Vadhajtások varázsa
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Aranyszabály a mardekárban
Roxfort hetedév Carrow tanítások
 
Menü
 
Draco/Pansy (nagy11)
 
HP nyomán DM és a...
 
Tom Denem trilógia
 
A Lestrange-ház
 
Mardekár reménysége
 
Új világ fic
 
Roxforti jegyzetek
 
Mardekár pincéje '98 - névsor
 
Smaragdkövek
 
Aranyvérű gardróbok
 
Szavazóüst
Lezárt szavazások
 
MR 1. kötet - A Végzet Pálcája
MR 1. kötet - A Végzet Pálcája : 25. Közelítő Éj

25. Közelítő Éj

callie  2011.11.08. 21:06


A Malfoy-kúria törött kristálycsillárai különös szórt fényt adtak az előtérnek. Daphné, aki minden este későn is járkált a kastélyban pontosan ismerte ezeket a fényviszonyokat. Hűvös a kastély! - borzongott meg fekete csipkebetétes selyemblúzában. S ma este még a szokottnál is kihaltabb. Senki sincs itthon. Daphné már csaknem bánta, hogy visszautasította Richard ajánlatát, egy kis könnyed esti szórakozás még mindig jobb, mint egyedül sertepertélni a hatalmas Malfoy-kastélyban. De szakítani akart az eddigi életével. Bele sem gondolt, hogy az új élet ellenben sokkal magányosabb. Mint a ma este. Draco és Pansy házon kívül volt már legalább egy órája. Daphné unottan hajolt közelebb az előcsarnok foltokban megvakult tükréhez. Tucadjára húzta át a rúzzsal az ajkát. Mit csináljon? Még legalább egy óra tétlen ébrenlét, hiszen még csak fél kilenc! A statisztikai számsorok már egyetlen halmazzá folytak össze a szeme előtt, lehetetlenség ma már értelmes munkát végezni. Richard hazament a feleségéhez. Daphnét pedig az üres ház üdvözölte amikor hazaérkezett, néhány órával később pedig a Malfoy házaspár érkezése sem tűnt tartósnak. Daphné a tükörben figyelte, ahogy kecses ívű szemöldöke közelít egymáshoz, ahogy arra gondol, vajon Blaise mit művelhet ma este, hogy nincs a kastélyban. Blaise itthonlétéről gyorsan meg lehetett bizonyosodni. Átható cigarettaszag érkezett volna a férfiszárny felől, s minden negyed órában üvegcsilingelés, ahogy Blaise a whiskysüveg nyakát a pohárhoz érintve újra tölt. Amikor Daphné éjnek idején mezítláb osont le némi altató kortyért a bárszekrényhez, mindig látta, a Blaise ajtaja alatt kiszűrődő fényeket. Mikor aludhat? Mert hogy egész éjszaka égett nála a gyertya az is biztos. Minden este. Vagy gyertyafény mellett alszik? De ez sem lehet, hiszen rendszeresen köszörülgette a torkát, ezt jól hallotta, amikor elsuhant a folyosón. Daphné végighúzta nyelvét kirúzsozott ajkán. Milyen bosszantó is! Blaise volt az egyetlen akire bizton számíthatott, hogy itthon tartózkodik este hat után. Igaz bezárkózva a szobájába és égetve a gyertyát, a cigarettát és vedelve a whiskyt. De legalább itthon volt. Hol lehet?

Mintha csak válaszként érkezett volna, nyikordult a bejárati ajtó, éles füttykíséret követte a belépőt, férfias nevetések harsantak. Blaise betette maga mögött a bejárati ajtót, s fátyolos szemekkel leplezetlenül végigmérte a tükörhöz hajló női testalkatot. Daphné fekete passzos szoknyában, fekete körömcipőben és fekete csipkefelsőben volt, a kosztüm blézerét már régen levetette. Daphné sötét szempillája hűvösen rebbent, ahogy elkapta a férfi tekintetét. Visszazárta a rúzsra a kupakot, s megfordult, hogy felvetett fejjel visszavonuljon a női szárnyba. Elkésett. Blaise ruganyos léptekkel lépett a feleségéhez, s tenyerét az asszony csípőjére csúsztatta.

-         Kocsmáztál? – kérdezte fagyosan Daphné, ahogy megcsapta az alkoholillat.

-         Ünnepeltem – vigyorogta Blaise, s tekintette a blúz kivágásán nyugodott. Daphné telt fehér keblei megemelkedtek, érzéki kontrasztban a csipkeszegéllyel, amely selymesen simult a nő bőrére. Meg kellett érinteni, ingerelte, hogy érezze a selymes bőr és a ruhaanyag találkozásának lágy halma.

