|
29. Hullámzó érzelmek
callie 2011.11.12. 23:44
Daphné különös dübögésekre ébredt. Miért van az, hogy hétvégén sem pihenhet az ember rendesen ebben a házban? Az olívazöld organzafüggönyökön beszűrődött a reggeli napfény. Daphné bágyadtan emelgette még álmos pislogással szempilláit, s a másik oldalára fordult.
- Ne aludj vissza Cicám! – hallatszott közvetlenül a füle mellett, s az ágy másik végén érezte, hogy a férfi az ágyra nehezedik, s besüpped alatta a kényelmes matrac.
- Mit keresel itt? – lebbentek fel vadul a sötét szempillák, s Daphné hatalmas smaragzöld szemei egyenesen a véreres, mély karikás mogyoróbarna szempárba meredtek.
- Reggel van kicsim – búgta Blaise, s Daphné orrát megcsapta az erős whiskyszag, ahogy Blaise lélegzete elérte az arcát.
- Tűnj innen, részeg vagy! – akart elhúzódni Daphné, de Blaise többszörösen mellényúlva, de elkapta Daphné karját, s az ágyhoz szegezte. Daphné tiltakozni próbált, de Blaise nyelve mélyen behatolt a szájába.
- Ne tiltakozz! Ne szólj semmit! Reggel van édesem és ígérem, hogy a magamévá teszlek! – mormolta Blaise, s tapasztalt mozdulattal húzta fel Daphné hálóingjének szegélyét, s mielőtt Daphné feleszmélt volna Blaise nyelve már megérintette legérzékenyebb testrészét. Daphné felnyögött, s tenyerével próbálta eltolni Blaise fejét, de aztán csak beletúrt a sötétbarna hullámos hajba.
- Ne tedd ezt velem! – nyalta meg újra és újra az ajkát Daphné. Mellei az ég felé ágaskodtak, a lábai meg-megremegtek Blaise kényeztetésétől.
- Ez volt a leghőbb vágyad! Teljesítem, minden kívánságodat Daphné! Szerelmem – mormolta Blaise, ahogy ajkaival végigcsókolta Daphné lapos hasát, szép formájú köldökét, s a hullámzó keblekre tapasztotta szomjas ajkait. Daphné halk sikkantást hallatott.
- Utálom, hogy elgyengülök tőled! – lihegte Blaise vállába kapaszkodva.
- Szeretlek Daphné, annyira szeretlek! – ölelte szorosan magához Blaise, s Daphné ernyedt testét az ölébe vonta. Daphné hálásan hörgött fel a behatolástól, s teljesen nedves ölébe fogadta Blaise vágyát.
- Hagyd, majd én! – búgta kacéran Daphné, s Blaiset az ágyra döntve kezdte mozgatni a csípőjét. – Szeretnék neked mutatni valamit! Elvégre mégiscsak tíz évig ebben volta ma legjobb – húzta végig gyönyörű lakkozott hosszú körmeit Blaise mellkasszőrzetében apró köröket írva. S Daphné különös táncot lejtette az ölén, hosszú fekete haja a hátán hullámzott mozgás közben, keblei ringó hintázása minduntalan Blaise tekintetét vonzotta. S Daphné kéjes nyögdécselései kísérték az aktust. Csodálatos hangja volt, melyet egyetlen zenekar, egyetlen hangszer sem tudna visszaadni. Már csak Daphné kéjes sikoltozásainak hallatától is elmenne, nem hogy így, hogy a nő csípőjével olyan műveleteket hajt végre vesszőjén, amiről még álmában sem vetődött volna fel. Hasának domború íve mintha különös ősi jegyeket rajzoltak volna a levegőbe mozogtak minden irányba Blaise csípőjén, s Blaise képtelen volt visszafojtani feltörő nyögéseit. Kezével minduntalan kereste a nő puha halmainak érintését, végigsimította, markolta a nő mellét, derekát, mellét, de hagyta, hogy Daphné irányítson. Ahogy szereti. Daphné imádott irányítani az ágyban, ezt mondta, ő diktál. Hát legyen! Daphné ölében mintha egy hatalmas vákuumba veszett volna, szipppantotta mélyen magába, s minden egyes csípőrezzenés és mozdulat újabb és újabbb csúcsok felé hajszolta. Daphné hatalmas, hosszú orgazmussikolyokkal élvezett el, Blaise-el egy időben, s ájultan zuhant Blaise mellkasára. Blaise a kielégüléstől elbóbiskolt. Daphné lágy cirógatással simítgatta a férfi mellkasán a megnyerő kedves kis göndör szőröket. Blaise bágyadtan tért magához az ébresztéstől.
