|
22. Éjszakai kimenő
callie 2011.11.05. 22:31
A délután lassú csendességgel telt, Draco alig emlékezett a részletekre. Hallotta, ahogy délután négy körül hazaér Daphné. Kopogott a cipője a kövezeten, szokásos pattogós, csipőringós mozgását is ismerte hozzá, ahogy magas sarkú cipőjében elillegett az ember mellett. Úgy mozgott mint egy macska. Körbesündörögve a férfiakat. Nyilván a lépcsőn még apró kézitükrében rúzsozta a száját, mint ahogy már annyiszor látta tőle. Zavarba ejtő volt, hogy Blaise feleségének szokásait sokkal jobban ismerte, mint a saját feleségéét. Persze Daphné és Draco mozgott többet a kúrián. Blaise ha hazaért a szobájában kuksolt, könyveket olvasott hajnalokig és közben csendes részegségig itta magát. Pansy a szobájába zárkózott és Merlin tudja mit csinált egészen vacsoráig, amikor a konyhában sertepertélt és vagy egyedül vacsorázott, vagy csatlakoztak hozzá mások is. Blaise hat óra környékén ért haza, erős dohányszagot terjengetett az előtérben, és hozzá olyan hatalmasakat és jóízűket ásított, amilyet senki más. Fáradt léptekkel felbandukolt az emeletre és csend. Pansy fél hét környékén indult le a konyhába vacsorát készíteni. Hétkor már biztos, hogy lent volt. De már fél kilenc is elmúlt és a nő most nem jött le. Draco a whiskysüveget nézte maga előtt. Az asztalra borulva bámulta már órák óta, aztán töltött. Elmélkedett, talán el is bóbiskolt aztán megint ivott. Nincs vacsora. Még jó, hogy reggel kilencre senki más nem volt a kúrián csak ő és Pansy. Furán vette volna ki magát, ha egy másik házaspár is reggel náluk készülődik. Aztán este kilenc körül ismét cipőkopogás hallatszott. Sőt erőszakos, éles, sietős. Az emeletről. Blaise is homlokráncolva felkapta a fejét. Daphné magassarkúban este kilenckor?
- Blaise, fent vagy még? – kopogtatott be türelmetlenül Daphné.
- Igen, mondjad mit akarsz? – kiáltotta ki Blaise, s közben igyekezett eltüntetni a gyógyítói szakkönyveket, az összeset begórta az ágyba és rádobta a takarót, éppen mielőtt a nő benyitott.
- Mit csinálsz? – mérte végig Daphné.
- Iszok – felelte Blaise, s a borosüvegre mutatott.
- Jó program – lépett be a hálószobába Daphné, s a hátát Blaise felé fordította. – Segíts kérlek, mindig Pansy szokott segíteni, de ő most nem nyit ajtót, vagy lehet itthon sincs – rántotta meg a vállát Daphné. Blaise nézte a türkizszín ruha selyemanyagát. A cipzár csak a nő derekánál volt felhúzva. Blaise a nő mögé lépett, s meleg tenyerét a felesége hátához érintve, egy határozott mozdulattal felhúzta a cipzárt.
- Kösz – akart is indulni Daphné, de Blaise a derekánál fogva visszatartotta.
- Hova mégy? – kérdezte érdeklődve.
- Megbeszélésem lesz – rázta haját hátra Daphné, szándékosan Blaise arcába csapva a fekete tincseket. Blaiset megcsapta Daphné egzotikus illata, s ettől megindult ereiben a vér.
- Este kilenckor? – kérdezte gúnyosan Blaise.
- Úgy van, igen, sietek Blaise engedj el – akarta lefejteni a férfi ujjait a derekáról Daphné.
- Figyelj cicus, tudod, hogy ezt nem veszem be – csengettek a bejárati ajtón.
- Mennem kell Blaise! – próbált elhúzódni Daphné. De Blaise teljes ölével a nő formás fenekéhez simult.
- Ebben a ruhában? A fél feneked kivan – tiltakozott Blaise.
- Blaise! Ez egy tisztességes ruha – tiltakozott Daphné. Blaise végigmérte a ruhát. Valójában tényleg csaknem térdhajlatig ért, de valahogy az egész anyag mégis olyan ingerlő volt. A magában gyűrt türkiz anyag szorosan követte Daphné vonalait. Rásimult formás kerek melleire, széles csípőjére, szép ívű fenekére és feszült a combjain. Hozzá illő magassarkú szaténcipő volt a nőn. S a szemfestéke is pontosan ugyanezt a színt követte. Tökéletesre rúzsozott ajkai csókra ingereltek bárkit ,aki ránézett. Újra megszólalt a kapucsengő.