-         Vedd le rólam a kezed! – hajtotta hátra a fejét Daphné, s haja a tükör előtti komódra borult, lágyan cirógatva Blaise ujjait, ahogy felsiklottak a nő hátán. Blaise könnyű, határozott irányítással átlendítette a nőt, s átforogtak az ablak elé. Érezték egymás combjának feszülő játékát, Blaise térdét Daphné lába közé nyomva tartotta fogságban a nőt.

-         Egészen más terveim vannak ma éjszakára – súgta Daphné hűvös fekete hajába Blaise.

-         Nem… érdekel, hogy mit… tervezel – hunyta le a szemét Daphné, s bosszantotta, hogy alig képes koncentrálni arra, mit akart mondani.

-         Eláruljam mit akarok tenni veled? – csúsztatta Blaise forró ujjait Daphné kecses fehér nyakára, s beletúrt a sűrű fekete hajzuhatagba.

-         Mit? – formálta bágyadtan Daphné, s fel-felrebbent a szempillája, ahogy Blaise meleg barna tekintetét kereste, a szép ívű, húsos ajkak azonban elterelték a figyelmét. Blaise haja a homlokába hullott, s karjával magához szorítva az ablakhoz préselte Daphnét.

-         Ájulásig akarlak csókolni! – lehelte Blaise, s lecsapott a frissen rúzsozott kéjesen pihegő ajkakra. Daphné felnyögött a csókjukba, s hófehér fogaival Blaise alsó ajkát harapdálta. Blaise türelmetlenül nyúlt a csipkeblúz alá, s végigsimította Daphné remegő testét, fel egészen a telt keblekig. Daphné ernyedten omlott a karjába, s vékony meztelen karjait átvetette Blaise vállán. Ellenállása ha volt is, már darabokra törve hullott szét. Tényleg majd elájult Blaise csókjától. A férfi lázas türelmetlenséggel tolta fel rövid szoknyáját a csípőjére, s két hüvelykujját a bugyi vékony pántja alá csúsztatva egyetlen mozdulattal letolta, a sötét alsónemű könnyedén hullott a földre. Daphné kábán lépte át körömcipőivel, s csak azt érezte, hogy Blaise a komódra ültette, s ő hátravetett fejjel fogadja a behatolást. Blaise végigsimított a hosszú női combokon, s fátyolos szemekkel nézte a lehunyt pillákat, a szép női arcot, s hallgatta Daphné kéjes sóhajait.

-         Blaise! Ne! Ne hagyd abba! – sikoltozta, s a kristálycsillárok, s az üres előcsarnok verte vissza Daphné éles kiáltásait. – Igen! Ó Igen! – Daphné testén apró remegések futottak végig, ahogy a gyönyör hullámai végigfutottak rajta, s Blaise a nő hajába fojtva nyögését követte őt a csúcsra. Daphné még mindig görcsösen kapaszkodott belé, lassan ernyedt el Blaise karjaiban. Forró nedvük a komód hideg lakkozott anyagára folyt.

-         Daphné! – mormolta Blaise mámorosan a nő egzotikus illatú selymes tincsei közé.

-         Blaise én… - köszörülgette a torkát Dahpné kijózanodva, s zavartan lebbent meg a szempillája, ahogy felocsúdott a bódult révületből. El akart húzódni, de Blaise még szorosabban a karjaiba vonta, s a komódról az ölébe kapta.

-         Csss! Ne szólj semmit! Ma velem jössz! Az én hálómban alszunk! – jelentette ki határozottan Blaise, s vészesen imbolyogva, de feljutott Daphnéval a karján az emeletre.

 

Draco leállította a motort a kastély bejáratánál. Szürke acélos tekintete Pansy pillantását kereste. Pansy a füle mögé igazította a haját, majd hirtelen feltépte az ajtót, s kiugrott a kocsiból.

-         Pansy beszélnünk kellene! – szólt utána Draco.

-         Késő van, majd máskor! Köszönöm a vacsorát! – hadarta egy szuszra Pansy, s keze a kapukilincset kereste. Draco sietett a segítségére, s belökte neki az ajtót.

-         Azt mondtam beszélhetnénk! – nyomatékosította Draco.

-         Ne játszd a főnököt, még nem vagy vezető Draco! – csattant élesen Pansy.