- Arra a megállapításra jutottam, hogy az a legjobb ha nem beszélünk egymással, van valami amiben mindennél jobban megértjük egymást – vigyorgott rá Blaise, s lefogta a nő izgató ujjait. – Ne csináld! Képtelen lennék még egy menetre Cicám! Bármennyire is nagy volt az extázis kielégültem. Kiszívtál belőlem mindent – nyomott futó csókokat a nő ujjbegyeire.
- Azért ne nézz engem se telhetetlennek. Mit gondolsz egymásnak adták a kilincset az ajtóm előtt a férfiak?
- Hát erre gyanakodtam – ásított Blaise.
- Hozzám csak bejegyzés után lehetett jutni. És csak hétvégén dolgoztam ezt te is tudod. Egy hétvége, egy este és egy férfi.
- Ahhoz képest Richard elég sokszor megkapott – fintorgott Blaise.
- Nem akarok róla beszélni, s azt mondtad én se említsem – figyelmeztette Daphné.
- Igaz. Ez egyszerűen fantasztikus volt Daphné.
- Örülök, hogy tetszett – nyalta meg az ajkát Daphné.
- Huh, fogalmad sincs mennyire jó volt. Soha, soha nem voltam még ennyire mélyen, félelmetesen jó volt, de hogy csináltad? Szinte minden másodpercben úgy éreztem, hogy végem és ehhez képest a végletekig nyújtottad. Értessz hozzá Cicám, nem is akárhogy! – túrt a nő hajába Blaise.
- Köszönöm, volt időm kitanulni – húzta el a száját Daphné.
- Ezt nem lehet tanulni, őstehetség vagy, csak épp eleget gyakorlatoztál
- De csakis azért hogy a premieren tökéletes legyek. Veled – hajtotta Blaise vállára a fejét Daphné.
- Önző vagyok csak magamról beszélek, és neked…neked milyen volt? – simította át Daphné csípőjét lágyan Blaise.
- Amilyennek álmodtam. Te vagy a legjobb Blaise – mormolta Daphné álmosan. Kéjesen Blaise oldalához gömbölyödött mint egy kiscica.
- Ezt megnyugvással hallom – nyomott futó puszit Daphné feje búbjára Blaise mielőtt elnyomta mindkettejüket az álom.
Pansy idegesen igazgatta a haját. Újra és újra megnézte a tükörben nem esett e lejjebb a tupírozás, minden tincs tényleg a helyén van-e. Annyi estélyen, ünnepségen rendezvényen volt kamaszkorában. Mégis úgy érezte, most ez valamiért másabb mint a többi. Különlegesebb. Nagyobb a tétje, és ettől idegesebb is lett. Futó koppantás szökkent az ajtón.
- Tessék! – szólt ki Pansy, s a tükörben látta is, hogy ki a belépő. Kitágult pupillával legeltette a szemét a tükörképén. Draco makulátlanul festett. Fekete méretre szabott öltönye, és a precízen megkötött nyakkendő, a fényesre pucolt fekete bőrcipő. Draco elegánsan egyszerűen elképesztően jól festett. Frissen mosott hajjal, és kábító arcvízének illatával hűvös, kimért és egyben tökéletes volt. Pansynak már a látványtól megroggyantak a térdei. Mi lenne ha hozzámérne vagy …megcsókolna? – Pansy elhessegette magától a gondolatot, s ismét saját tükörképét nézte, végül bizonytalanul Dracóra emelte a tükörben a tekintetét.
- Na? Milyen vagyok? – kérdezte ingatag hangsúllyal. Draco tekintete szinte felperzselte a tükröt. Pansy ében haját a homlokából hátra, és oldalt fésülték, szép ívű emelést vittek a hajkoronába és az ében tincsek között huszonnégykarátos fehérarany tiara tartotta meg a feltűzött tincseket. Daphné készítette ki Pansy arcát, a különös ezüstös rózsaszínes szemhéjpúder és a rafinált sötét pillák még hatalmasabbá, és egyben sejtelmesebbé tették Pansy szemét. A rúzsa színében köszönt vissza a ruha szilvás árnyalata. Az egész anyag lágy esésű sűrű, több rétegű puha muszlinanyagból készült, apró uszályos végződéssel és a ruha anyagából készült a könnyű kendő, amit Pansy nyakán hátra vetettek és leért egészen tédhajlatig a két vége. Pént nélküli ruha volt, de mégis diszkréten takarta Pansy kebleit, ennek ellenére Draco folyamatosan tudatában volt a sűrű sötét szilváslila ruhaanyag emelkedésének és süllyedésének Pansy mellkasán.
