mekkora! Milly tudod mit jelent ez? A Nagyúr összegyűjti a seregét! A régieket és újakat is toboroz! Hamarosan olyan dolgok történnek, amikről álmodni sem mertünk!

- Ráadásul visszakaptunk egy családtagot is! – kapaszkodott Draco karjába Millicen.t Olyan izgatottan fogták egymást a lányháló közepén. Közös volt az örömük, visszakaptak egy családtagot, akit soha nem láttak, akiről csak hallomásból és fényképekről voltak információik. S aki a legkülönlegesebb volt az egész családban. Ráadásul egyértelmű, hogy a Nagyúr erősödik, s hamarosan visszatér. És akkor az az eszme amit Draco és Milly is képviseltek a maguk módján, ismét uralomra jut. Ez a hír rengeteg mindent jelentett. Annyi mindent amit szavakba képtelenek lettek volna önteni, de a másik zaklatott tekintetéből pontosan elolvasták, hogy ugyanazt gondolja a másik is. Draco most senki mással nem tudta volna megosztani ezt az örömöt csak Millyvel. Mert senki más nem érti most őket. Hiszen Milly is ugyanannyit hallott a börtönbe zárt rokonról mint ő. Ugyanúgy a családi legendákon nőtt fel, mint Draco. Ugyanabban az élményben és igalomban élt és érte most a hír, mint Dracót. Draco egész nap képtelen is volt másra koncentrálni. Nem figyelt oda órákon, nem is jegyzetelt. Egyfolytában csak járt az agya. A nagynénje kiszabadult. Mit érezhet most az édesanyja? Narcissa Malfoy? Hiszen a két nővér, a testvérek biztos, hogy találkoznak, talán már ma! Vajon ott ül most Bella nénje a sárga szalonban? Beszélget az anyjával börtönjárt élményeiről? Vajon mik történhetnek? Miért nincs ilyen fontos események alatt otthon? Miért marad mindig mindenből ki? Elküldték ide a Roxfortba, és bezárva és mindenféle varázslatokkal védve a külvilágtól csak tengetik a napjaikat. Amikor kint ilyen horderejű események zajlanak.  Egész nap Millyvel volt. A szünetekben. Az órák alatt is összenéztek. Nem beszélhettek most. Túl feltűnő lett volna. Nem voltak négyszemközt. Egész nap közömbösen várni az estét, hogy néhány röpke percig megvitassák a gondolataikat. Amiket úygsem tudnak a másikra zúdítani, hiszen valószínű, hogy ugyanazt gondolják, miért is ismételgetnék egymást. Elég volt ránézni a másikra és nagyon is jól tudta Draco is hogy mi zajlik az unokanővérében. Miközben maga is türelmetlenül és egyre feszültebben várta a levelet otthonról. Meglepetésére nem csak egy levelet kapott. Amikor a két levéllel Draco visszatért. Milly szó nélkül hozzácsapódott szó szerint ráakaszkodott mint egész álló nap. S most is Dracóval együtt rontott fel a fiúhálóba, hogy Dracó ágyára zuhanva, hason fekve egymás kezéból kapdosva ki a leveleket végigolvassák.

„ Draco! Bár személyesen még nem találkoztunk máris tudom, hogy mi járhat a fejedben, a híreket olvasva. És mielőtt megnyugtatva elringatnád magad az illúzióban tudatom veled, hogy nagyon is észrevettem, hogy rátetted a kezed a tulajdonomra a távollétemben. De mielőtt remegő szívvel azon törnéd a fejecskéd, hogy hogyan fogom az athamémmal levágni egyesével az ujjaidat, amiért az engedélyem nélkül használni merészelted, közlöm, hogy elnézem neked. Bár elgondolkodtató, hogy vajon mi vezérelhetett arra, hogy egy ősi ereklyét elcsenj anyád szobájából. Ne aggódj Narcissa húgomat nem világosítottam fel, hogy milyen egy lopós fia van, még letörném a rólad alkotott szép anyai elképzeléseit. Egész nap rólad áradozik. Már most túlságosan is ismerlek. Az athamé nálam lesz. Ne is reménykedj benne, hogy bármikor is kölcsön adom. Már felfokozott tájékozottsággal, amit anyádnak köszönhetsz, várom, hogy személyesen is megismerjelek drága unokaöcsém! Az aranyvér vezesse utadat! Ölel: Bella nénéd u.i. A leveleket azonnal égesd el!” A második levelet pedig Narcissa Malfoy írta.