-         No lám, visszatért a régi Pansy, elég volt méregdrága kelmébe csavarnia magát?! – kérdezett rá gúnyosan Draco. Pansy megtorpant a lépcsőn, s szembefordult a férfival. Ó igen, ez az a Draco Malfoy akit mindig is ismert. A hideg, arrogáns, érzéketlen férfi. Aki sérteget, gúnyolódik, s közben szürke szeme akár a köd mindent eltakar a gondolataiból.

-         Bár a kívánságod teljesítettem, mindez a tényeken nem változtat – lépett le hozzá egy lépcsőfokot Pansy.

-         Miféle tényeken? – ráncolta a homlokát közönyösen Draco.

-         Hogy a pénzedet igaz elfogadtam, de téged soha! – sziszegte Pansy.

-         Ugyan drágám! Akkor miért menekülsz a közelemből ilyen reszkető félelemmel? – kérdezett rá könyörtelenül Draco.

-         Csak mert undorodom a gondolattól is, hogy hozzám érj! – fújtatta Pansy, s hátat fordított, hogy továbbhaladjon, de Draco a csuklóját elkapva visszarántotta.

-         Az én pénzem bánja, kíváncsi vagyok, hogy a fehérneműd is megérte-e az árát és a csomagolás növelte-e az értékét annak, amit megvásároltam,… egy életre! – szűrte a fogai közt Draco. Pansy keze dühödten lendült, de esélytelenül. Draco fürgébb és erősebb volt nála.

-         Eressz el!

-         Húzd vissza a vadmacska karmaidat szívem!

-         Ne szólíts így!

-         Miért cserélted akkor le a ruhatárad? Miért törekedtél, hogy annyira a kedvemben járj, ha nem azért, hogy célt érj el vele? – szegezte Pansynak a kérdést Draco. Pansy meredten nézett rá, s összepréselte a száját. – Látod Pansy! Soha, soha nem vagy hajlandó beszélni velem! – eresztette el hirtelen Draco, s Pansy a korlátnak tántorodott. Draco visszalépett a lépcsőn, s az előcsarnok tükrében követve mozdulatait idegesen túrta át a haját. Feszülten vágta zsebre az öklét, s visszafordult Pansy felé. – A mindenit is Pansy! Megesküdtünk!

-         Ne ordítsál! Felvered az egész házat és nem csak ketten lakunk itt! – szólt rá erélyesen Pansy.

-         A birtok az enyém! Azt csinálok amit akarok!  - nézett fel a lépcsőn álló Pansyra dacosan Draco. Pansy a korlátba kapaszkodva meredt a férfira. Draco idegesen rángatta a nyakkendőjét, hogy lazuljon a nyakánál a szorítás, s látszott, hogy zsebre dugott kezét ökölbe szorította.

-         Mi bajod van?! – förmedt rá Pansy türelmetlenül.

-         Minden! – Draco összehúzta a szemeit, s hátat fordítva a tükörben szembenézett magával, majd Pansyt figyelte, ahogy a lépcsőn áll. – Megesküdtünk, de nem veszem észre, hogy hitvesem lennél!

-         Férfiak! – nézett fel a kopott csillárra gúnyosan Pansy. – Ennyire ez kell, akkor tessék… - Pansy lesietett a lépcsőn, s megállt közvetlenül Draco előtt, s az arcába sziszegte: - itt vagyok, vedd el ami a tiéd! – Draco farkasszemet nézett a nővel. Érezték egymás leheletét, de a testük nem ért össze. Pansy elszántan szemrebbenés nélkül nézett fel Dracóra. Draco szürke szeme kifürkészhetetlen volt, aztán hátrált egy lépést, ezzel megszakítva a szemkontaktust és kikerülve Pansy intim szférájából, s az emelet felé indult. – Gyere utánam! – szólt hátra fojtott hangon. Pansy nagyot nyelt, de követte a férfit az emeletre. Meglepődve tapasztalta, hogy a férfi nem a hálószobák felé vette a lépteit, hanem a nagy kétszárnyú könyvtárszoba ajtaját nyitotta ki. Ahogy Pansy belépett Dracót követve, már égtek a gyertyák a kandelláberekben. Pansy becsukta az ajtót maga mögött, s nekitámaszkodott.

-         Itt akarod? – nézett végig a poros könyvtárszoba szánalmas összevisszaságán. Nem éppen szüzesség elvesztésére ideális hely. Főleg nem egy nászéjszaka elhálásához. Igaz, voltaképpen Dracóval még mindig nem házasok.