- Elbűvölő – ejtette ki rekedten Draco, s torokköszörülve előhúzott egy fekete bársonytokot a zakója zsebéből. – Úgy érzem ezek még hiányoznak – kapcsolódott össze a tekintetük a tükörben, s kivette a hosszú lecsüngő gyémánt fülbevalókat. Pansy mögé lépve csak a tükörben figyelte ujjai mozgását, s lágyan Pansy fülébe akasztotta a szép ékszert. Pansy zavartan érintette meg az értékes gyémántfülbevalót. – Tetszik? – krákogta Draco.
- Nagyon szépek. Köszönöm. Te választottad? – fordult a férfi felé Draco.
- Igen, azt mondtam, egy különleges nőnek, egy különleges alkalomra vásárolom – mosolygott különös szájrángással Draco.
- Az első nagybemutatónkra gondolsz? – nézte még mindig a gyémántokat a tükörben Pansy.
- Nem. Ma vagyunk…egy hónapos házasok – mondta furcsa rezgéssel a hangjában Draco. Pansy ráemelte a tekintetét. A palaszürke szemekben mintha parázs égett volna, vagy csak a gyertyalángokat veri vissza így a szembogara?
- Tényleg…igazad van. Már ennyi ideje…! – súgta elgondolkodva Pansy.
- Sajnálom, hogy nem hagytam akkor több időt az előkészületekre. Rád aggattam anyám ruháját. Nem így kellett volna. Már bánom, mert megérdemeltünk volna egy jobb esküvőt. Amit nem kapkodunk így el. Próbálom törleszteni a dolgokat. Gondoltam talán ezzel sikerül enyhítenem valamit – tette zsebre zavartan a kezét Draco.
- Igazán kedves, hogy gondoltál rá – fordult meg Pansy, s suhogott a szoknyája minden lépéséhez. Szép hangja volt a ruhasuhogásának. Mintha tényleg ünnep lenne.
- Nem Pansy. Én…rád gondoltam – mondta komolyan Draco. Pansy megdermedve meredt rá. Nem tudta mit szólhatna. Vagy tehetne. Draco sóhajtva nyújtotta a karját. – Mrs. Malfoy? – kérdezte kedélyesen, s Pansy apró bizonytalan ingással elfogadta a karját. – Ne bánkódjunk az ezüstlakodalmat igazán megünnepeljük majd – kacsintott mosolyogva Draco.
- Úgy legyen! – mosolygott zavartan Pansy. Csendesen hallgattak az operáig. Draco elgondolkodva ült a bársonyülésen, Pansy idegesen. A szoknyája redőivel babrált. Amikor a kivilágított épület előtt megállt a fogat és a hatalmas nyüzsgés beszűrődött a fogat belsejébe Pansyt páni félelem fogta el. Képtelen lesz végigcsinálni. De ekkor Draco bátorítón megszorította a kezét, s egy határozott mozdulattal kinyitotta a fogat ajtaját. Draco szállt le elsőként, s lesegítette, az egyedi tervezésű, egyszerű, mégis elegáns, drága kelmébe öltözött Pansyt. Ahogy a tiarán megcsillant a fény a körülöttük állók feléjük fordultak. Pansy Dracóba karolva közönyösen haladt végig a vörös szőnyeggel leterített lépcsőkön. Könnyedén csippentette fel szoknyája anyagát, s közben lepillantott a karikagyűrűjére. A sok pompa, a drága ékszerek és ruhák közt, a karikagyűrűje puritán egyszerűsége volt a legmegkapóbb számára egész megjelenésében. Ami a kapcsolatuk tisztaságát és egyszerűségét és örökkévalóságát jelképezte. Lopva Dracóra pillantott Pansy. Végülis egy hónapja házasok. De még nem háltak együtt. Draco becsületére legyen mondva, soha nem erőszakoskodott, nem kényszerítette rá magát. Azt a néhány kellemes, néha szenvedélyes csókot leszámítva, amit Draco kirohanásaiban váltottak, igazán mindenben tartotta magát az elképzeléseikhez. Pansy leereszkedett a páholyuk bársonyülésére. Tényleg ezt akarta? Kit áltat itt tulajdonképpen? Amikor éjszaka egyedül fekszik az ágyban és Draco csókjaira gondol. Tulajdonképpen ki az akit