|
35. Kettős kereszt
callie 2011.12.22. 18:43
Ropogott a friss hó a talpuk alatt. Blaise szeme minduntalan megakadt az előtte lépdelő Daphné formás hátsóján, amely ki-kivillant a méregzöld bársonykabát alól. A nő fekete bőrcsizmája egészen a térdkalácsáig ért, szorosan simult szép, formás lábaira, s hozzá, fekete szövetszoknyát hordott, ami szabadon hagyta a szép testszín harisnyát Daphné formás combjain. Blaise majdnem beleütközött, mert későn vette észre, hogy a felesége megállt előtte a hóban és visszafordult hozzá.
- Ne felejtsd el, kettőnk közül én vagyok a profi! Szóval ne cseszd el nekem! Csak maradj mindig mögöttem, és játszd el élethűen az egyetlen feladatot, amit kijelölt számodra az élet: tégy úgy, mintha a férjem lennél! – sziszegte Daphné lekezelő stílusban.
- Nem lesz gond bébi! – vigyorgott rá Blaise. – Mégis hogy akarod?
- Csak figyelj és tanulj! – csapta hátra hosszú éjfekete haját Daphné, és belépett a Roxfort kapuján. Szinte azonnal ráláttak a nagytermet uraló hatalmas feldíszített karácsonyfára. Alig lézengtek a kastélyban.
- Mrs. Zabini! – kiáltotta az enyhén beszédhibás férfi, lenyalt haja hosszan a homlokába hullott, még az ünnepek alatt is látszott, hogy zsíros.
- Mintha csak Pitont látnám! – dünnyögte Blaise, Daphné fülébe, ahogy birtoklón átkarolta Daphné derekát.
- Csak Piton hangja és beszédstílusa díjnyertes volt az övéhez képest – húzta széles mosolyra az ajkát Daphné, ahogy meglátta az eléjük siető Neville Longbottomot.
- Ó, drága igazgató! El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy fogad minket! – húzódott el Blaise karja alól Daphné, és fekete kesztyűjével egész alkarját ráhelyezte Neville karjára.
- Nem is számítottam rá, hogy ilyen pontos lesz. Órát lehetne igazítani önhöz Mrs. Zabini! – folytatta a magázást távolságtartóan Neville.
- A pontosság… a királyok udvariassága! – kacsintott Daphné, s csak Blaise hallotta ki az éles hangvételt és elszántságot Daphné hangjából. – Mehetünk, igazgató úr! – nyomta meg fagyos nyomatékkal a szót Daphné, s Blaise csak fohászkodott, hogy Neville a nyájasság álarcát képtelen felismerni. Daphné csillogó szemekkel, nézett végig a Roxforton, és minden apróságról áradozott, hevesen gesztikulált, vékony bőrkesztyűs ujjaival, pedig újra és újra inzultálta Neville Longbottom testi szféráját. Blaise-t ez rendkívül bosszantotta, de nem szólhatott semmit. Daphné alakított, és az alakítása tökéletes volt mint mindig. Ha Blaise nem tudná, Daphnénak mennyi negatív emléke kötődik a Roxforthoz, még ő maga is elhinné, hogy Daphné szerelmes az épületbe és a diákévek hangulatába, mint ahogy ezt most előadja Neville Longbottomnak.
- …persze a férjem nem érti ezt, ő sosem lelkesedett úgy az új rendszerért mint én, és főleg szeretett Dumbledore igazgató úrért, Merlinnel együtt nyugodjon békében – sóhajtozott Daphné,s kezét a mellkasára helyezte, s látszott, hogy telt keblei megemelkednek a légvételtől a keze alatt.
- …igen, hogyne… - motyogta Longbottom, s a kis mesterséges dombfelé mutatott. – Erre tessék! – Daphné megilletődötten pislogott fel a márványlépcsők felé, s mintha szempilláin valóban könnycseppek lebegtek volna. Blaise kétkedve követte őket. Daphné Longbottom karjába kapaszkodott, ahogy meglátta a márványkövezetre helyezett testet.
