|
30. Apai figyelmeztetés
callie 2011.11.13. 14:48
Draco megállíttatta a Malfoy-címeres fogatot a villanegyed egyik feltűnő, saroktornyos háza előtt. Pansy végigpásztázta tekintetével a fekete kovácsoltvas kerítést, a hosszú hatalmas ablakok nagy belmagasságot sejtettek. Vöröstégla épület volt, sűrű sövénykerítéssel az út mentén.
- Bemegyek. Velem tartassz? – fordult felé Draco. Szürke szőrmekalapja egészen a szemöldöke vonaláig ért.
- Nem, inkább nem – rázta a fejét Pansy s igazgatni kezdte fekete bőrkesztyűje ujjait.
- Legalább az ünnepekkor együtt kell ellátogatnunk – figyelmeztette Draco, s lelépett a fogatról.
- Jó, majd az ünnepek alatt – követte Pansy is indulatosan.
- Hol leszel addig? – csapta be a fogat ajtaját Draco.
- A Temzébe vetem magam – morogta rosszkedvűen Pansy.
- Pansy!
- Inkább azzal foglalkozz, hogy beszerezd azt, amit kértem! – toppantott Pansy, s köszönés nélkül sarkon fordult, s otthagyta a járdaszegélynél Dracót. Draco fejrázva követte a távolodó nő alakját, majd rákopogtatott a fogat oldalára, hogy indulhat. Draco felsietett a villa lépcsőin, s meg sem lepődött, hogy a bejárati ajtó még a kopogtatása előtt kinyílt. Anyja bizonyára az emeleti ablakokból leste az utat, Draco bejelentette, hogy ma ellátogat hozzájuk.
- Pansyt miért nem hoztad? – kérdezte Lucius Malfoy.
- Fontos elintéznivalója akadt – vette le a sapkát a fejérők Draco, s a fogasra akasztotta. A tükörhöz lépve igazgatta szőke tincseit.
- Igazán sajnáljuk – ment a dolgozószobája felé Lucius Malfoy. Draco pontosan értette a jelzést. Ha nem a szalonban várják, akkor komoly megbeszélésnek néz elébe. Csak férfiak közt. Lucius Malfoy az ezüsttálcáról felemelte a whiskyispoharát.
- Nem akart találkozni anyámmal – tette be maga mögött az ajtót.
- Meg tudom érteni – pillantott a mennyezet felé Lucius, s a fiának is töltött a borostyánszínű italból. Draco elvette a poharat, s az egyik bőrfotel támlájára könyökölve nézett fel apjára. Lucius Malfoy kortyolt egyet. Szürke sólyomszemeivel szemrebbenés nélkül a fiát fürkészte. Összepréselte a száját, majd újra kortyolt a whiskyből. Draco csendben várta, hogy apja belekezdjen a mondókájába. Pattogott a tűz a kandallóban, kattogott az ingaóra a kandalló felett, s a néma csendben hallotta, ahogy Lucius Malfoy torkán végighalad az erős ital.
- Nem is terhes igaz? – szegezte fiának a kérdést. Draco fújtatva húzta fanyar mosolyra a száját, s áttette egyik kezéből a másikba a whiskyspoharat. Remek ürügy volt rá, hogy megszakítsa a szemkontaktust az apjával. Ahogy megcserélte a poharat a kezében koppant az aranygyűrűje a kristályon, kedves, vidám, élénk csilingeléssel. De mégis hasította a levegőt. Lucius Malfoy is felismerte a hangot, s erre még erősebben préselte egymáshoz két fogsorát. Draco belebámult a poharába, nézte a borostyán szín világossárgás és sötétbarnás árnyalatát, ahogy a tűz fénye játszott a folyadék színével. Értelmetlen lenne tagadni. Az apja is tud számolni. Ha tényleg a terhesség miatt házasodtak volna, Pansy már a negyedik hónapban lenne. Vagyis látható jelei lennének. Pansyt pedig ma is láthatták, mint ahogy a héten kétszer is. A Halloween-partyn és a töksütő versenyen, ahol Pansy volt az egyik legtehetségesebb aranyvérű boszorkány.
