A hetedévesek és az ötödévesek közös bulit szerveztek az utolsó vizsgák utáni estére. A mardekár klubhelyiségben már lázas üzletelés ment, lángnyelvwiskys ládákat csempésztek be, mézboros palackok kerültek talár alatt a fiú és lányhálókba. Draco és Pansy ellenben ki akarták végre kettesben használni a vizsgák utáni kellemes semmittevés óráit csak kettesben. Ahogy a prefektusi fürdő felé igyekeztek szembetalálkoztak Umbridge professzorral.

- De jó, hogy összefutottam veletek! – állította meg a két mardekáros prefektust Umbridge. – Menjetek azonnal a szobám elé, és a különítményesekből is minél több tagot, akit csak elértek hívjátok magatokkal. Van egy olyan érzésem, hogy valaki illegális cselekedetre készül, s túl akar járni az eszemen, a távollétemben. A szobám felé vezető minden folyosót figyeljenek! – adta ki az utasítást Umbridge s tovább is lihegett a folyosón.

- Lehet, hogy neked a kedvenced, de én már egyre jobban utálom – morogta rosszkedvűen Draco.

- Ugyan már! Biztos hogy ismét griffendéleseket kaphatunk el -  kacsintott rá Pansy lelkesen, s már neki is iramodott, hogy Umbridge professzor kérésére a szembe jövő különítményeseket összeszedje. Milly jött a könyvtár felől.

- Gyere buli lesz! – mondta szárazon Draco.

- Igen tudom, Blaise teljesen lázban van, hogy végre rendesen berúghat a vizsgák után – nevetett Milly.

- Nem olyan buli! Igazi, mardekáros. Umbridgenek – kacagott fel Pansy.

- Vagy úgy, hát az is jó lesz most zárásként – rántotta meg a vállát egykedvűen Milly. – akkor szólok még akik itt vannak a közelben. Sally-Anne Warringtonnal épp egy falikárpit mögött tűntek el… - indult neki Milly.

- Ööö…akkor talán nem kellene most zavarnod – motyogta elhalóan Pansy, de Milly már nekiindult, hogy felkeresse a titkos folyosóra húzódó párost. Draco unottan vállat rántott. Neki mindegy. A kis csapat csaknem Umbridge-al egy időben ért vissza az igazgatónő dolgozószobájához. Draco rontott be Umbridge után a szobába.

- Megvagytok! – fröcsögte Umbridge. – A másikat is fegyverezzétek le! – Draco felkapta a földről Potter zsebéből kipottyanó pálcát. Megméregette a keze között. Becsmérlő pillantással végigmérte majd néhányszor a levegőbe dobta, könnyedén pörgetve a pálcát. Grangert Milly fegyverezte le, de az ajtón már betódultak a többiek is a folyosókról összeszedegetve az embereket. Weasleyt Warrington tartotta a fogságában. Draco szemrebbenéssel jelezte Craknak, hogy észrevette, hogy Longbottom nyakát ő szorongatja. Az élgárda itt volt. Élükön Pansyval, aki Lunát szorította a falnál, s Sally-Anne-el aki a Weasley lánnyal küszködött, mert a lány mindenáron meg akarta rúgni a bokáját.

- Mit kerestél a szombánban Potter? Dumbledore-ral beszéltél igaz? – kérdezett rá kárörvendően Umbridge. A mardekárosok élvezettel vigyorogtak egymásra. A ma este igazán jó fogás volt. Ismét szolgálatot tettek Umbridge-nál. Ráadásul sikeresen.

- Úgy látom a Roxfort hamarosan Weasley mentes lesz – jegyezte meg széles önelégült mosollyal Umbridge. Draco behízelgőn nevetett a megjegyzéshez. – Nos Potter kivel akartál beszélni? – erősködött Umbridge.

- semmi köze hozzá – vágta rá szemtelenül Potter. Draco unottan fellökte Potter pálcáját a levegőbe, s az ablakpárkánynak dőlt. Kárörvendőn nevettek össze a többiekkel a foglyok feje felett.

- HA magadtól nem vallod be, akkor kénytelen leszek más módszert alkalmazni. Draco! – fordult felé Umbridge. – Hívd ide Piton professzort! – Draco Potterre vigyorgott, zsebre vágta a fiú pálcáját s ráérősen elindult a pincehelyiségek felé. Ahogy lefutott a pinceterembe a klubhelyiségből már víg dáridózás szűrődött ki a folyosókra. Bekopogott Piton dolgozószobájába, s remélte, hogy ezentúl nem kell bájitaltankorrepetáláson csípnie senkit sem. Piton egyedül volt a teremben.

- Mondjad Draco nyugodtan! – nézett fel a belépőre Piton.

- Umbridge tanárnő ismét a segítségét kéri Piton professzor – mondta komolyan Draco.

- Milyen szerencse, hogy a nők mindent meg tudnak oldani egymaguk – húzta el a száját az orra alatt motyorászva Piton, de Draco így is tökéletesen megértette a mondatot, s Piton háta mögött bazsalygott a megjegyzésen. Együtt siettek vissza a főinspektorasszony irodájába.