-         Felejtsd el! Hagyjuk a szexet Pansy! – legyintette le Draco, s egy vaskos kötetet felütve átnyújtotta Pansynak.

-         De hát akkor… - Pansy értetlenül lépett közelebb, hogy átvegye a bőrkötéses könyvet, amit Draco felé tartott. Felismerte a képet. Hogyne ismerte volna. A végzet pálcáját ábrázolta a kép. Tussal rajzolt középkori skicc volt.

-         Több támogatást kérek Pansy. Amikor a hitves szót használom azt a szó szoros értelmében értem. A szóban benne van a hit szó. Feltűnt már neked? – sandított rá Draco, Pansy futólag összecsukta a könyvet, ahogy felpillantott Dracóra a könyvből, majd újra szétnyitotta, s megbűvölten nézte a pálcarajzot.

-         Persze, hogy feltűnt – jegyezte meg futólag Pansy.

-         A hitvest , úgy értem, hogy legyünk igazán hittársak. Légy a társam abban, amiben hiszek. Azzal, hogy a szobádban tengődsz nem jutunk előbbre – mondta komolyan Draco, s az íróasztalnak dőlve, zsebre tett kézzel fürkészte a feleségét. – Támogass Pansy!

-         Ha az ágyadba fekszem kellően megtámogatlak? – húzta el a száját Pansy, s futó pillantást vetett Dracóra  a könyvből felpislantva. Draco nyersen felnevetett.

-         Maró vagy Pansy, mint mindig. De pont ezt…hiányoltam nélküled – bazsalyogta Draco. – Ejtsük a témát! Belátom, hiba volt egyáltalán felhoznom. A házasságunk üzlet, és én nem vagyok valami egyenes az üzletben, belátom. Igyekszem javulni, ha te is jobban támogatod az elképzeléseimet. Talán így kompromisszumra jutunk.  – Pansynak egyáltalán nem tetszett Draco mondatainak tartalma, de helyette inkább ismét a könyvbe mélyedt.

-         Másolatot akarsz készíttetni igaz? – kérdezett rá nyíltan Pansy.

-         Nem véletlenül vettelek feleségül – sóhajtotta Draco, s kivette a nő kezéből a könyvet. – Úgy van. Jól átláttad a tervem. Hogy elodázzam a lelepleződést, természetesen szükségem van, egy pontos másolatra. Mivel Dumbledore emlékét mindenki tiszteli, a pálcát nem fogják használni, tehát fel sem tűnik, hogy közönséges hamisítvánnyal van dolguk. Ezzel időt nyernénk. Sok időt.

-         S nem árt, pontosan ismerni a pálca felépítését és művészi kidolgozását ahhoz, hogy tökéletes másolatra cserélhessük az eredetit. Utána nézek még a Londoni közkönyvtárban, hogy mit lehetne fellelni. Persze nem árt, ha álcázva. Nem szeretném ha összefüggésbe kerülne a nevem és a Végzet Pálcája után kutató személy – gondolkodott hangosan Pansy.

-         Igen, én is így gondoltam – tette vissza az asztalra a kötetet Draco.

-         S lesz, aki elkészítse nekünk a hamis Bodzapálcát? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Lesz, te azon ne törd a fejed – tette keresztbe a karját Draco.

-         Akkor ezt megbeszéltük – indult meg a könyvtárszoba ajtaja felé Pansy.

-         Pansy! – lépett a nő után Draco, de nem ért hozzá. Pansy habozva fordult meg. – Az előzőt felejtsd el!

-         Elég nehéz lesz – jegyezte meg szárazon Pansy. Draco fáradtan dörzsölte át a homlokát.

-         Nem akarom, hogy kötelességednek érezz valamit, pusztán mert a nevemet viseled – szólalt meg rekedten Draco.

-         Te úgy gondolsz rá mint kötelességteljesítésre? – emelte meg futólag a szemöldökét Pansy.

-         Vajon hány pohár pezsgővel kell leitatnom téged, hogy engedj a kísértésnek? – nézte félrebillentett fejjel a feleségét Draco. – Úgy tűnik, két pohár pezsgő nem elég – állapította meg különös fénnyel a szemében.

-         Soha nem lesz olyan nagy a kísértés, hogy engednem kellene neki, akármennyit is ittam – súgta bizonytalanul Pansy.