„ Drága kisfiam! A Reggeli prófétából már biztosan hallottál a hírről, hogy egy családtagunkat ismét magunk közt tudhatjuk a vak szerencsének köszönhetően. Én tudom milyen okos és óvatos vagy nem is kell figyelmeztetnem téged, hogy semmilyen módon ne mutass ki az üggyel és a családunkkal kapcsolatos érzelmeket és főleg ne hangoztasd ezeket. Ezzel kapcsolatban nem is merek több levelet írni neked, hiszen tudod, óvatosnak kell lennünk. Tanuljál és készüljél folyamatosan és alaposan az  előtted álló RBF vizsgákra. Forró szeretettel ölel: Édesanyád”  Draco gyorsan az éjjeliszekrényén álló gyertya lángjába tartotta a leveleket, s nézte, ahogy a két női írás eltűnik a szeme elől. Kétség sem fért hozzá. Több a témával kapcsolatos levél nem érkezik a Roxfortba. Csoda, hogy anyjáék ezt el merték küldeni. Bár a figyelmeztetés számára azért érezhető volt mindjét levélből. Különös dolog volt egy olyan nőtől és rokontól levelet kapni, akivel még nem találkozott személyesen bár már mindketten sokat hallottak a másikról.

-         Nekem tetszik a stílusa – mosolygott rá Milly, ahogy suttogva beszélgettek Draco ágyán.

-         Fura nő lehet. Ennyi év azkaban biztos megedzi az embert – bólogatott Draco.

-         Jó lenne találkozni velük nem? A Lestrange-ok – súgta halkan Milly.

-         Aham…persze, most körözött személyek. Nyilván nem partizgatnak. De a halálfalógyűléseken megjelennek – suttogta vissza Draco.

-         És titokban mennek biztos hozzátok is. Hogy örülhet anyukád! Hogy ismét találkozhatott a testvérével! Biztos nagyon sírtak – mosolygott bájosan Milly.

-         Miért kéne ezen sírni? – nézett rá értetlenül Draco.

-         Hát örömükben – nevetett rá Milly. – HA nem látnálak több mint tíz évig és utána ismét találkoznánk én is biztos sírnék – támasztotta a tenyerébe az állát Milly.

-         Aha…én is sírnék, de azért mert teljesen magam alá vágna a dolog ,hogy megint el kell viselnem téged és a Monstro imádatodat a közelében levágott vihogórohamaiddal – felelte gonoszul Draco.

-         Ezt csak mondod most – csapott felé Milly nevetve.

-         A nyáron találkozunk vele. Te is egészen biztos, ne aggódj – nyugtatta unokanővérét Draco.

-         Szerintem úgy fogom érezni magam, mint egy vizsgán. Bella az egyetlen boszorkány, aki nyíltan hitet tett a Nagyúr mellett. Tuti, hogy mindenkiről egyenesen levágja, hogy hányadán áll a Nagyúrral, meg az aranyvér eszmével- tördelte az ujjait elgondolkodva Milly.

-         Rólad első ránézésre szerintem azt fogja leolvasni, hogy hány fánkot tömtél már magadba – vicsorított gonoszul Millyra Draco.

-         Milyen szemétláda szöveged tud lenni Draco! De tudom, hogy csak szeretetből mondod ezt – mosolygott rá Milly fejét ingatva.

-         Persze Pottert is imádatból gúnyolom – húzta el a száját Draco.