- Hivatott igazgatónő? – kérdezte Piton lustán körbenézve az egybegyűlt díszes társaságon.

- Á Piton professzor nos igen, azért kérettem, mert sürgősen szükségem lenne egy kis veritaserumra – mosolygott mézesmázosan Umbridge.

- Az utolsó üveget is odaadtam, amikor ki akarta hallgatni Pottert! AZ egész üveget felhasználta? Mondtam, hogy három csepp bőven elég belőle – felelte hűvösen Piton, miközben rezzenéstelen arccal, megigazította Sally-Anne melltartópántját. A lány elvörösödött, s futó pillantást váltott a kínosan feszengő Warringtonnal.

- Biztosan tud még készíteni nekem – próbálta kényes hangon leplezni idegességét Umbridge professzor.

- Természetesen. A szérum egy teljes holdciklus alatt érik meg, úgyhogy akkor tudom majd a rendelkezésére bocsátani – felelte szárazon Piton.

- egy hónap múlva? – csattant mérgesen Umbridge. – Nekem most kell! Elkaptam Pottert,amint ismeretlen személyekkel akart kapcsolatba lépni! Adjon valamit amivel kihallgathatom!

- Ismétlem elfogyott a veritasérumom – felelte fagyosan Piton. – Nem tudok segíteni önnek.

- Úgy! – mondta határozottan és megbántottan Umbridge profeszor. – Próbaidőre teszem Piton. Maga szándékosan szabotálja a munkámat, nem ezt vártam magától, azok után, ahogy Lucius Malfoy nyilatkozott magáról! Elmehet! – zavarta ki Pitont Umbridge.

- Elkapta Tapmancsot ott ahol azt őrzik! – fakadt ki Potter. Mindenki rá meredt.

- Mi miről beszélsz? – kapta Potterre a tekintetét Umbridge izgatottan.

- Fogalmam sincs. Crak te meg ne szorítsd annyira Longbottom nyakát, mert megfullad és nekem kell vesződni a papírmunkával és a jellemzésedbe is kénytelen leszek beleírni a dolgot – tette hozzá hidegen Piton, s becsapta maga után az ajtót. Ismét Umbridge-al maradtak a szobában. Draco várakozva nézte, hogy oldja meg az igazgatónő a helyzetet, amibe Piton rendesen benne hagyta most.

- Nincs mit tenni! Meg kell tennem…ez már nem iskolai ügy… a Cruciatus átok majd megoldja a nyelvedet! – sziszegte visszafojtott indulattal Umbridge. Draco felkapta a fejét az átok szóra, s csillogó szemekkel figyelte, hogy most igazán teljes bemutatásban láthatja az átkot. Páholyból, első sorból, élőben, először a saját szemével.  A mardekárosok mind kikerekedett szemmel meredtek Umbridgera.

- Én küldtem dementorokat rád a nyáron is! Valahogy el kellett már hallgattatni téged és én tettem is valamit az ügyben, persze Dumbledore kihúzott a pácból…de most – zihálta mohón Umbridge – Cruc…

- Ne, ne kérem várjon – zokogott fel Granger, Milly talárjára borulva. Milly undorodva húzódott el a griffendéles sárvérűtől.

- Hallgatunk kis mindent tudó kisasszony! – emelte meg a szemöldökét Umbridge. A mardekárosok mind Grangerre meredtek. Kíváncsian érdeklődve, többen még oldalaztak is egy lépést, hogy jobban rálássanak.

- Szóval Dumbledoreral akartunk beszélni. Mert egy fontos dolgott kellett volna elmondanunk…hogy elkészült a fegyver… - zokogta sírva Granger.

- A fegyver? Tehát meg akartátok támadni a minisztériumot?  Dumbledore parancsára – kerekedett egyre jobban Umbridge szeme, s mohón megnyalta mesterkélt rózsaszín ajkait. – Miféle fegyver ez?

- Mi sem tudjuk, csak csináltunk, amit Dumbledore professzor mondott – sírta Granger. A mardekárosok merőn összenéztek. A legnagyobb titokban? A hátuk mögött? Miféle fegyvert készíthettek ezek? A griffendélesek. Hiszen semmihez sem értenek. Ha szerencséjük nem lenne, fent sem maradnának a varázsvilágban. Hogy képesek ezek olyan dolgokat varázsolni, amikről itt említést tettek?

- Vezess a fegyverhez! – parancsolta diadalittasan Umbridge.

- Nekik nem mutatom meg! – mutatott Granger Dracóra és társaira. Draco egy gúnyos grimaszt küldött csak a griffendéles lány felé.

- Nem vagy abban a helyzetben hogy feltételeket szabj! – csattant Umbridge.

- Akkor jöjjenek csak. Had tudják meg, hogy kell használni, és akkor majd jól elintézik magát is – vágta rá sírva Granger. Draco mohó pillantást váltott Pansyval. Nem semmi lehet az a fegyver! De jó is lenne tudni, hogy hol rejtették el!