- Hát itt nyugszik, ő! A legnagyobb varázsló! – lebegtette könnytől nedves fekete szempilláit, s közben megnyalta vérvörösre rúzsozott ajkait. – Ezt el sem hiszem! Hogy láthatom, ismét! Nem is tudja milyen sokat jelent ez nekem! Köszönöm! – szorongatta kesztyűs ujjai között Neville kezét Daphné, s smaragdzöld szemei nedves, hálás köszönetet lebegtek Neville felé. – Megengedné, hogy csak egy pillantást vethessek rá, egészen közelről, hogy láthassam az arcát, azt a békét sugárzó jóságos arckifejezést, amit már tíz éve nem láthattunk?! – nézett könyörgőn Nevillere, esdeklőn és ájtatosan. Blaise jól tudta, bárki ember fia megadná ennek a nőnek amit kér, ha így néz rá. Ha az utolsó leheletét kérné azt is odaadná neki ő maga is, ha Daphné ilyen szemekkel kéri rá. S természetesen Neville Longbottomból is egy erőtlen bólintást váltott ki, megnyikkanni is képtelen volt, Daphné úgy az ujja köré csavarta. Daphné fellépkedett a három lépcsőn az emelvényhez, és Blaise hangtalanul követte. Daphné megkerülte a márványtalapzatot, a szegőn végighúzta kesztyűs ujjait. Blaise csendben figyelte Daphnét.
- Köszönjük, hogy megmentett minket a sötét jövőtől Dumbledore Professzor! Sohasem feledjük el, amit tett! – Daphné arcán könnyek csorogtak végig, s lágyan meghajtotta a törzsét. Fekete hajzuhataga átbillent Daphné vállán és a levegőben előrelendülve Dumbledore ölébe omlott. Neville abból a szögből ahol állt, tökéletesen jól rálátott Daphné arcára, ahogy lehajol, s ajkát az idős, aszott kézre szorítva kézcsókot hint a halott professzor kezére a legmélyebb tisztelet kifejezéseként. Azt viszont nem láthatta, amit ez alatt a három másodpercnyi kézcsók alatt Blaise tett. Daphné sűrű fekete haja teljesen kitakarta a Dumbledore kezében tartott pálcát. Blaise, aki mint férj teljes természetességgel felesége hajtincseihez nyúlt, hogy hátrafogja a hosszú fürtöket, Neville számára nem láthatóan, valójában kettős mozdulatot végzett. Egyrészt sietve felesége segítségére siető mozdulatnak tűnhetett a kívülálló számára, de Blaise valójában egy lágy csuklómozdulattal előrecsúsztatta a talárja ujjába rejtett hamis bodzapálcát és ujjaival könnyedén kicserélte az eredeti bodzapálca és a másolat pálca helyét. Az egyik Dumbledore keze alá került, a másik Blaise talárujjába. S a két pálca helyet cserélt egymással. Leeresztett fekete szempillák, sírástól megremegő arc, sápadt gyönyörű arcbőr, és a fekete hajzuhatag. Neville szinte megilletődve figyelte a jelenetet. Daphné lassan felegyenesedett, s Blaise felé fordult. Blaise, bár arca rezzenéstelen maradt ijedten látta, hogy Daphnét hányinger kerülgeti. Jesszus mi lesz itt! Blaise gyorsan átkarolta Daphnét, mintha csupán vigasztalná, miközben Daphné a szája elé szorítva kesztyűs kezét próbálta visszanyelni feltörő rosszullétét. Ha most elhányja magát nehezen fogják kimagyarázni Daphné tökéletes színészi munkájának botlását. Daphné mélyeket lélegzett, majd végre fellebbentek a szempillái. A hűvös tekintetből Blaise már értette, Daphné úrrá lett feltörő rosszullétén. Daphné felvetett fejjel megfordult, s lelépkedett a lépcsőkön az emelvényről.
- Köszönöm igazgató úr! Méltó utódja egykori elődjének! Szeretném, ha hálám jeleként elfogadna az iskola számára egy kis adományt – Daphné rebegő mosollyal nyomta Longbottom kezébe az erszényt.
- Nem fogadhatom el!