megfoszt az örömöktől. Dracót, vagy inkább saját magát? Pansy úgy tett, mintha a programfüzetet tanulmányozná, de valójában lázasan kavarogtak a gondolatai. Egy hónap, s Draco szavakkal igen, de tettekkel alig fejezte ki, hogy akarna tőle bármit is. Igaz ő sem mutatott irányába különösebb hajlandóságot. Való igaz, nem könnyítette meg Draco dolgát. A szüntelen visszautasításaival. Draco mégis önmérsékletet gyakorolt, miatta. Pansy megilletődve ült a Malfoy-páholyban. Draco, a férje, az egyetlen az egész varázsvilágban aki tiszteli őt. És tiszteletből sosem erőszakolta rá magát. Pansy lehunyta a szemét. Draco tiszteletben tartotta a kívánságát. Ez nem elég meggyőző tény, hogy talán mégsem olyan rossz a házasságuk? A tisztelet nem az utolsó dolog, erre sok mindent lehet alapozni. Pansy itt és most kezdett ráébredni, hogy valójában nem is Dracótól fél, hanem saját magától. Azért nem mer nyitni Draco felé, mert attól fél, hogy ő maga fog beleszeretni a saját férjébe. És aztán mi lesz vele? Mi lesz, ha nem elégszik meg már azzal, hogy Draco befogadja az ágyába, de a szívébe és az érzelmeibe soha? Ha Draco beavatja a tervébe, a gondolataiba, de érzelmileg távolságot tart majd tőle, s ez neki már nem lesz elég, mert neki Draco egészen kell?
- Minden rendben Pansy, rosszul érzed magad? – érintette meg Pansy térdét gyengéden Draco. Pansy szemei felpattantak, s Draco arcán mintha aggódást vélt volna átsuhanni.
- Nem, minden rendben Draco – mosolygott rá bíztatóan Pansy s a páholykorlátra helyezve alkarját lenézett a zsöllye nyüzsgő tömegére.
- A varázsvilág krémje, jól nézz szét Pansy. Mert ebben a habostortában kell majd felmásznunk a a tetejére, átverekedni magunkat a csupa méz ás máztengeren. Mert nem tudhatod ki lesz barát és ki lesz ellenség. S hogy mikor váltogatják házuk oldalán a zászlókat széljárástól függően. Megosztottá vált a mardekár. Senkiben sem bízhatunk csak magunkban Pansy – nézett körbe a páholyokon Draco. – Itt van Rita Vitrol. Már elfoglalta helyét az újságírópáholyban. És feltűnően téged fixíroz – súgta Draco, miközben a zenekari árokban mozgolodó zenészeket figyelte. – Bólints neki oda. Épp elég negatív cikket jelentetett már meg rólad, ideje, hogy ismét tollat ragadjon és a csinos pulicerpennájával kivételesen dícsérően írjon rólad. Üdvözöld hát, hogy részedről béke van – Pansy tekintete találkozott a szemüveges provokatív nő pletykaéhes hiúzszemével, s rezzenéstelen arckifejezéssel, de üdvözlésképpen megbillentette a fejét felé. A nő viszonozta a fejbiccentést.
- Tökéletes vagy – villant rá Draco szeme. – Viszont van egy rossz hírem. Anyámék is itt vannak – Draco a nyitott páholyajtókon keresztül meglátta a beszélgető idősebb Malfoy-házaspárt.
- És ez mit jelent? – nézte nyugodt tekintettel a páholyokba érkező embereket Pansy.
- Tudod, ez családi páholy Pansy. A Malfoy-családé, tehát ők is ide fognak jönni. Meg kell osztoznunk velük. Bár ez a mi ügyünknek még kedvez is. Higgyék csak, hogy a családban minden rendben van. Jó, ha együtt látnak minket.
- Anyád nem fogja végigülni az előadást velem egy páholyban – sandított Pansy a férjére.
- Dehogyisnem. Ugyanis ha van, amit anyám jobban utál még nálad is, az a botrány. Kénytelen lesz tehát végigülni az előadást velünk együtt, hogy ne keltsen feltűnést – nyugtatta Draco. – Nem számítottam rá, hogy ma ők is eljönnek – vallotta be Draco.
