|
20. Egy csepp invitálás
callie 2011.10.04. 22:09
A sűrű fekete szoknyás Pansy könnyedén siklott Draco karján a márványteremben, s a férjétől kapott kecses magassarkú bőrcipője ki-kivillant a szoknya alól, ahogy fellebbent a suhogó anyag. A lendület megtört, ahogy egy másik párba ütköztek. Pansy kizökkent és időbe telt, amíg rájött, hogy valójában megállították őket. Draco megfeszült a mozdulatban, karja lecsúszott Pansy derekáról és hűvös dermedtségbe merevedve fordult az idősebb házaspár felé. Pansy is jéggé vált, ahogy rájött kik állnak előttük. Lucius és Narcissa Malfoy állította meg őket.
- Draco, nem is üdvözölted még ma a szüleidet, tudod, hogy mi mindig itt vagyunk – szólalt meg sértetten, gőgösen felvetett fejjel Narcissa, s hideg kék szemeivel kritikusan végigmérte Pansyt. – Bemutatnál a kísérődnek, fiam? Ismernünk kellene a kisasszonyt?
- Igen, természetesen – felelte kimérten Draco, s Pansy kezét megfogva Narcissa felé húzta. – A kísérőm azonban már nem kisasszony. Hanem asszony.
- Valóban? – vonta fel hidegen a szemöldökét Narcissa, s hangjából nemtetszés éle csengett. Egy nő, a fia kísérőjeként, aki már nem is lány, hanem férjezett nő. Ki lehet ez?
- A hölgy, a Malfoy-kúria asszonya – pontosította Draco, s Pansy kezét összefűzte az anyjáéval. – Had mutassam be nektek a feleségemet: Mrs. Pansy Parkinson Malfoyt. – Lucius és Narcissa Malfoy arcán félrecsúszott a hideg érzelemmentes álarc és átadta helyét a teljes megdöbbenésnek. Másodpercekig csak meredtek a fiukra és Pansyra. Elsőként Lucius Malfoy tért magához.
- Nem is tudtam, hogy megnősültél fiam – hajtotta meg a fejét üdvözlésként Pansy felé Lucius Malfoy. – Örülök, hogy megismerhetem Mrs. Malfoy. – Pansy vékony vonallá préselt ajkakkal kivörösödve állt az anyósa és apósa kereszttüzében. Narcissa Malfoy erőszakosan fordította fel a tenyerében tartott kezet.
- Ilyen gyűrűvel nem lesz sohasem Malfoy-feleség! – sziszegte Narcissa Malfoy kritikusan a Pansy ujján csillogó vékony arany karikagyűrűt figyelve. – A Malfoyok drágaköves gyűrűt cserélnek a jegyesükkel – lökte el Pansy kezét Narcissa.
- Hallottam hírét, hogy beköltöztél a kúriába – lépett közbe Lucius Malfoy. – De fogalmam sem volt, hogy asszonyt hozol a házhoz – feszítette meg a vállát, ahogy Draco felé fordult.
- Változnak a dolgok, apám – nézett kutatva az idősebb Malfoyra Draco.
- Valóban. Évek óta ma este látlak ismét józannak – húzta el a száját Lucius. – Úgy tűnik a házasság jótékony hatással van rád, fiam. De nem gondolod, hogy értesíthetted volna erről a fejleményről a szüleidet is? – rótta meg a fiát Lucius. Draco elnézett Pansy feje felett a feddést hallva.
- Ugyan Lucius, Draco csak humorizál, a maga nyers modorában – legyintette le Narcissa, továbbra is képtelennek tartva az ötletet, hogy Pansy Draco hitvese.
- Itt van a házasságlevél a mellényzsebemben – szorította meg a zakóját a szívénél Draco. – Ha akarjátok elővehetem és megmutathatom.
- Nincs rá szükség Draco. Hiszünk a szavaidnak is – hárította el Lucius Malfoy.