- Lekísérlek! – hagyta Daphné derekán a kezét Blaise, s előretolta a lépcső felé a nőt. Daphné tiltakozni akart, de Blaise ügyet sem vetve rá, tolta maga előtt karjával megtámasztva a nő derekát. Ajtót nyitott. Blaise mérget mert volna venni rá, hogy ki áll az ajtóban. És nem tévedett. A már túlságosan is jól ismert, hajszálkás öltönyös, magas férfi állt az ajtóban. Blaise mindent értőn meredt Daphnéra.
- Jó estét! Richard Collins – nyújtott kezet udvariasan a férfi, s várakozón viszonozta Blaise pillantását.
- Blaise Zabini – szorította meg a férfi kezét Blaise. Hogy ez a férfi mindig ilyen nyugodt és tökéletesen érzelemmentes! – Daphné a feleségem.
- Igen tudok róla. Én pedig a főnöke – bólintott kimérten a férfi. Blaise továbbra is csak bámulta a férfit. Egy arcizma sem rezdül. Ez a férfi egy acélszobor. Igaz, hogy most kéri ki egy másik férfi feleségét, hogy aztán lefeküdjön vele, s még csak a szeme sem rebben. Még csak zavarban sincs. Mocskos pénzemberek! – mérgelődött Blaise. Blaise futólag felmérte a párt. Daphné felvetett fejjel állt Richard mellett, hosszú haja lágyan omlott a vállára a kebleire a hátára, sűrű fekete szempillái rebbentek, ahogy Blaiset figyelte. Kidugta a nyelvét és lágyan megnyalta az alsó ajkát. Tipikus mozdulat. Mégis minden férfi bedől neki. Blaise is. Csak bámulta a felesége ajkait. Pedig számtalanszor látta már, ahogy Daphné ezt a mozdulatot teszi. Gyönyörű ajkai vannak, olyanok, amit egész nap éjjel és nappal csókolni kellene. Daphné olyan érzékien tudott mimikázni, hogy az valami őrület volt. Egyszerre lehetett a szemhéját látni, ahogy megrebbennek a sűrű szempillák, ahogy a smaragd szemekben lapos fény villan. Teljesen mindegy a nap melyik szakaszában volt, Daphné mindig szép volt és tökéletes, tetőtől talpig.
- Ilyen későn is munka? – nézett kettejükre Blaise.
- Régen mindig este dolgoztam Blaise – emlékeztette hidegen Daphné.
- Mehetünk Daphné? – kérdezte közönyösen Richard, s Daphné felmosolygott rá, gyönyörű gyöngyházfény fogaival.
- Igen készen vagyok - Blaise gyűlölte ezt a nagy egyetértést. A férfit, aki ki tudja hányszor megkapta a feleségét. S most a nő neki dolgozik. De még ő is kijátszhatja a lapjait.
- El sem búcsúzol szerető férjedtől cicám? Egy kis búcsúcsók? – nyújtotta a nő felé várakozón a tenyerét Blaise. Több volt ebben a mozdulatban a parancs és utasítás. Blaise még ha csak ennyivel is, de a másik férfit akarta bosszantani. Daphnénak felvillant a szeme, megrebbentek a sűrű pillák, harciasan, dühösen, de Richard elé lépve Blaise mellkasára tette a kezét, hosszú lakkozott körmeit végighúzta Blaise nyaki ütőerén és Blaise a birtokos elsőbbségével tapasztotta Daphné frissen rúzsozott ajkaira a száját. Karjával átkarolta a nő formás derekát, tenyere akaratlanul is újra és újra Daphné fenekén köröztek, kívánatos, telt idomaitól csak ha ránézett készen állt egy szeretkezésre. Daphné erőszakosan tépte el száját a csókból.
- Jó éjt drágám, remélem nem fogsz tudni egyhamar elaludni – sziszegte fagyosan és Richardba karolva átsétáltak a férfi fekete sportkocsijához. Legalább mutattunk egy kis bemutatót a rohadék Richardnak! Blaise bevágta az ajtót, s a szalon felé indult. Meglepődve látta, hogy a szőke hajú férfi az asztalra borulva iszogat.