- Akkor a sír gondozására! – erősködött Daphné.
- Nagyon köszönjük, jó hasznát vesszük! – biccentett Longbottom, s talárja zsebébe rejtette az erszényt.
- Békés karácsonyt igazgató úr! – köszönt el búcsúzóul Daphné, ahogy a kastély elé értek.
- Áldott karácsonyt! – bólogatott ráérősen Neville Longbottom. Blaise is biccentett, s karon fogva a feleségét elindultak Roxmorts irányába. Ahogy a kastély látóteréből kiértek, Daphné megszaporázta a lépteit.
- El kell érnünk Roxmortsot! – motyogta Daphné, s kitépve a kezét Blaise szorításából szinte futni kezdett. Ahogy a láthatatlan határvonalat átlépte, Daphné az egyik fához támaszkodva öklendezni kezdett. Blaise most már tényleg funkciónak megfelelően fogta hátra Daphné haját, mielőtt sugárban végighányja a szép fekete hajzuhatagot. Könnyedén alátartott Daphné vállának, amíg a nő kimerülten mindent kiadott magából. Daphné bágyadtan támaszkodott továbbra is a térdének. Blaise rúgott némi havat Daphné viszontlátott reggelijére, s elhúzva onnan a feleségét az ölébe kapva egy fatörzsre ültek.
- Hogy vagy?
- Pocsékul – törölgette a száját Daphné. – Megcsókoltam a kezét!
- Igaz, egy évig legalább nem akarok csókolózni veled – fintorgott Blaise. – De bámulatosan csináltad. Néhány pillanatra még én is elhittem, hogy Dumbledore a szerelmed.
- Én profi vagyok Blaise! Szerinted tíz évig hogy bírtam hányás nélkül végigcsinálni azt, amit
- Igaz is, elfelejtettem, hol tanultad a mesterséget – húzta el a száját Blaise. – Mennyi gyomorforgató dologgal dolgoztál?
- Egyik sem volt annyira az mint veled együtt élni. Nem akartam kijavítani azt a disznót, hogy Ms. Greengrass vagyok nem Mrs. Zabini. Azt hiszem ez rontotta volna az alakításomat – sóhajtott Daphné. – Azt hiszem hánynom kell! – alig, hogy kimondta, kitépte magát Blaise karjaiból és újra a hóba görnyedve öklendezett.
- Csak álltam és ámultan néztelek! Magabiztos voltál! Határozott, érzékeny, és érzelmes és… komolyan elhittem amiket mondasz!
- Hanyadika van ma? – köhécselt Daphné. S kitépte Blaise kezéből a felé tartott zsebkendőt.
- Hanyadika lenne? December 25. Elvégre karácsony van. Miért? – túrt újabb adag havat Daphné termékére Blaise.
- December huszonöt – ismételte meg Daphné, s felegyenesedve bámult Roxfort távoli kis faházikói irányába, majd lassan leeresztette a szemhéját. – Atyaég! Nem hiszem el! Hogy a rohadt életbe is! – kezdte egészen maga elé motyogva Daphné, majd a végére sikítva nekiiramodott a hóban a fogadó irányába.
- Daphné?! – kiáltott utána meglepetten Blaise, s ő is futni kezdett. – Mi az, mi történt!? – kérdezte futtában.
- Ne szólj hozzám! Hagyjál békén! – sikította vissza Daphné, s hisztérikusan berontott a Szárnyas Vadkanba.
- …kis karácsony, nagy karácsony bűvös csengő szól… - Daphné felsietett az emeletre a szobákhoz, s bevágta maga után az ajtót. Blaise is beért a fogadóba az ünneplő társaság vidáman köszöntésekkel fogadta őt is. Blaise kerülgetve az embereket felrohant Daphné után, s benyitott a közös szobába.
- …égi áldást szór… - Blaise betette maga után az ajtót, kizárva a zajokat a szobából. – Daphné? – kérdezte halkan Blaise. A nő az éjjeliszekrény fiókjában kotorászott, s lázasan lapozgatott egy kalendáriumot. Remegő ujjakkal lapozta ide-oda a hónapokat, mintha keresne valamit, majd riadtan Blaisere nézett. – Mi az? – zihálta Blaise, miközben meglazította a sálat a nyakában.