- Szeretnénk majd négyszemközt beszélni veled Draco. Menjünk Lucius! Viszontlátásra Mrs. Malfoy – biccentett közönyösen Narcissa elutasítóan végigmérve Pansyt, s a megszólítást metszőn a fiatal nőhöz vágva. Az idősebb Malfoy házaspár légiesen elvonult a teremben. Pansy és Draco a táncparkett szélén álltak még mindig, Draco a szája szélére harapva.
- Nem fogadták valami túl jól – állapította meg a nyilvánvaló tényeket Draco.
- Utálnak engem – bólintott rá Pansy, s a kezét karba fonta.
- Semmi okuk rá – mérgelődött Draco.
- Minden okuk megvan rá! Nem is ismernek engem, vad idegen vagyok számukra, aztán egy bálon velem jelensz meg, és mellékesen bejelented nekik, hogy a feleséged vagyok. Csak így! Ripsz-ropsz – nézte sötéten Dracót Pansy.
- El kell fogadniuk a döntéseimet – vágta rá határozottan Draco.
- Gyűlöl anyád, a Malfoy-kúrián én lettem a ház úrnője…
- Anyámat nem a kúria érdekli, lemondott róla, amikor végleg elhagyta és eldöntötte, hogy sohasem költözik oda vissza, a megaláztatás emlékei kísértenék ott egész életében. A személyed volt a kifogás. Tíz éve nem fordultál meg az aranyvérű körökben Pansy. Anyám jól tudja, nem vagy a tehetős családok sarja, vagyis politikai bűnös vagy. És anyám írtózik az ilyenektől. Mert fél, hogy magaddal rántasz a mocsárba. Kimosakodtak, erre én egy ilyen nőt veszek feleségül. Ezt a játszmát, majd én lejátszom velük, te ne törd ezen a fejed. Az én családom, az én dolgom, az én ügyem.
- Azt hittem én is részese vagyok a családodnak – ráncolta a homlokát bizonytalanul Pansy.
- Nem vagyok köteles bejelenteni nekik, hogy nősülni akarok. Nélkülük is ment. Nem kell közölnöm velük, hogyan keresem a boldogságot. Igaz?
- Mehetünk Draco? – karolta át a szőke férfi vállát Blaise.
- Azt mondtam, vigyázz az alkohollal Blaise – szólt rá Draco.
- Bocs visszaeső vagyok. Sajnos az alkohol a gyengém – vihogta Blaise. – Nem tudok olyan hamar korlátokat állítani magamnak, mint ahogy neked sikerül. Te elhatározod, hogy többé nem részegedsz le és megy. Tíz év részegség után, már ha borospalackot látok részeg leszek. Nem mindenki tudja megtartóztatni önmagát, ha előtte a kísértés – súgta Draco fülébe Blaise.
- Ezt pontosan jól példáztad a minap – rándult meg Draco szája széle, s szürke tekintete Daphnét kereste. – Menjünk – ragadta meg Pansy kezét, s elindultak a kijárat felé.
Harry a kézfejére szorította a száját, miközben a sötét országúton vezetett. Bekapcsolta a ködlámpát. Különösek az éjszakai fények. Az erdő övezte úton gomolygott a köd. Ahogy megvilágította a fény, szinte úgy tűnt úszik feléjük felhőkben a fehér fátyolfelhő. Félelmetes volt. Akár egy thriller. Harry felsóhajtott. Jesszus mennyire hiányzik egy kis mozi!
- Mi a baj Harry? – nézett felé az anyósülésről Ginny. Eddig fáradtan lehunyt szemmel dőlt a fejtámlának és próbált szundikálni egy keveset. De Harry sóhajtására fellebbentek a szempillái.
- Ó semmi, semmi, aludj csak – vett vissza a sebességből Harry, ahogy közeledett a kanyar. Sosem gondolta volna, hogy lesz bármi is, ami hiányzik a mugli világból. De az utóbbi időkben…szinte különös vágyat érzett bizonyos dolgok iránt. Sok mindent pótol a varázslat, de nem mindent. Például egy kis filmnézés.