- Ó, heló, azt hittem csak én vagyok visszaeső – igazgatta meg feltűrt ingujját Blaise, s egy széket kifordítva leült Dracóval szemközt, s a szék karfájára könyökölt. – Hallgatlak.
- Itt járt a házassági felülvizsgálati bizottságtól, egy nő – motyogta lassan Draco.
- Vagy úgy – bólintott lassan Blaise, s előhalászott egy cigarettát a tárcájából. – S hogy ment?
- Borzalmasan, veszekedtünk Pansyval, aztán…lerohantam…ő meg…sírt… - ömlött ki Dracóból az egész. – Hülye vagyok hogy elmondtam – túrt a hajába Draco, holott már így is szanaszét borzolta szőke tincseit. – Adj egy szálat nekem is! – Blaise meggyújtotta Draco cigarettáját is, s együtt fújták az asztal fölé a füstöt.
- Mindannyian máshogy vészeltük át a Voldemort utáni éveket – emlékeztette Blaise, s kiválasztott egy sörösüveget a többi közül. Felbontotta és meghúzta. – Még egy hónapja se találkoztatok újra. Gondold el, feleségül vetted, kirúgták, összefutott Potterrel a bálon, aztán a felügyeleti bizottság, és erre te még megkoronázod egy letámadással?
- Tudom, barom voltam, csak fel akartam rázni, értésére akartam adni, hogy ő most már ismét az aranyvér krémjéhez tartozik. Hogy nem akárki lett, hanem egy Malfoy felesége – bámult a poharába Draco.
- Nem állhat át egyik napról a másikra Draco. Daphné most húzott el éjszakai mulatozásra. Richarddal…
- Féltékeny vagy?
- Borzalmasan – fújta ki a füstöt Blaise. – El se tudom mondani mennyire. És közben magam sem értem miért. Tudom kit vettem el. Egy színésznőt. Nem is akármilyet. Daphné... Szexszimbólum érted? – túrt a hajába idegesen Blaise.
- Hogyne érteném – bólogatott Draco.
- Az egész varázsvilág ismeri, és a fele meghágta! – pöccintette le a hamut dühösen megbökve a szálat Blaise.
- Ha ez megnyugtat, én például nem voltam vele – forgatta az üres kristálypoharat a kezében Draco.
- Nem tudom, hogy ez megnyugtató-e. Tudod végigmegyek az utcán, és fogalmam sem lehet ki ismeri még úgy a feleségemet mint én. Pontosabban ki az aki nem ismeri. S tudod mi hozza rám leginkább a frászt?
- Nem. Mi?
- Hogy józanul kizárt dolog, hogy le tudnék feküdni a saját feleségemmel. Egyetlen egyszer tettem meg, akkor is ájulásig becsápolva. De utána napokig azon rágódtam, hogy vajon milyen teljesítményt nyújtottam. Micsoda összehasonlítási alapok lehetnek előttem, mögöttem és érted. Egy színésznő! Mi van, ha az egészet csak megjátssza? Igazán sohasem tudhatom, hogy mikor őszinte és mikor van az, hogy csak elhiteti velem, hogy élvezi. Érted?
- Hát ebből a szemszögből még mindig én vagyok jobb helyzetben. Nekem nincsenek ilyen gondjaim. A feleségem az első számú tabu – húzta el a száját Draco. – A tied a második számú tabu.
- Draco belerángattál minket a zavarosba – húzta meg a sörösüveget Blaise. – Jobb ha nem gondolok rá, hogy Daphné Richarddal van ma este. Holnap vizsgázom a Mungóban, megyek vissza a könyvekhez – emelt el még egy sörösüveget az asztalról Blaise, mielőtt felállt. Draco nem marasztalta. Mindenkinek megvan a maga gondja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Mh, örülök, hogy egy lélegzetelállító fejezettel szolgálhattam ma estére:) nagyon tetszett nekem is a Daphné/Blaise évődés, ráadásul Daphné most tényleg nagyon vonzó volt. Blaise úgy tűnik egyelőre még nem akarja megosztani a többiekkel gyógyítói terveit, ahogy Daphné gringottsbeli jelenléte is még nem esett le komolyan a két férfinak. Idővel csak rájönnek a változásokra.
A továbbiakra is jó olvasást;)
Puszi: Callie