- Draco! Örülök, hogy látlak fiam – lépett be a páholyba Lucius Malfoy, kifogástalan bordó felöltőben, könnyed fekete sétapálcával és hosszú egyenes szőke hajjal.
- Mrs. Malfoy, nagyon örülök, hogy ismét találkozunk. Remélem kellemesnek találja a Malfoy-páholyról a rálátást – hajolt meg Pansy felé előzékenyen Lucius Malfoy, és Pansy mögött helyet foglalt a bársonyszékben.
- Valóban páratlan a rálátás Mr. Malfoy – jegyezte meg kimérten Pansy.
- Az biztos, hogy remek a rálátás. Remélhetőleg nem feltűnő a korai gyermekáldás esete még ezen az őszi napon – húzta fel az orrát Narcissa Malfoy, s királykék selyem ruháját nagy körülményességgel igazgatta a páholyszékében.
- Áldás vagy átok. Nehéz eldönteni igaz, Mrs. Malfoy? – kérdezett rá gúnyosan Pansy.
- Így van. Bár ez esetben talán inkább az utóbbi – szegezte Pansyra jégcsap tekintetét Narcissa. Draco bazsalyogva hallgatta a két nő szópárbaját. Azt tudta, hogy Pansyt nem kell félteni, de az anyját sem. Ha Pansyn kellő érték van, akkor egyszerűen verhetetlen. Draco ezt már megállapította korábbról. Pansynak tényleg igazán az előkelő külsőségek adták vissza az önbizalmat, amitől ismét önmaga lehetett. Ezért nem sajnált ehhez a fellépéshez kellő galleont áldozni felesége megjelenésére. És jól sejtette. Pansyról minden sértés pattant le, mintha meg sem hallaná őket. Érdekes. Pansy megtehette volna, hogy rendre utasítva közli az anyósával, hogy nem várandós. Valamiért azonban Pansy mégsem tette. Meghagyta Narcissa Malfoyt abban a hitben, amiben Draco. Tehát nem cáfol rá a férje kijelentéseire. Ez igazán pozitív. Pansy előbbre helyezi hát mégis Draco érdekeit, a saját önbecsülésénél? Pedig tisztázhatta volna a félreértést itt és most. Nem lett volna belőle semmi. De Pansy mégis hallgatott. Miért? A fények elhalványultak, s a páholyokra kellemes félhomály ereszkedett. Fellebbent a függöny és a nyitánnyal megkezdődött az előadás. Draco Pansy székének a karfájára helyezve a karját az asszony füléhez hajolt.
- Ha szabad a feleségemnek egy bókot mondanom – lehelte Pansy apró fülcimpájára Draco. – ellenállhatatlanul gyönyörű vagy ma este! És büszke vagyok az én gyönyörű feleségemre! – igazgatta meg Pansy vállán a lehulló stólát.
- Draco! – súgta zavarában Pansy, s leheletnyit elpirult a bók hallatán. Draco szürkéskék szemvillanással bejárta Pansy arcának minden szegletét, mielőtt ajkaival a nő ajkára hajolt. Pansy ajka lassan engedett a nyomásnak, s rebegő ajkakkal engedett utat a férfi betolakodó forró nyelvének. Pansy mély levegőt vett, s viszonozta a csókot, mely alig pár pillanatig tartott, de Pansy mégis megszédült tőle. Ahogy Draco elhúzódott tőle és az előadás felé fordított a figyelmét Pansyban furcsa hiányérzet támadt. Draco le sem véve a szemét a színpadról Pansy kezét az ölébe vonta és két keze közé zárva megszorította. Kéz a kézben ülték végig a darabot, a szemközti páholyokból pedig oda-odapislantottak a Malfoy-páholyban tündöklő elegáns asszonyra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Pansy reprezentálás közben a leginkább önmaga. Ahogy Draco is látja, hogy Pansy annál magabiztosabb, minél több páncél veszi körül. és ez kétségtelenül anyagi vonzatban mérhető. De hát Pansy éppen ettől lesz Malfoy...és az ami. Draco mellett. Ahogy megszokhattuk a párostól. Nekem is nagyon tetszett ez a régi jól ismert Pansy. Ő mindig nagyon hiányzik nekem és msot örültem hogy viszont találkohattam vele:)
Most már igazán benne vagyunk a történet sűrűjében, zajlanak az események és kezdenek rendeződni a sorok.
Puszi: Callie