- Már második hónapja, hogy kimaradt a havi vérzésem – hadarta Daphné, s újra elkezdte a naptárat lapozgatni. – Mondd, hogy védekeztél!
- Mi?! – Blaise lerántotta magáról a kabátját, s a fogasra dobta, s öles léptekkel Daphné előtt termett. – Azt hittem kettőnk közül te vagy az aki védekezik, már csak szakmabeliként is. Elvégre fű-fa elment benned! – Daphné szó nélkül felállt és arcon csapta a férfit.
- TE szemét! – zihálta Daphné, s kikerülve Blaiset a fürdőbe rontott.
- Na álljunk csak meg! Azt hittem szedsz fogamzásgátlót! Elvégre mégiscsak kurva vagy! Akarom mondani voltál!
- Hát ezt nem hiszem el! Nem fogtad még fel?! Új életet kezdtem! Már nem dolgozom a Bíbor Palástban augusztus óta! És nem is szedtem semmit azóta, mivel nem terveztem, hogy lefekszem bárkivel is!
- Azért velem egész jól sikerült nem is egyszer! – csattant rá Blaise ingerülten.
- Ó igen valóban! De persze te most is a kényelmesebb utat választottad, mint tíz éve! Nem hiszem el, hogy ugyanott vagyunk megint mint akkor! A francba is! – Daphné könnyekre fakadva akarta kikerülni Blaiset, de az elállta az útját. – Azt hittem másodjára nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Pláne azt nem, hogy veled együtt ugyanabba a folyóba kötök ki! – Blaise megállította a nőt.
- Nem vagy ugyanabban a folyóban! Te sem, és én sem – mondta ki nyugodtan Blaise.
- Dehogyisnem! Én ezt nem akarom újra végigjátszani Blaise, elég volt egyszer az életben! – sírta el magát Daphné, s a csizmáját lerángatva az ágy közepére menekült.
- Nem fog semmi sem megismétlődni – támaszkodott az ágyra Blaise, s Daphné mellé feküdve átsimította a nő hátát.
- Ne érj hozzám! – sírta a párnába Daphné. – Minden pontosan ugyanaz! Mi változott volna?
- Hát ez! – emelte meg Daphné jobb kezét Blaise. Daphné könnyes szemei kivillantak a párna nedves anyaga felett.
- Ez? – nézett rá értetlenül Daphné.
- Most a feleségem vagy – jelentette ki Blaise.
- Csodás következtetés! – zuhant vissza a párnára Daphné.
- Pontosan az! A feleségem vagy, tíz évvel öregebbek lettünk és mindkettőnknek vannak céljai. Ez jó!
- Nekem már nincsenek céljaim – zuhant magába Daphné.
- Tanultam a hibámból Daphné! Nem hagylak magadra, együtt vagyunk és ez a legfontosabb.
- Nem. Nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy nálunk van a bodzapálca – törölte le a könnyeit Daphné, s felült az ágyba. - Mutasd, had nézzem! – nyújtotta a kezét Daphné , s kirázta nedves tincseit a szeme elől, hogy saját szemével is megnézhesse új szerzeményét. Blaise értette a célzást. Daphné nem akar beszélni a témáról. Még fel kell dolgozniuk a híreket. Sok információ volt ez egyetlen napba sűrítve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Nem is gondoltam, hogy ennyire meglep majd a dolog. :) Daphné nekem nagyon tetszett ebben a fejezetben, talán egy kicsit sikerült megmutatnom, hogy mennyire értette is a hivatását, és mennyire képes eljátszani azt, amit csak egy szinésznő képes. Elvégre egy olyan helyzeten kellett úrrá lennie, ráadásul teljesen belső érzelmeinek ellentetjét színre vinnie, ami senki másnak nem sikerült volna. Nagyon úgy tűnik, hogy babát vár.:)
De folyt köv és akkor majd meglátjuk, hogy Blaise mit és hogy is reagál.
Boldog Karácsonyt!
Callie