- Persze, hogy nem az. Ahhoz szexelni is kellene – préselte ki indulatosan a fogai közt a szavakat, s egy hajtásra kiitta a maradék whiskyt a poharából. Az ablak felé sétált, ruganyos léptekkel, s út közben lecsapta a poharat az ezüst tálcára. Lucius Malfoy szemrebbenés nélkül fogadta a kifakadást. Draco nyers volt, feszült és rosszkedvű, de ami a leginkább kibukott a szavaiból, az az elégedetlenség hangja volt. Draco bosszankodva bámulta a a ház előtti fák lombjait. Ezt nem kellett volna közölnie, egyszerűen csak kibukott a száján. Az apjának semmi köze a magánéletéhez. Főleg nem a hálószobatitkaihoz.
- Olvastam a Susan Bones ügyről. Felismerem benne a módszereidet fiam – jegyezte meg ridegen Lucius Malfoy.
- Nem tudom miről beszélsz – feszült meg Draco háta, s Lucius Malfoynak ez nem kerülte el a figyelmét.
- Kitépték a nyelvét! A te bosszúd ilyen brutális Draco! – felelte vontatottan Lucius.
- Így jár mindenki, aki egyetlen rossz szót mer szólni a feleségemre! – fordult szembe vad elszántsággal Draco. – Egyébként úgy hallottam egészen tűrhető új nyelvet varázsoltak neki. Kíváncsi vagyok olyan tüskés-e mint amilyen volt – mosolygott gonoszul Draco.
- Megvédted és bosszút áltál.
- Megalázták!
- Minden fontos társadalmi eseményen ott vagytok. Anyád összeszámolta az elmúlt két hónapban hat hétvégi társasági rovat szólt Pansy Malfoyról közvetve vagy közvetlenül. Anyád teljesen kiborult!
- Nem tehetek róla, hogy anyám még egy nyamvadt sütőtököt sem képes megsütni! – jegyezte meg gunyorosan Draco.
- Anyád nyílt támadásnak vette. Pansy Malfoy a saját menye lekörözi! Fogalmad sincs milyen hisztérikát kellett végighallgatnom.
- Anyámnak észre kellene vennie, hogy az ő ideje lejárt, ideje visszavonulnia és megtartania a méltóságát. Elérte azt a kort amikor át kell engednie a fiataloknak a terepet. Természetes, hogy a húszas évei végén járó Pansy Malfoy érdekesebb beszédtéma, mint az ötven fölötti Narcissa Malfoy.
- A sütőtökös eset óta anyád már látni sem hajlandó, ezt mondta – adta át az üzenetet Lucius.
- Túlreagálta. Anyám eleve nem is tud főzni, nem értem miért is vette fel a versenyt Pansyval. Ez valami női versengés, amit egyáltalán nem értettem részéről! – túrt a hajába Draco.
- Térjünk vissza az eredeti témára! Feleségül vetted ezt a nőt, s azóta feltűnően sokat foglalkoztok a reprezentálással, te fiam, aki a nyáron hetekig ki sem jöttél a kocsmából, hulla részegen tengődtél egyik helyről a másikra! Draco engem ne etess! Én ismerlek fiam, átlátok az üzérkedéseiden! És nem tetszik az út amin elindultatok!
- Nem tudom miről beszélsz!
- Merlinre, dehogyisnem tudod! Feleségül vettél egy nőt, akihez saját bevallásod szerint hozzá sem nyúlsz, aki se nem szép, se nem okos, se nem gazdag. Viszont tökéletesen eljátsza neked a politikusfeleséget. De én ismerlek Draco! Te nem törvényes politikát akarsz!
- Pansy igenis hogy megfelel erre a szerepre! Ráadásul…szerintem tűrhetően okos és szép…
- Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy szerelmes vagy belé. Mert vak vagy ha nem látod reálisan a feleséged.
- Teljesen mindegy! Az én feleségem. Elég ha nekem tetszik. Más nem kell, hogy szépnek lássa!
- Nem lesz jó vége ennek Draco! Jobban örültem volna, ha megmaradsz a kocsmánál. Mert akkor legalább életben maradsz…
- Neked maradtak még kapcsolataid a minisztériummal, hogy látják a felbukkanásunkat? – kérdezett rá nyíltan Draco.
