Pansy erőteljes fenyőillatot érzett először, amikor felébredt. Sokáig próbálta azonosítani az illatot, s amikor ráébredt enyhén elfutotta az arcát a pír. Hát persze! Hiszen tegnap éjjel…Dracónál aludt, az ő hálószobájában, az ő ágyában fekszik. S ez az illat, ez az erős  gyantaszag Dracóé. Pansy rebbenő pillákkal álmosan nyitogatta szemhéját. De az ágyban senki sem feküdt mellette. Pansy lustán átdobta a karját az ágy másik oldalára. Üres. Kétségtelenül. Pansy felkapta a fejét és körbenézett.

-         Esik a hó! – hallotta meg Draco nyugodt hangját, s az ablaknál a kissé elhúzott függönynél Draco állt háttal neki és a parkot nézte. Az elhúzott függönyön keresztül Pansy is látta a nagy hófehér puha pelyheket, ahogy szállingóznak lefelé. Álmos lustaság ereszkedett rá ettől a képtől.

-         Ó! – csak ennyire tellett tőle, s belesüppedt a párnákba.

-         Felkelsz még ma, vagy egész nap az ágyat akarod nyomni, délig? – kérdezte durván Draco.

-         Karácsony van, vagy nem? Te már megkaptad az ajándékodat! – húzta fel álláig a takarót haragosan Pansy.

-         Ha csak ez kell! – Draco megfordult és kétszer keményen összeütötte a tenyerét. Pansy meglepetten figyelte a mozdulatot, ami tapsnak tűnt, de túl parancsoló mozdulatnak minősült. Egy pukkanás kíséretében megjelent egy aprócska, fehér ingruhába bujtatott házimanó.

-         Az úrnőd, Aine! – intette Pansy felé a házimanót szilárd tekinetttel Draco.

-         Ó! – pislogott nagyokat Pansy és megilletődve nézett a kis házimanóra.

-         Úgy látom az éjszaka elég sokat vesztettél a szókincsedből, de előre figyelmeztetlek, az ágyban elnézem neked ezt a kevés kinyilatkoztatást, de ágyon kívül nem! – tette karba a kezét Draco.

-         Hogy te milyen szemét lettél azt se hagyd ki az észrevételeidből! – sziszegte neki Pansy. – Üdvözöllek Aine! – ült fel Pansy királynői fejtartással.

-         Szolgálatodra asszonyom! – hajolt meg mélyen Aine.

-         Hozz reggelit Aine, ne téblábolj itt nekem! – csattant rá türelmetlenül a házimanóra Draco.

-         Igenis, uram – s egy hussanással eltűnt a házimanó Pansy szeme elől.

-         Akkor is megkapom, ha… - Pansy lesütötte a szemét.

-         Ha mi? – morogta Draco. – Képtelen vagy kimondani azt, hogy szexeltünk? – Aine megjelent egy nagy ezüsttálcával, s Draco görcsösen kapta le róla a Reggeli Prófétát, s tüntetőlegesen hallgatott a házaspár, amíg Aine mindent elrendez a tálcán az étkezéshez. Pansy figyelte a házimanó ténykedését, ahogy ágyba hozza neki a reggelit, minden bizonnyal Draco kifejezett kérésére, vagy inkább utasítására. Aine diszkréten visszavonult.

-         Reméltem, hogy ez több neked puszta szexnél – emelt fel egy pirítóst a tálcáról Pansy, s beleharapott.

-         Természetesen több, talán már ma megfogantál, és ez előbbre viszi a mi ügyünket is – szólt határozottan Draco. Pansynak elromlott a szájíze a megjegyzésre, és visszadobta a tálcára a megkezdett pirítóst és szinte kimenekült az ágyból, amelynek a szélére Draco leült, félig felhúzott térddel, hogy átolvassa az újságját.

-         Most mi bajod? – nézett fel az újság felett közönyösen Draco.

-         Semmi, igazad van. Én jöttem, én akartam. De azt hiszem a reggeli ébredés mindent más színben tüntet fel. Megbántam, komolyan – kapta fel a köntösét Pansy.