- Rendben, akkor csak ketten megyünk, illetve azért, Pottert magammal viszem – rángatta maga előtt a fiút Umbridge. Draco gyanakodva nézett végig a Griffendéleseken. Griffendélről lévén szó, ő semmi jóra nem számított tőlük.

- Nem kellene mégis néhány embernek elkísérnie a különítményesekből tanárnő? – kérdezte Draco. Nem bízott a Griffendélesekben tudta jól, hogy bátorság és szerencse mindig kihúzta már őket mindenből. Nem szerette volna ha Umbridge az egyetlen normális igazgató is miattuk pórul járna alaposan. – Vigyáznánk a ….

- Jól képzett minisztériumi tisztviselő vagyok, csak el tudok bánni két fegyvertelen gyerekkel. Ti itt maradtok és őrzitek nekem ezeket, nehogy megszökjenek! – utasította Umbridge. Draco elszontyolodva nézte végig ,ahogy Umbridge előtt elhagyják a dolgozó szobát Potter és Granger. Pedig a kíváncsiság azért ott motosztkált benne. Talán valahogy utánuk kellene menni, hogy legalább egy pillantást vethessenek arra a bizonyos fegyverre. És mi van ha kamu? Potter számtalanszor blöffölt már! Mi lenne másként? Draco az ablakpárkányra félig felülve ezeken a gondolatokon merengett, amikor egyszer csak rontsát küldtek rá a sarokból. Sally- Anne bokájába hatalmasat rúgott a vörös hajú griffendéles lány, s azonnal Draco arcába küldött egy rémdenevér rontást. A többiek is hasonlóan hirtelen, váratlan támadás áldozatai lehettek, kivéve Crakot és Millyt, akiket Weasley kínált meg valami cukorkával, s a két mardekáros már a padlón görnyedve émelyegtek. Draco az arcába csapkodó deenvérszárnyaktól semmit sem látott. Csak a cipőkopogásokból hallotta, hogy foglyaik elmenekültek és megszöktek. Percekbe telt, míg a mardekáros különítményesek megszégyenülve és megalázottan gyorsan elverve kijutottak a folyosóra, s Madam Pomfrey kezei alatt de helyre rázódtak.

- Na így bízzanak ránk máskor is foglyokat! – morogta elégedetlenül Pansy.

- Mert inkább magával vitt volna minket Umbridge! – védekezett Draco.

- Szerinted létezik a fegyver? – kérdezett rá Pansy.

- fogalmam sincs! Pottert ismerve nem. Granger meg Dumbledore együtt az már nem garancia rá, hogy nem rejtettek el itt valamit! Viszont ha ezt megtudnánk az biztos hogy Dumbledorenak esélye se lesz visszajönni a suliba, ami viszont eléggé jól hangzik – vigyorgott kárörvendően Draco. – Szuper hogy már nem csapkodnak szárnyak az arcomba! – tapogatta meg az arcát Draco.

- Hogy mekkorát taposott az a szemét Weasley csaj a lábamra – méregette duzzadt lábfejét Sally-Anne.

- gondolom loholnak a  kis túlélő után – grimaszolt Draco. – Tudod mit Pansy beérem a fiúháló melletti zuhanyzóval véletlen sem akarok ma estére semmilyen plusz feladatot sem már – morogta rosszkedvűen Draco.

- Nyugi én sem! – nevetett Pansy. – Zárkózzunk be a klubhelyiségbe elég lesz mára ennyi!

- És szerinted valaki tényleg elfogott valakit? – kérdezte homlokráncolva Draco.

- Ha így is volt ,akkor holnap a Reggeli prófétából kiderül – lépett a mardekár klubhelyiségbe gyorsan Milly.

- Az igaz! Majd megtudom reggel, mára már igazán semmi, de semmi egyéb megterhelő dolgot nem akarok megtudni – zárta le a napot végleg magában Draco. Semmire se vágyott jobban mint egy kiadó fürdésre. Elege volt ma már mindenből! A tanulásból a vizsgákól, Umbridge-ból is, mert állandóan ugráltatta. Azért az ő irányathatóságának is van határa, mgé akkor is ha az apjával jóban vannak, meg nem árt ha egy minisztériumi alkalmazottnak nyalnak. De ami sok az már sok.  A Klubhelyiség Fekete tavi fényeit most tovább növelték a furcsa villódzó zöld fények, amiket a lampiongömbök adtak, s ráadásul a vízen megtört a fényük, visszaverte s még több apró fényforrásba váltott. A kis különítményes csapat átvágott a klubhelyiségben táncoló, mulatozó egyre részegedő klubtársaik tömegén, hogy átöltözzenek az estére. Draco miközben öltözködött azért elgondolkodott, hogy vajon tényleg történik-e ma este valami. Valami különleges. A Nagyúr elkapott volna valamit? Lehet, hogy Potter sejt valamit? Apja is benne van a dologban? Lehet, hogy éppen valami halálfalófeladatot teljesít, de persze neki erről semmit sem említenek otthonról.