- Ah – legyintett Lucius. – Ők nem veszik észre az ilyen kis nüanszokat. Főleg mert nem ismernek téged. De én igen. S ez éppen elég volt hogy kikövetkeztessem, mit is akarsz valójában. A társaság nagy része azt hiszi, amit Rita Vitrol is hisz, amikor rólatok ír. Hogy csak csináljátok magatok körül a fesztivált, szórjátok a pénzt a drágábbnál drágább ruhákra, ékszerekre, s a pompával, a csillogással és a felelőtlen pénzköltéssel próbáljátok visszaszerezni a bukás utáni évek kudarcát, és Pansy hírnevét. Úgy tartják hogy üres fejűek és gazdagok vagytok semmi több. Potter viszont úgy hallom azért figyelemmel kíséri a mozgolódásotokat.
- Igen, Potter bosszantóan kiismert a Roxfortban. Vele és az egykori DS-tagokkal jobb vigyázni.
- Tehát ezért vetted el? Kellett egy társ, akivel végigviszitek a kálváriát?
- Többé-kevésbé igen.
- Úgy tűnik Pansy boldogul is a feladatával, sőt egészen ügyesen.
- Igen, én is így látom.
- De mégsem vagy elégedett.
- Magam sem tudom miért érzem ezt. Pansy mindenben mellettem áll. Az összes rendezvényen káprázatos, ahogyan viselkedik, ahogy megjelenik, ahogy elképzeltem, minden a terv szerint halad. Hogy megnyerte a sütőtöksütő versenyt még talán hab a tortán. Ami tovább erősíti bennem, hogy mennyire jól döntöttem, amikor feleségül vettem. Melyik aranyvérű ért a konyhai üstökhöz? Szinte egyik sem. De Pansy ezzel ismét irányt mutatott az aranyvérű nőknek és ami a legfontosabb, hogy a mi korosztályunknak, a fiataloknak! Hogy igenis legyenek olyanok mint ők. Egy igazi aranyvérű mindenhez ért! – Draco elégedetten dörzsölte össze a tenyerét. – Igen. Így akartam. Pontosan így. Hogy Pansy legyen a minta, és Rita Vitrolt még csak le sem kell fizetnünk, azonnal megérezte, hoyg erről kell írnia. Azt akarom, hogy minden korombeli aranyvérű nő olyan legyen mint Pansy.
- Egy nő, aki mindenhez ért, de nem osztja meg a férjével a hitvesi ágyat? – szúrta közbe gúnyosan Lucius Malfoy, ezzel megszakítva Draco ömlengését. – A külvilág felé Pansy a tökéletes feleség, de otthon? Magatok közt? Úgy veszem észre ez a feszültség forrása nem igaz?
- De igen. Csak…csakhogy így szólt a megállapodásunk…
- Belegondoltál mit művelsz Draco? Pansyt bálvánnyá teszed. Vagyis ahogy ő viselkedik úgy fog minden Pansy-korabeli nő is viselkedni. Egy ilyen megegyezéssel, a hátatok mögött ki fog halni az egész aranyvérű társadalom! Komolyan fiam még az is jobb lett volna, ha tényleg azért veszed el, mert gyereket vár tőled! – fröcsögte Lucius Malfoy felháborodottan. – Ha a ti példátokat követik akkor hova jut a varázsvilág? Mindenki pénzt herdál, ruhakölteményekben páváskodik, és közben…? Magja szakad minden aranyvérű családnak?
- Jó tudom…a számításokba hiba csúszott. Én is látom – dühöngött Draco. – Erre bevallom nem gondoltam.
- Szerinted nekik nem fog feltűnni, hogy miért nincs gyereketek?
- Lehetne erre is megoldást találni. Például nem lehet gyerekünk, vagy valami hasonló – kapott észbe Draco.
- Csodás – fújtatott Lucius Malfoy. – Remélem azt is tudod Draco, hogy az ezer éves Malfoy családfa utolsó hajtása te vagy. És őseink öröksége száll majd vissza a minisztériumra…
- Ne ess túlzásokba apa!
- De igen is túlzásokba kell esnem, mert a fiam elbarmol mindent! Költöd a pénzt erre a nőre, akinél anyád lappföldi érzelmei is forróbbak! Mi lesz így velünk Draco? A családdal?
- Jaj nem tudom! Most képtelen vagyok ezen gondolkodni!
- Pedig nem ártana.
- Azt hiszed nekem nem fordultak meg ezek a fejemben? Főleg, hogy utánanézett Pansy a kérésemre a statisztikai iratoknak. Tíz évvel ezelőtt az aranyvérű férfiak fele meghalt. Csonka családok maradtak, sokan csak lánygyerekekkel. Hogyan építhetek komoly ütőképes aranyvérű sereget, amikor nincsenek katonáim?