- Ron azt mesélte kirúgattad Parkinsont az állásából – vetette fel mintegy mellékesen a témát Ginny.
- Veszélyes lett volna a szigorúan titkos anyagok közt tartani miután Malfoy lett – kapcsolta be a fűtést Harry.
- Hogy tehettél ilyet? Nem lehetsz ennyire előítéletes! – csattant rá Ginny.
- Van fogalmad róla kit veszel védelmedbe? Pansy Parkinsont! Aki az első számú nő volt, aki a halálomat akarta a varázsvilágban! – csattant rá Harry.
- Nem élhetsz évtizedes ellenérzésekkel a szívedben Harry.
- Soha nem fogom neki elfelejteni, hogy Voldemort híve volt, aki elsőként lökött volna a pálcája elé! – pislogott a visszapillantótükörbe Harry. Mintha fényt látott volna. Képzelődik? Túl késő van már ahhoz, hogy vezessen. Ha volt amiért utálta az aurori hivatást az a műszak. Az éjszakai ébrenlét. Megigazította a szemüvegét.
- Akkor sem kellett volna hatalmaskodnod! Elvettetek tőle mindent, évekig név nélkül élt, de neked ez sem elég. Az egyetlent, ami a társadalomhoz kötötte azt is elvetted tőle: a munkáját.
- Ott van neki Malfoy, aki éppen eléggé összeköti a társadalommal – nézett komoran maga elé Harry.
- Miről beszélsz?
- Elvette feleségül!
- És? Malfoy nem házasodhat?
- De! S azt is tudom, hogy Malfoy ok nélkül semmit sem tesz. Valami terve van, és ki fogom szedni belőle! Egy hét leforgása alatt csak úgy megházasodnak, holott addig nem is találkoztak évekig!
- Épp ez mutatja, hogy nem lehetett konkrét terve! Mindenütt összeesküvéselméleteket látsz Harry.
- Ezek aranyvérűek! – dühöngött Harry.
- ÉN is az vagyok! – kiáltotta rá Ginny. – Én is bűnös vagyok a szemedben a vérem miatt?
- Nem, persze, hogy nem – türelmetlenkedett Harry.
- Miért van az, hogy neked minden gyanús, amit egy józan aranyvérű tesz? – kérdezett rá Ginny. – Kezdem úgy találni, hogy az aurori hivatás megártott neked is és Ronnak is.
- Nekem akkor sem tűnik természetesnek ez az egész. Ez a gyors házasságkötés, láttam a vallomásaikat a kihallgatási jegyzőkönyvet. Draco rögtönzött, s aztán a képtelen ötletét véghez kellett vinnie, hogy ne szúrjon szemet nekünk. De én biztos vagyok benne, hogy ez nem igazi házasság! – szorította erősebben a kormányt Harry.
- Csak azért mert gyanítasz valamit az még nem bizonyíték ezt te tudod a legjobban. Megint jössz a rémötleteiddel, mint például az, hogy Draco halálfaló lett.
- Akkor is igazam volt! – sziszegte Harry.
- Ez nem jelenti azt, hogy mindig bejönnek a gyanúsítgatásaid! – erősködött Ginny. – Harry állj le ezzel, Draco vagyonos, mi van, ha megunja, hogy ennyire rászálltál és szembeszáll veled, mert nem hagyod békében a magánéletét?
- Békén hagyom, ha tisztázta magát – biccentett Harry.
- Mit akarsz tenni?
- Rájuk küldettem a házassági felülvizsgálati bizottságot.
- Nem vájkálhatsz mások magánéletében!
- Megtehetem! ha a legkisebb kételyem is felmerül, hogy a házasság nem valódi és törvénybe ütköző, államellenes célokat szolgáló szövetségnek minősíthető. Én ezt gyanítom. A bizottság csak körbenéz, hogy tényleg szó szerint házasságról van-e szó. Ha nem talál kivetni valót a házaséletüket illetően többé nem bolygatom a magánéletüket. De ha rátapintottam a lényegre és az egész csak álcáz valamit, akkor nagy leplet rántok le még időben Malfoy szervezkedéséről! Tudom hogy ellenem áskálódik! Mi történhetett két hét alatt, ami miatt, mintha kicserélték volna. Nem jár kocsmázni, a kúriában van…
- Megházasodott!