-         Biztos vagy ebben? – lépett Pansyhoz Draco, s Pansy kénytelen volt felfelé nézni, most hogy a férfi felé magasodott. Tágra nyílt szemmel nézett rá. Draco azonban nem a szemét nézte, csak a száját. Pansy visszatartotta a lélegzetét, s hátrálni akart egy lépést, de mintha földbe gyökeredzett volna a lába, csak állt, s ahogy Draco lehajolt az ajkaira ő leeresztette a szempilláit. Gyengéd csók volt, semmi követelődzés nem volt benne. Inkább csak kérdés, puhatolódzás. S mielőtt elvesztették volna a fejüket véget is ért. Draco felemelte a fejét. – Még mindig biztos vagy benne?

-         Khm…jó éjszakát Draco – súgta Pansy.

-         Egyetértek. Nem szeretnélek leitatni ahhoz, hogy lefeküdj velem. Ha megtörténik, azt akarom, hogy mindketten teljesen tudatában legyünk annak, hogy mit teszünk. Kivárom a pillanatot, amikor megtörsz Pansy. Hidd el, kötélidegeim és végtelen türelmem van, mert az enyém leszel egyszer és ezt mindketten tudjuk! – suttogta halkan. Pansy dobogó szívvel hallgatta az elszánt mondatokat. Draco annyira eltökélt volt, mint aki tudja, hogy miről beszél, s hogy amit mond, abban igaza van. Félelmetes volt a tudat, hogy bár semmit sem tesz érte, mégis egyre inkább láthatatlan szálakon közelebb kerül hozzá Pansy. Akaratán kívül. Megrémült a saját gondolataitól. Mi van, ha már most is csak Draco akaratán múlt, hogy nem tették meg?  Pansy szinte kimenekült a könyvtárszobából, s Draco a könyvtárszoba ablakán kinézett a sötét parkra. Nagy sóhajtással hallgatta ahogy elhalnak Pansy léptei a folyosón.

 

 

2 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2011.11.09. 12:48
callie

Szia Sugi!

Mh Daphné és Blaise most igazán elragadott engem is:D Szeretem az ő elsöprő erejű érzékiségüket, hogy nem gondolkodnak csak engednek a vágyaiknak és ösztöneiknek. Örülök, hogy neked is tetszett :) Ők ketten igazán nem tudják tartani magukat a megállapodásukhoz...valahol ez tőlük nem is meglepő:)

Pansy most nekem is úgy tűnt, hogy már ismét a régi önmagához hasonlít, aki nem zavartatja magát és ha kell visszaszól bárkinek:) Blaise és Draco - Sejthető volt, hogy nem sokat ér nekik, hogy mit ígértek a házasságkötéskor. De nem is lennének férfiak, ha nem próbálkoznának. SZóval becsületükre legyen, azért mégiscsak férfiból vannak.

Dracoban nekem is nagyot ütött, hogy nem a leitatós megfektetős változatot tűzte most ki célul. Hanem éppen ellenkezőleg. Azt szeretné, ha Pansy tudatosan lépne. Így megmaradhat a tisztelet egymás iránt. Csak így sokkal kitartóbbnak is kell lennie. Pansy nem az a fajta nő, aki egykönnyen beadja a derekát. Nos majd kiderül ki törik meg hamarabb. Draco önfegyelme, vagy Pansy tartása.

Nagyon örülök, hogy neked tetszőre sikerült írnom;)

Pusz: Callie

Idézet
2011.11.08. 22:08
sugi

Szia!

Merlinre! Azt hittem kiesik a szívem a helyéről, annyira dobogott. Callie, ez a fejezet fenomenális lett. Csodálatos, leírhatatlan. Vad, szenvedélyes, buja, érzéki. Daphné nem tud ellenállni, ahogy sejtettem :) Hát igen, a nagy szerelem. Tetszik Pansy karaktere. Kezd végre magához térni. Ebben a fejezetben is az jön le, ami eddig. A férfiak nem tartják be az ígéretüket. Itt most konkrétan a szexre gondolok. Mert egyik sem látszatházasság. Draco is szeretné végre Pansyt megkapni. Aranyos volt, hogy nem akarta leitatni, ez valamiféle tiszteletet ébresztett bennem. Pansy még tartja magát, de meddig?

 Pussz Sugi

 

             

             

Draco & Pansy
 
Szalon
 
Idézet

„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./

 
Forradalom/Revolution
 
Így írtok ti
 
D&P novellák
 
Versek
 
D&P szerepjáték
 
Muglivilág soraiból
 
Szombati boszorkány top 10
 
Könyvespolc
 
Malfoy-gyűjtemény
 
Malfoy képtár
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?