- És a ti példátokra még annyi sem lesz…
- Minden családba legalább két-három fiúgyerek kellene, hogy komoly seregem legyen mondjuk tizenhat- húsz év múlva. Sürgősen aranyvérű népességrobbanásra lenne szükségem. Ha a harcok elhúzódnak, azt akarom hogy húsz év múlva olyan sereget tudjak kiállítani, amivel szemben esélytelen lesz az ellenállás. Egyszerű tömegfölény. Csak hát katarzis utáni éveket élünk. Amikor minden aranyvérű egy vesztes, sőt inkább két vesztes háború után nem is akar egyáltalán gyereket vállalni.
- Mint például ti is.
- Igen. Nem tudom mi a francokat csináljak! – fakadt ki kétségbeesetten Draco, s ingerülten leült apja egyik fekete bőrfoteljébe.
- Ha adhatok egy tanácsot, tedd, amit eddig is. Mutass példát! – ült le a fiával szemközti fotelba Lucius.
- Ez nem ilyen egyszerű. Mégsem erőszakolhatom rá magam – túrt a hajába fáradtan Draco.
- Akkor nem tudom mi lesz az aranyvér jövője Draco…elkezdtél valamit, ezt érzik az aranyvérűek is. És a név kötelez. Malfoy vagy. Mindenki tudja, hogy egy Malfoyra érdemes odafigyelni. Észre sem veszed és követni fognak. Mindenben…
- Pont ezt akartam. Csak akkor amikor formálódott az egész, Pansyval lefektettük a házasságunk alapjait. És bizonyos dolgok nem voltak benne a tervben…
- Az élet nem a tervek szerint alakul Draco.
- Talán, de nem Pansyval! – temette az arcát a tenyerébe Draco. – Igazad van apa. Elégedetlen vagyok a házasságommal, mert…sokkal többet akarok a külsőségeknél!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia gita!
Lucius józanságát én nagyon tudom értékelni, mert én ilyennek látom őt. Sokat megélt ember már ő. Megjárta az Azkabant, állt a jó majd mivel hű maradt a rossz oldalon is. A minisztériumban igyekezett előbbre vinni családja érdekeit. Egyszóval ismeri a világ járását. És ez a bölcsesség és tapasztalat kell hogy beszéljen belőle. Legalábbis én ilyennek látom.
Ő már lenyugodott. ezért tisztábban látja fia terveinek hibáit is. És természetes tőle, hogy az idősebb nemzedék tagjaként a fennmaradás körül járnak a gondolatai. Az aranyvér társadalmi problémáis és szociológiai problémáit ő jobban látja, mint az aki maga a probléma. Elvégre Draco és a korosztálya nem gondol bele abba, hogy a tinédzserként megélt háború után rajtuk múlik a varázsvilág jövője, beleértve ezt az utódnemzésbe is. A Malfoyok külösönen érzékenyek erre, hiszen majdnem elvesztették a fiukat. természetes, hogy aggódnak, mi lesz, ha Draco követve a kora normáit nem hajlandó továbbvinni az ősi vért.
Lucius Malfoy ezért beszélget el a fiával, hogy hát hohó fiatalember, oké hogy világmegváltó terveid vannak, de kinek váltod meg a világot, ha nem a gyermekednek?
Draco és Pansy kapcsolata. Nagyon takargatják egymás elől az érzéseiket, de hát mindketten féltik a szívüket, mert ismerik a másik lélekbe gázoló stílusát. Reméljük ráébrednek, hogy együtt jobb mint külön:)
Folyt. köv.
Üdv: Callie
„ Szia callie!
Eleddig ez a fejezet a történet esszenciája! Luciust mindig is kedveltem a regényeidben, és most sem csalódtam. Megragadta a győzelműk kivívásának a sarokpontját, hiszen ha kihalnak, akkor küzdeni sem érdemes, nagyon jól rávilágította Draco figyelmét a legfontosabbra. Kíváncsi vagyok, hogy birkóznak meg a fatalok a gondolattal. MErt biztos vagyok benne, hogy ha tudnának egymás érzelmeiről, akkor semmi akadálya nem lenne az aranyvérű társadalom Malfoyokkal való benépesítésének, de így még biztos jó pár kört le kell futniuk és sok félreértést elredeznük.
Narcissa lappföldi érzelmein majd megszakadtam a nevetéstől :))
várom a folytatást!
üdv
gita