- Valakivel, akit addig az ominózus napig nem is látott! Bűzlik az egész! Menjen csak ki a felülvizsgálat! Ha megkaptam a jelentést, majd akkor meglátom, hogy mi lesz – bólintott saját szavai megerősítésére Harry.
- Teljesen megbuggyantál! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Ginny, ahogy Harry leparkolt a Grimmauld téri ház előtt. – Nem jössz? – nézett vissza a kocsiba Ginny.
- Még van egy kis dolgom, reggelire itt leszek – válaszolta Harry.
- Tudod az aurorparancsnoki tisztséged kezdi tönkretenni a házasságunkat! Soha nem vagy itthon! S ezt már rohadtul unom Harry!
- Sietek – ahogy a nő becsapta az ajtót, Harry már hajtott is vissza az utcában. Egyre gyakrabban tette ezt. Sokszor csak céltalanul vezetett London utcáin, s közben gondolkodott. Törte a fejét az ügyeken, a megoldásokat keresve. Lehúzta az ablakot és élvezte a hűs esti levegőt, ahogy beáramlott az utastérbe. Ahogy bekanyarodott az utcasarkon észrevette a közvilágítás fényében sétáló nőalakot. Lassított a kocsival, s a járdaszegélyhez kormányozta a kocsit. Leállította a motort. Mélykék szaténcipők kopogtak a járdaszőnyegen. Térdet simogató mélykék báli ruhában közeledett a nő.
- Nincs túl késő az éjszakai sétához? – kérdezte halkan Harry.
- Máris szolgálatban, Harry? – kérdezte vissza Hermione.
- Csak kocsikázni akartam egy kicsit, kiereszteni a gőzt – támaszkodott kezével a kocsitetőre Harry. – S te? Nincs túl hideg? – nézte a nőt, ahogy a semmi kis báli stóláját terítette a vállára.
- De most, hogy mondod, eléggé fázom – nevetett fel idegesen fogvacogva Hermione. Harry a vállához nyúlt, s lelökte a zakófelsőt magáról, s átnyújtotta a nőnek.
- Tessék vedd fel! – Hermione habozva vette el a meleg zakót és belebújt a férfi testét őrző anyagba. Megcsapta Harry arcvizének illata, ami a zakóból áradt. Harry nem szólt semmit, csak meredt maga elé a járdaszegélyre. Hermione felemelte a jobb lábát, s meglóbálta a levegőben cipőtalpával szinte súrolva az a kőborítást.
- Én…kikészültem. Elegem van Ronból – fakadt ki Hermione. – Elegem van a határozatlanságából. Hogy mindig én szívom meg, hogy ő nem biztos magában. Hogy rám veszekszik, ha valami nem sikerül neki. Hogy filléres gondjaink vannak, hogy Ron mindig rám zúdítja a problémáit. Utálja, hogy én vagyok a jobb, az okosabb, a határozottabb. S ezzel csak kikészítjük egymást!
- Túl pesszimistán látod a dolgokat Hermione – tette keresztbe a karját Harry.
- Bár csak ma látnám ezt így! – sóhajtotta Hermione.
- Összekaptunk Ginnyvel! – bökte ki Harry. Hermione kérdőn nézett fel rá. – Parkinson miatt.
- Hülye liba az a Parkinson! Amúgyis igazad volt Harry. Kecskére ne bízz káposztát! Most már Malfoy felesége! Ki tudja milyen utasításokat adott volna annak a libának! Jól tetted, hogy kirúgattad! Eddig a te felügyeleted alatt dolgozott! De a házasságukkal minden megváltozott. Parkinson is veszélyes lett! Akár a gyufa a doboza mellett – hunyorított Hermione.