-         Megértem, tényleg nem volt egy nagy szám – biggyesztette le az ajkát Draco, fel sem nézve. Pansy hápogva ragadta meg a hálószobakilincset, de meglepetésére az nem engedett. Pansy megrázta. Nem hozott magával pálcát. Miért is hozott volna? A férjéhez ment, hogy együtt töltsék az éjszakát. Ehhez igazán nincs szükség pálcára. Erre tessék!

-         Engedj ki! – fújtatott felindultan Pansy.

-         Nem nyílik csak kulccsal ez van – emelte fel a szemöldökét hűvösen Draco.

-         Eressz el! – dühöngött Pansy.

-         Hozzád sem érek – tárta szét a karját Draco, ledobva az újságot a tálcára.

-         Ki akarok menni a szobádból, nem vagyok képes még egy másodpercig is kibírni veled egy légtérben! – rángatta meg a kilincset idegesen Pansy. Összerezzent, ahogy a férfi karja a derekánál súrolta, amint a kulcslyukhoz nyúlt és beleillesztette a kulcsot a zárba. De azzal a mozdulattal megfordította Pansyt maga felé, s ajkaival lecsapott a nő szájára. Friss mentolos volt a lehelete, és keze mohón és követelődzőn tapogatta Pansy testét. Pansy fuldokolva tépte el a száját a csókból, Draco sodró lendülettel hevítette kettejük testét, nem várt visszaigazolást, egyszerűen meg akarta szerezni újra azt, ami az övé. Pansy zihálva remegett a férfi érintései alatt, Draco pedig egyszerűen az ölébe kapta és bezuhant vele az ágyba a reggeli közé, egyszerűen csak felhúzta Pansy köntösét és selyemhálóingjét s besiklott az ölelő forróságba. Pansy körül elsötétült a világ. Fogalma sem volt, hogy reggel van-e vagy este, vagy hogy mi történik vele, egyszerűen csak markolta Draco szőke haját, kapaszkodott a vállába és hagyta, hogy a sikolyok ösvényén ismét belecsobbanjon a mámor lebegő tengerébe. Sokára tért magához. Érezte, ahogy Draco meleg tenyere végigsimítja meztelen combját, s a sötét göndör kis szőröket a lábai közt.  Pansy rászorította a combját, hogy elutasítsa az érintést. Pansy felvetette rá a szemét, Draco ezüstszürke szeme bizarr módon csillogott.

-         Még mindig indulni készülsz valahová? – súgta rekedten.

-         Aljas egy csábító vagy ugye tudod? – kérdezte Pansy.

-         Szeretek hozzád érni Pansy, nagyonis szeretek – mormogta Draco követve a tekintetével keze és ujjai mozgását. Pansy még mindig nem tért magához. Draco alig néhány perc alatt egyszerűen a semmiből újra birtokba vette a testét és ő mint egy akaratlan test omlott a karjaiba. Akaratlan test? Nos ez azért nem igaz. Mert nagyon is akarta, újra érezni Draco vágyát. Draco nem teketóriázott egyetlen szeretkezésük alkalmával sem. Ösztönös férfias fellépéssel tette a dolgát, határozottan, ellentmondást nem tűrően, na nem mintha Pansy annyira ellent akart volna mondani.

-         Mennyit fizettél neki? – kérdezte Pansy.

-         Kinek? – ráncolta a homlokát a kérdésen Draco.

-         Ainénak.

-         Azzal te ne foglalkozz, van egy házimanód, és ez a lényeg. Minden kívánságodat teljesítem Pansy – mondta komoly elhatározással Draco.

-         Amennyiben én is megadom neked amit te vársz el tőlem igaz? – húzta el a száját gúnyosan Pansy.

-         Csak, hogy tudd Pansy – Draco felállt és megigazította a derekán a köntöse övét. Le sem vetkőztek, egyszerűen csak rávetette magát a feleségére mint valami barbár vadállat. Hát lehetett volna finomabb is. De Pansyval egyszerűen megszűnik gondolkodni, csak érezni akar. – Ainét akkor is megkaptad volna ma reggel, ha nem jössz át. Szeretném, ha ezzel tisztában lennél.