-         Ki tudja? Ezen még nem is gondolkodtam – forgatta meg a szemeit Milly.

-         Na húzzál most már lefelé az ágyamról és tűnj a fiúhálóból – vágta rá nevetve Draco.

-         Csakis azért szabaduslz meg tőlem ilyen könnyen, mert még házit kell csinálnom – mászott le nehézkesen súlyos testével Milly.

-         Mi van feladtad a fogyókúrádat milly? – kérdezte Draco, végignézve, ahogy Milly többszöri fellendüléssel csak tud lekászálódni az ágyról.

-         Pukkadj meg te méregzsák! – nézett rá vissza Milly, s behúzta maga mögött az ajtót. Draco fejét ingatva nézett unokanővére után. Draco elégedetten nyújtózkodott az ágyon, amikor Seaffy nyávogásának kíséretében Blaise tért vissza a fiúhálóba.

-         Olvastad ezt a hihetetlen hírt a Reggeli Prófétában? – ingatta a fejét Blaise. Draco résnyire húzott szemmel fürkészte Blaiset. Blaise ugyan nem arról híres, hogy maga hozzon fel valami halálfalótémát. Ráadásul kettejük között ez elég veszélyes táptalaj. Talán nem kellene ebbe nagyon belemerülniük, mert annak megint nagyon durva következményei lesznek.

-         Mire gondolsz pontosan? – kérdezte hát diplomatikus óvatossággal Draco.

-         Hát hogy egy gyógyító nem ismerte fel az ördöghurkot. Hát még ilyet! Hallatlan! – rázta a fejét Blaise döbbenten. – Azért ez nagyon durva. Miféle gyógyítók lehetnek ebben a Szent Mungóban?

-         Vagy úgy! Hát azt még nem is olvastam – motyogta maga elé Draco. Gondolhatta volna, hogy Blaise nem a halálfalótémát pedzegeti itt előtte.

-         Azért egy suháncfű és egy örödghurok között van egy kis különbség. Hogy tette ez le a gyógyítói növénytanvizsgát! Mekkora durva már! – rázogatta az újságcikket Blaise.

-         Igen, az… - nyögte Draco is. Blaise-nek fel sem tűnt, hogy beszélgetőpartnerét jelenleg legkevésbé sem köti le az ördöghurok és suháncfű témája. Mi több Draco msot hirtelen azt sem tudta hogy nézhet ki ez a két növény. Mit érdekli most ez őt, amikor tíz halálfaló kiszabadult az azkabanból és a dementorok valószínűleg már át is álltak a Nagyúr mellé.

-         Képzeld írt nekem Pye is az üggyel kapcsolatban! – folytatta lelkesen Blaise. – Állítólag kivizsgálás lesz az ügyben a kórházban. Miriam Strout-ot felelősségre vonják, és felülvizsgálják a gyógyítói engedélyét. Ez azért elég komoly nem? Lehet, hogy végleg eltanácsolják a pályáról. Egyetlen ördöghurok miatt! Mekkora gáz ez! Egy kis figyelmetlenség és puff! Kész a baj! Nem semmi ez a gyógyítói szakma állandóan résen kell lenni! Pye is ezt írta! – beszélt egyfolytában Blaise elsősorban magának. Draco csak hangtalanul bólogatott hozzá. – Téged is megrázott a hír mi? Gondold el, most már tuti nem feküdnél be a szent Mungóba mi? – vihogta rá Blaise. – Tényleg nagyon észnél kell lenni mindig. Amikor életek múlnak a meggondolatlanságod és a hozzá nem értésed és figyelmetlenséged miatt. Nagyon felelősségteljes munka – beszélt magának erősködve Blaise. – Azt hiszem most azonnal elő is veszem a gyógynövénytant – vette elő gyógynövényes lexikonját Blaise, s már fel is ütötte. Az ágyra felhelyezkedve látott neki a tanulásnak. Draco csak kábán figyelte Blaise ténykedését. Blaise időnként még mindig megrázta a fejét. S ilyen mormogások hallatszottak az ágya felől.

-         Egy ördöghurok!...Merlinre!... Mik vannak!...egy növény miatt! Nem semmi!... – ingatta fejét jobbra- balra hozzá Blaise. Úgy látszik nem tudta helyretenni magában a hírt. Egyfolytában ezen járt az agya, s egyre izgatottabban lapozgatta a gyógynövénytan lexikont. Draco egészen biztos volt benne. Hogy Blaisenek ez volt most a sokkoló hír.  Ahogy Dracónak a szökés. Blaise ismét erős löketet kapott ahhoz, hogy minden és mindenki másról megfeledkezve ismét belemerüljön a tanulásba, olyan elszántan és határozottan, és szorgalmasan, ahogy azt szeptemberben tette. Blaise máris minden mást kivert a fejéből. Annyira megrázta ez a kis apróság miatti tragikus eset, s hogy a gyógyítót ilyen súlyosan terheli az eset, hogy rájött, nem elég messze nem elég, az amit eddig tanult. Ezentúl sokkal többet és sokkal alaposabban kel tanulnia. Neki is látott, hogy a létező összes dolgot most ma éjjel igyekezzen magába gyűjteni. Draco sóhajtva nézte, ahogy Blaise elmerül a vaskos kötetben. Blaise oda sem figyelt már rá. Meg sem hallaná, ha Draco szólna hozzá. Most már minden mást kikapcsolt. Blaise-el jobb is, hogy nem beszéltek most. Nem sült volna semmi jó ki belőle. Draco csendesen öltözött át. Belegondolva egész nap hanyagolta Pansyt. Sőt, nem is szólt a lányhoz. Millyvel ütötte el minden szabad percét. De hát olyan fontos ügyek voltak most. Pansyt pedig kizárta ebből. Lehet kicsit kirekesztettnek érezte magát? De hát Pansy nem családtag! Hogyan is érthetné azt, hogy mi zajlott le most Millyben és benne. Nah talán tényleg ez a legrosszabb az egészben. Pansy talán ma megint szembesült ezzel. Hogy vannak a Malfoyok és van ő. És egy nagyon éles mély szakadék választja el tőlük. Hát ennek már lőttek! Ma elég érzékelten és figyelmetlen volt már megint. De tényleg a foglyok szökése minden mást kivert a fejéből. Még azt is, hogy reggel csókot nyomjon Pansy szép rózsaszín ajkára. De nem csak ő hanyagolta Pansyt. Látványosan Blaise is elfeledkezett Daphnéról a hírek rettentő volta után. Nah szépen állunk. Le se tagadhatnák hogy mardekárosak! Elég egyetlen hír és önző módon csak saját magukkal foglalkoznak! Ebben lám milyen azonosak Blaise-el! Úgy elbeszéltek ők ketten is egymás mellett most. Blasie meg pláne nem tudta senkivel megvitatni a hírt. Dracónak még itt is volt Milly. Blaise háborgása és hitetlenkedése az örödghurok ügyön igazán senkit sem érintett mélyen. Na vajon Pansy hogy viselte, hogy ma így elhanyagolta? Remélhetőleg nem vette nagyon zokon, mert Dracónak most elképzelése sem volt ,hogy mivel tudná kiengesztelni a lányt. Még mindig csak a rabokon, a halálfalókon, a dementorokon, az athamén a nagynénjén és egyéb ilyen furcsa dolgokon járt a feje. Blaise sokáig égette a gyertyát megint, ismét. Draco az izgatottságtól nehezen tudott elaludni. Csendesen teltek a percek. Draco nem is emlékezett, hogy a három másik hálótársa mikor osont be a szobába, csak Crak és Monstro jól ismert horkolása jelezte, hogy itt vannak ők is a hálóteremben. Blaise ágya felől lapozáshangok hallatszottak. Micsoda nap volt ez a mai! És ilyen híreket! Hát nem sűrűn fordul elő ilyesmi…