- Pontosan én is így gondolom! – bólintott rá Harry.
- Egy ilyen példát Ron sosem értene – vett nagy levegőt Hermione.
- Igaz, ezt csak mi értjük. Ezt még soha senkinek nem vallottam be, de…néha hiányzik a mi világunk – harapott a szája szélére Harry. – Tudom nem kellett volna ezt elmondanom senkinek és ez hálátlan dolog tőlünk, akiket befogadott a varázsvilág.
- Nem, nem igaz. Harry, ne beszélj így, hiszen ott nőttünk fel! Én is szoktam rá gondolni. Pedig annyi mindent megpróbáltunk áthozni a varázsvilágba. De van, amit sohasem sikerül.
- Pontosan tudom, hogy miről beszélsz – biccentett Harry, s kinyitotta a kocsiajtót az anyósülésnél. – S köszönöm, hogy igazat adsz nekem a Parkinson-ügyben Hermione. Ezt senki sem tette meg. Kezdem azt érezni, hogy hibát követtem el.
- Harry, a te megérzéseid mindig bejöttek. Régen, a Roxfortban is. Én azóta is hiszek benned. És hiszen neked. Ha te azt mondod, hogy valami nincs rendjén, akkor az úgy is van.
- Kösz. Hazavihetlek? – tartotta az ajtót a nőnek Harry.
- Igen, jó lenne, kösz – tipegett ki az úttestre Hermione, s elhelyezkedett a fűtött ülésen. Harry becsukta rá az ajtót, s megkerülte a kocsit, s beült a kormány mögé. Szótlanul ülték végig az utat a Weasley-házaspár házáig. Harry halkan gurult a járda mellé, s rátaposott a fékre. Hermione keze az ajtónyitó kilincset keresték.
- Figyelj, Hermione! – szólalt meg Harry az utat bámulva.
- Igen Harry? – fordult felé nagy levegőt véve Hermione.
- Mit szólnál, ha holnap este, elmennénk moziba? – kérdezett rá Harry. Hermione bámulta hosszú másodpercekig. Harry szavakba öntötte a vágyát. Évek óta nem tette ezt. De igen, át akar menni az ő világukba. Moziba menni újra, mint régen és popcornt és cocacolát inni. Hermione ezt érti, ebben biztos volt, de ezt senki más nem értené.
- Benne vagyok. Kösz a meghívást – lehelte halkan Hermione ,s kinyitotta az ajtót.
- Akkor holnap. Jó éjt! – kapcsolta rá a gyújtást újra Harry, s ahogy Hermione becsapta az ajtót el hajtott az éjszakába. Hermione sokáig bámult még a távozó autó után. Tinédszerként kapott utoljára mozimeghívást, amikor még otthon lakott a szüleivel. Te jó ég! Mennyire régen volt! Valamiért ez a tervezett mozikiruccanás feldobta egy kicsit. És igen, várta a másnap esti mozizást, Harryvel. Ezt sem Ron, sem Ginny nem értené. De ők ketten, a mugli világból érkezettek igen. Jó lesz ismét visszatérni a régi világba egy kis látogatásra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Dehogyis vetted el a kedvem az írástól. :) Van kedvem írni, csak most szokásos írói válság jelenség telepedett rám. Hogy nem fog e csappani az olvasottsága - az a kevés is - a történetnek, ha most grifivel is szinesítem.
Blaise/Daphné természetes hogy marad. Ők tartják bennem a lelket, és most ők a legizgalmasabb mozgatói a történetnek, nélkülük el sem tudnám képzelni a Draco/Pansy történeteket, Ők már szerves velejárói a mardekárnak.
Kitartást a ZH-khoz szorítok neked. Nekem is akad még egy pályázat, amit be kellene már fejezni valahogy...és a szokásos suli, munka, háziasszonykodás, jó lenne négy részre szakadni és akkor minden menne normálisan.
De már közeleg a hétvége...és akkor talán lesz időm írni is most.
Puszi: Callie