-         De hát…azt mondtad…

-         Teljesen mindegy, hogy mit mondtam. Hülyeségeket beszélek néha, nem akartalak zsarolni, és nem akartam kizsarolni tőled ezt sem. Nem akarom, hogy azt érezd tartozol nekem bármivel is. Hogy fizetned kellene bármiért is. A feleségem vagy. Most már minden tekintetben. Nem kell, hogy lefeküdj velem, ha nem akarsz. Nincsenek feltételeim semmihez. Rájöttem, hogy nem szeretnék tőled semmit sem kikényszeríteni. Csak ezért jöttél át? Hogy házimanót kapj? Őszintén! – Draco tanácstalanul nézett vissza a feleségére.

-         Nem. Ennek semmi köze nem volt a házimanóhoz. Ahogy mondtad, a feleséged vagyok. Szerettem volna igazán az lenni. Úgy éreztem, hogy ez még közöttünk áll, és hogy harcolhatnánk egy célért, ha bizonyos feszültségek falakat állítanak közénk – magyarázta Pansy.

-         S most? Leomlottak a falak közöttünk? – nézte a levegőt kettejük között Draco. – Ennyi? Ügy megoldva?

-         S neked? Megfogantam ennyi? Téma lezárva? – kérdezett vissza komoran Pansy.

-         Kiforgatod a szavaimat! – vonta össze a szemöldökét Draco.

-         Te is az enyémeket! – ingatta a fejét Pansy. – Miért nem tudunk mi az érzelmeinkről beszélni Draco?

-         Szerintem jobb ha nem analizáljuk a kapcsolatunkat Pansy. Nem érzem azt, hogy jó úton haladnánk ezzel előre – kaparta meg a borostáit az arcán a körmével Draco.

-         Jó, akkor te mint az egész házasságunk kormányzója, halljam, hova tegyük azt, hogy szeretkeztünk? – szegezte Dracónak a kérdést Pansy.

-         Inkább azt tisztázzuk, hogy csupán ünnepi alkalom volt-e, vagy…sem.

-         Ez csak rajtad múlik Draco – mondta komolyan Pansy.

-         Mh. Ügyes manőver – támaszkodott a gardróbszekrénynek Draco. – Jól van akkor térjünk rá a részletkérdésekre, melyikünk védekezik?

-         Azt hittem fiút akarsz – emlékeztette Pansy.

-         Azt hittem komolyan beszélgetünk – emlékeztette Draco.

-         Szerintem ez egy elég komoly kérdés – bólintott rá Pansy.

-         Teherbe akarsz esni? – kérdezett rá nyíltan Draco. – Rajtam nem fog múlni – szűrte a fogai közt Draco.

-         Hát rajtam sem – rázta a fejét Pansy.

-         Most komolyan mondod vagy csak húzol? – kérdezte bosszúsan Draco.

-         Mikor meséltem én neked utoljára viccet? – kérdezett vissza Pansy. Draco másodpercekig szótlanul nézte az ágy közepén trónoló feleségét. Levendula köntösében, szeretkezéstől széttúrt haját, még mindig különösen csillogó szemét, a vörösre csókolt ajkait. S egyszerűen képtelen volt mosolygás nélkül megállni a gondolatot. Pansy az egyetlen nő, akivel így  lehet beszélni, ilyen kérdésekről. Pansy egy pillanatra sem pirul el, ó nem, most vérig komolyan gondolja. Azt, ahogy szárazon megvitatják a házaséletük mikéntjét. Ez Pansy. A felesége.

-         Nem is értem, hogy felejthetem el, hogy téged vettelek feleségül. Az egész varázsvilágból éppen téged – Draco futó mosollyal az ajka körül visszasétált a franciaágyhoz és felmászott rá Pansy mellé.

-         Ezt hogy érted? – nézte gyanakvóan Pansy.

-         Úgy, hogy ideje belehúznunk, ha fiút akarunk – simította végig Pansy selymes lábait Draco.

-         Gondolod, hogy ez a módja? – nézett rá nagy sötét szemekkel Pansy, miközben átkarolta Draco tarkóját. Az Aine által elkészített finom reggelire gondolt még néhány másodpercig, de csak mielőtt Dracó hűvös ajkaival csókba forrtak saját vörös és duzzadt ajkai.

-         Egészen biztos vagyok benne – búgta nevetve Draco, s meglazította a köntöse övét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés